Történelmet írt a spanyol válogatott (jegyzet)

"Sikerült, megcsináltuk! A krónikások írják le ezerszer, hiszen ezt az áldást a következő nemzedékeknek sem szabad soha elfelejteni!” - kezdi a spanyol újság cseppet sem elfogult írását a tegnapi elődöntőről. Persze tény: nem kis dolgot hajtottak végre, a hispán népnek lehet oka az örömre. Döntősök, hiszen jó futballt játszanak, melynek lényege a türelem, a labda érintése, az intelligencia és a temperamentum.

Röviden: Carles Puyol fejesének köszönhetően vasárnap döntőt játszhat Hollandiával az Európa-bajnok válogatott.

A mérkőzés azonban nem volt ennyire egyszerű, hiszen már a kezdés előtt tudhattuk, hogy változni fognak a csapatok, mert a Nationalelfből ezúttal hiányzik Thomas Müller, aki eddig négy gólt lőtt a vb-n, felgyülemlett sárgái miatt azonban ki kell hagynia a rangadót. A másik oldalon a tragikus formában lévő Torres kihagyása mellett döntött Vicente del Bosque, helyén a Barca tinisztárja, Pedro kapott lehetőséget a selecciónban.

A spanyol mester valamit nagyon tudhat, hiszen pályára küldhette volna eddig jegelt klasszisát, Cesc Fabregast, de a rutinos Llorente vagy a virtuóz David Silva is bevetésre várt. Ám a klubszinten már minden trófeát besöprő kapitány a nemzetközi élvonalba épp idén berobbanó 22 éves Pedro Rodrigueznek szavazott bizalmat. Ő pedig köszönte szépen, élt a lehetőséggel. A nehézkes német középső védők közt állandó zavart okozott a higanymozgású katalán játékos.

A németek vághattak neki nagyobb önbizalommal a meccsnek, hiszen remek formában voltak: előbb Angliát, majd a végső győzelemre is esélyes Argentínát verték agyon az előző fordulókban. Ezzel szemben Spanyolország még nem igazán villantott nagyot, szépen csendben jutottak el az elődöntőbe.

Lehet, hogy a Nationalelf eddigi sikerei kissé elbizakodottá tette a csapatot, mert tegnap este percről percre látványosabbá vált a spanyol dominancia. Az eddig virtuóz futballt játszó németek legrosszabb rémálma vált valóra akkor, amikor a La Fúria Roja nekiállt focizni. Valljuk be, szépen tették-vették a labdát és nekünk, kívülállóknak csak az lehetett a kérdés: mikor találnak már be?

Bizony a fölény egyre nagyobb volt, hiszen a második félidőben Xabi Alonso egyre többször töltötte be a spanyol ágyút, Iniesta pedig többször úgy tört át a német falon, mint aki most találta meg a kulcsot a konyhához, hogy aztán kipakolhassa a hűtőt Pedro elfutásai, keresztmozgásai olyan követhetetlenek voltak a német védelemnek, hogy néha már az elkeseredettség jeleit is láthattuk rajtuk. Akkor pedig jött az, amire senki sem számított. A spanyol válogatott szögletből, egy jól eltalált fejessel szerezte meg a vezetést. Az óriásnak tűnő német játékosok közt azért erre kevesen gondoltak

Carles Puyol igen. Megtörtént a várva várt csoda, Spanyolország világbajnoki döntőt játszhat. Bármi is lesz annak a meccsnek a vége, ezek a játékosok dicsőséget szereztek hazájuknak. Büszkén mondhatják: „Yo soy español!"