Jól tudják, hol hibáztak

A találkozó másnapján, azaz vasárnap reggel már valamivel nyolc óra után gyülekeztek a játékosok a szokásos délelőtti edzésre. Saját bevallásuk szerint Máté Péter és Vlaszák Géza sem nagyon tudott aludni, s Boronyák Róbert masszőrrel beszélték meg a történteket.

- Ennyi helyzetet nem lehet kihagyni, s az is meglátszik rajtunk, hogy még nem vagyunk igazán összeszokva - jelentette ki Vlaszák Géza. - A tavaszi csapatból nagyon sokan elmentek, az új embereknek pedig nem a képességével van probléma, hanem azzal, hogy nem igazán ismerjük egymást. A mester biztos gyorsan megoldja a problémát, mert úgy éreztem a kapuból, hogy amikor gólt kaptunk, elkezdtünk kapkodni. Az újabb találat méginkább idegessé tett bennünket. Most nyugalomra van szükségünk, szerencsére a héten Ligakupa-fordulót sem rendeznek, így legalább minden energiánkkal a szombati, MTK elleni találkozóra koncentrálhatunk. Szükség lesz a nagy összefogásra, s arra, hogy valamennyiünk teljesítménye javuljon.

A két labdarúgó is korai volt, ám még őket is megelőzte Csank János vezetőedző, aki az irodájában jegyzetelt szorgalmasan.

- Egy ilyen mérkőzés után nehéz mit mondani, mert nagyon sok mindenre felhívtam a játékosok figyelmét, amiből kevés dolgot láttam vissza. No meg, ezúttal szinte semmi sem sikerült - jelentette ki a mesteredző. - Milinte viszonylag alacsony kapus, ám hiába kértem, hogy emeljül fel neki a labdát. Erre mi történik? Az első nagy ziccerünknél, ahol még idő is volt gondolkodni, laposan vesszük célba a kaput. Aztán neki állunk érhetetlenül kapkodni, hátul pedig megint kaptunk olyan gólokat, amit nem lett volna szabad. A területet védő emberek is hibáztak, de akinek követni kellett volna Zahoreczet a pontrúgásoknál, leginkább ő bakizott. Azt is tudomásul kell venni, hogy fiatal, rendkívül tehetséges csatáraink vannak. Ennek meg vannak az előnyei és a hátrányai is. Ha az első megoldásaik nem jönnek be, nekiállnak kapkodni. Sajnos ezen a találkozón senki nem nyújtott kiemelkedőt. Az első húsz percben legalább négy olyan helyzetünk volt, aminek felét a jó képességű játékosainknak illett volna értékesíteni. Legalább kettőt gólra kellett volna váltani, s akkor nem lett volna miről beszélni. Biztos, hogy ezek után felszabadultabban és helyenként még látványosan futballoztunk volna, hiszen így tettük a meccs elején is. Utána viszont már csak kapkodtunk, és sokat hibáztunk. Sajnáljuk, hogy ez a három pont elúszott. Nagy probléma azonban nem történt, hiszen még sok meccs van hátra. Gyorsan át kell gondolnia mindenkinek a dolgát, mert rendkívül nehéz sorozat előtt állunk. Ha odafigyelünk, s azt a játékot nyújtuk amit tudunk, akkor akár jól is kijöhetünk a következő három-négy körből. Senkitől sem várok csodát, csupán azt, hogy azt a teljesítményt nyújtsa, amire képes, s akkor a füttyszó helyett ismét taps kíséri majd az öltözőbe a játékosokat a mérkőzés befejezését követően.