határmenti gondolatok

2020.12.31. 16:00

Szimbolikus határátlépés – ilyen volt az idei, milyen lesz a jövő esztendő?

Müller Imre ékszerész, festőművész kereste meg szerkesztőségünket az alábbi fotókkal. Rövid beszélgetésünk alatt nyert szimbolikus értelmet a fénykép. Nemcsak két ország határán, hanem a két év – amitől búcsúzunk, és amire várunk – mezsgyéjén állunk ezekben a napokban.

Mozsár Eszter

Fotó: Müller Imre

Nem akarunk drámaiak lenni, csupán a jelenlegi helyzet szülte azokat a gondolatokat, amit most közzé teszünk. Müller Imre egy éve nem látott húgához küldte kisebbik fiát Ausztriába, hogy legalább ebben a pár napban örüljenek egymást. A fényképen a kisfiú mellett húgának kislánya. A két kiskorú kis pakkjaikkal lépik át a határt. Szerencsére nincs háború, nem menekülnek, ám a borongós szürkeség és a kihalt határsáv Rábafüzesnél a következők megfogalmazására ösztönzik az alkotót.

Fotó: Müller Imre
Fotó: Müller Imre

- Mindannyinkat megérintett, kicsit megrángatott az idei esztendő – mondta a festőművész, a MimikArt Galéria ötletgazdája a telefonba. – A jogszabályokat betartva a gyerekek egy formanyomtatvánnyal a kezükben baktatnak át a másik országba, én csak eddig kísérhettem őket. A másik oldalon húgom várt. Szomorú helyzet, sajnos erről senki sem tehet. Magam is alkotó ember vagyok, kihívások elé állított mindenkit a karantén, a betegség terjedése, az emberi veszteségekről nem is beszélve. Nagyapám sokat mesélt a háborúról, a hadifogságról, az természetesen sokkal rosszabb helyzet volt a mostaninál. Rengeteget jártam a világban, sok mindent láttam. Elmúltam ötven éves, ám a mostani pandémiás helyzet engem is mélyen megérintett. Egy éve még nem hittük el, hogy mindez ideér, hiszen olyan messzinek tűnt. Aztán néhány hónap múlva teljesen más lett a véleményünk és a munkánkat, életünket is befolyásolta. Minket művészeket, alkotókat is nagyban érintett. A Városi- Hangverseny- és kiállítóteremben sorra mondtuk le a rendezvényeket. Egy kreatív embernek ez az egész egy óriási blokk. A nehézségek ellenére, sportemberként is azt mondom, az első sokk után elkezdtünk felocsúdni és küzdeni. Így tettünk, amikor augusztusban megnyitottuk a MimikArt Galériát. Nem adtuk fel. És erre tudok mindenkit buzdítani, az utolsó pillanatig fel kell állni és küzdeni kell. Úgy látom, az emberek többségének volt ehhez ereje, nem adták fel. Ez jutott eszembe, amikor a gyerekeket átvittem a határon. Nem adjuk fel és kitartunk. És vigyázunk egymásra. Reménykedjünk abban, hogy 2021 jobb lesz.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!