Orchideanéző túra Rapácstól a Macskadelelőig

A közösségek hete keretében, a Mindszenty Ifjúsági Ház égisze alatt dr. Illyés Zoltán biológus vezette lelkes társaság törzsgárdájához minden évben természetkedvelők újabb és újabb csoportja csatlakozik. Peti Laura, búcsúszentlászlói pedagógus például szinte minden természetbarát akcióban jelen van, akárcsak Gyenge Tibor és felesége, Klári, akik ugyanolyan lelkesedéssel „madarásznak”, mint mentik a békákat, gyűjtik az élőlényeket a BioBlitzeken. Marancsics Erika, a teskándi suli biológia-testnevelés tanára és dr. Mesterházy István nyugdíjas bíró viszont először, de, mint ígérték, nem utoljára vettek részt az orchideatúrán. Ami végül is csak az aktuális fedőneve az akciónak, hiszen biológus vezetőjük segítségével a résztvevők megismerkednek a flóra és fauna egyéb titkaival is.

A Rózsás dűlő tehénlegelőjének „Búkút fölötti” dombhátára felkaptatva már félúton megtaláltuk a rét kincsét, a tarka pettyeskosbort. Mellételepedtünk, és idegenvezetőnk beavatta a társaságot a világ legkisebb méretű magjával rendelkező orchideák életének intimitásába és a szimbionta gombákkal kialakított bonyolult kapcsolatába. Kicsit szomorkodtunk, hogy elbújtak előlük a sötétlila agár sisakoskosborok, de megvigasztalódtunk a milliónyi margaréta, harangvirág, réti szegfű, a boglárka, pacsirtafű, nyíló mezei zsálya látványától. Bár mi Palkóval, 5 és féléves cimborámmal inkább a kabócák tajtékát, a hernyókat, a hangyákat, az ászkákat, a tücsköket és a bogarakat tanulmányoztuk és a lepkéket hajkurásztuk.

Megkerülve a Pajtavölgyet, a Hármasdűlőtől lecsorogtunk a Macskadelelő irányába. A szederindás tisztáson áttörtetve a szubmediterrán klímájú erdőszélen először a szerény, fehér madársisak orchideákat találtuk meg, majd megpillantottuk a csodát, a leglátványosabb erdei orchideák, a bíboros kosborok gyülekezetét. Miután dr. Illyés Zoltán segítségével megkíséreltük megérteni a fák, a gombák és az orchideák bonyolult viszonyát, felfedeztük a legkülönlegesebbet, a kissé csúnyácska madárfészek békakontyot, amely a gombák biztosította nagy jólétben lemondott a fotoszintetizáló képességéről is, levele sincs, nem is zöld, bár biológus idegenvezetőnk szerint mikroszkóppal bizonyára találnánk a sejtjei között klorofillt. Az erdei kosborok nem élik túl, ha elszakítják őket a speciális gombakapcsolatuktól, az évszázadok alatt kialakult tulajdonságok nehezen változnak. A leveli béka sem véletlenül mászik fel a fák lombozatába, ha esőt érez. Régen, ugyanis nagyobb égi áldás után rendszerint kiöntöttek a kis réti, erdei erek, patakon és magukkal sodorták az apróbb állatokat.