Az új hit terjesztői és követői gyorsan felismerték a tanulás jelentőségét, az írni-olvasni tudók pedig gyorsabban váltak fogékonnyá a lutheri hitújítás eszméire.
Az is hasonlóan közismert, hogy a középkori Magyarországon néhány kérészéletű kísérletet leszámítva nem volt egyetem, magasabb képzettséget a magyarok Európa különböző egyetemein szerezhettek. Az alábbiakban egy olyan megye, Zala egyetemjáróinak egy csoportját mutatom be, ami soha nem volt a kutatás középpontjában.
A zalai egyetemjárók vagy vándordiákok, latin szóval peregrinusok, Európa egyetemein már a középkorban megjelentek, a földrajzi közelség miatt természetesen nagyobb számban Bécsben, de mellette a kezdetektől folyamatos volt a Zalából Prágába és Krakkóba irányuló peregrináció is a 16. század közepéig. A kiadott egyetemi anyakönyvek, a matriculák tanúsága szerint még a helynevek azonosításából fakadó bizonytalanság ellenére is látható, hogy a zalai egyetemjárók vagy a megye ismert köznemes hivatalvállaló családjaiból vagy annak néhány, nem túl jelentős mezővárosából származtak.
Philip Melanchthon (1497–1560) id. Lucas Cranach festményén
A terjedő reformáció a 16. század közepén kialakította a saját iskolarendszerét és átalakította Európa egyetemeinek hálózatát. Az egyetemjárás célpontjai is követték a hitbéli változást, a magyarok – köztük a zalaiak is – megjelentek a protestáns egyetemeken, leginkább Wittenbergben. Az 1502-ben létrehozott, majd 1518-ban Philip Melanchthon – akit Európa tanítómesterének is neveztek – szellemében újraalapított wittenbergi egyetem volt a legnagyobb hatással a reformáció századában egész Európa vallási átalakulására.
Az is régóta ismert tény, hogy a wittenbergi egyetem nagy hatással volt a magyarországi reformáció elterjedésére, az első reformátorok itt is megfordultak. Wittenberg neveltjei pedig tanulmányaikból hazatérve aktív szerepet játszottak az új eszmék terjedésében, amelyekkel tanulmányaik során ismerkedtek meg. Az a jelenség is megfigyelhető, hogy a Rotterdami Erasmus neves humanista szellemiségét követő krakkói egyetemen folytatott tanulmányok után többen Wittenbergben folytatták a tanulást.
A Dunántúl reformációjában döntő szerepet játszott Dévai Bíró Mátyás Krakkóban 1523-ban, Wittenbergben 1528-ban, a későbbi bibliafordító, Sylvester János Krakkóban 1526-ban, Wittenbergben pedig 1529-ben tanult. Valószínűleg itt ismerkedtek meg egymással is. Mindketten feltűntek Nádasdy Tamás környezetében még abban a néhány évben, amikor a nagyúr Orsolyával való eljegyzése után néhány évig, valószínűleg 1532 és 1540 között Kanizsán lakott. Sylvester már wittenbergi tanulmányai után itt látogathatta meg kétszer is patrónusát 1534-ben. Gyzdavith Péter pápai tanító és lelkész („…Pápa város tanítója, pap, de nem pápista…” – írta saját magáról) 1534. április 23-án így ajánlotta be őt Nádasdynak: „… Jánosunk először fogja felemelni Zalában Krisztus zászlaját…”.
A Wittenberget megjárt prédikátorok zalai megjelenése után az ottani egyetemen rövidesen feltűntek az első zalai peregrinusok. „Azt hallottam, hogy ott sok magyar van” – írta Dévai egy Nádasdynak küldött levélben Nürnbergből 1536. november 10-én. 1555-ben a magyar diákok már diáktársaságba (latinul: coetus) tömörültek, aminek a zalaiak is tagjai voltak. Ennek a diáktársaságnak az eredeti anyakönyve hazakerült Magyarországra és a debreceni Református Kollégium könyvtára őrzi. A beiratkozás valószínűleg úgy történt, hogy az új tanulók egyszerűen bemondták nevüket és származási helyüket a matrikula vezetőjének, ami a nem magyar anyanyelvű ember számára sokszor érthetetlen volt és rengeteg elírást eredményezett. A 16. századból az alábbi (nevük alapján) zalaiként azonosítható wittenbergi peregrinusokról tudunk.
A wittenbergi egyetem a korai újkorban Fotó: Archív
Az első zalai, aki protestáns egyetemen tanult, Háshágyi Ferenc volt. Dévai Bíró Mátyás 1536. novemberben és decemberben Nürnbergből írt leveleiben tudósította Nádasdyt arról, hogy Háshágyi Ferenc Bécsből, ahol egy évvel korábban volt az ottani egyetem hallgatója, Wittenbergbe ment tanulni és pénzzel segítette őt, ő pedig továbbra is számít a Háshágyiak anyagi támogatására. A jómódú köznemes Háshágyi família, aminek több írástudó tagja is ismert korábbról, a Kanizsai család szolgálatában állt, és Nádasdy Orsolyával kötött házassága révén megörökölte őket.
A megye egyik tehetős, hivatalvállaló középnemesi famíliájából származó Hosszútóti Györgyről nem tudunk mást, csak azt, hogy 1539-ben Bécsben, majd 1550-ben Wittenbergben tanult.
1553-ban jegyezték be a wittenbergi egyetem anyakönyvébe Kanizsai Györgyöt, akinek a neve biztosan származására utal. Családja feltételezhetően Nádasdy Tamás szolgálatában állt, aki valószínűleg ösztönözte és nyilván anyagilag is segítette familiárisainak egyetemi tanulmányait.
Az 1557-ben Bécsben tanult Sennyey Tamás 1565-ben lett wittenbergi tanuló, az 1581-ben ugyanide beiratkozott Sennyei Pálról nem tudjuk, hogy rokona volt-e. Mindketten szerepelnek a magyar coetus anyakönyvében.
1571-ben Belicei Medimuranus Mihály valószínűleg a muraközi Belice helységből származhatott, és a Zrínyi család támogatásával kerülhetett az egyetemre. Tanulmányai befejezése után azonban nem tért vissza Zalába, hanem a távoli Hejcén lett református lelkész.
Hasonlóan az 1578-ban beiratkozott, valószínűleg Lentikápolnáról származó Zalai Kápolnai András más forrásokból is jól ismert egyetem utáni pályafutása sem Zalához kötődött.
A feltételezhetően sokkal nagyobb számú, Wittenbergben tanult peregrinusról nincsenek levéltári adatok.
Miután ezek a diákok hazatértek, többségük természetesen egyházi pályára került, lelkész vagy iskolai rektor lett belőlük.
