Deák Florid kézírása a szerény hálatáblán

Megkezdődött az üldözések korszaka. Az Államvédelmi Hatóság 1950 nyarán több mint háromezer szerzetest hurcolt el kényszertartózkodási helyre. A kitelepítések a ferences rendházakat, kolostorokat is érintették. A Kapisztrán Provincia és a Marianus Provincia rendházait három hullámban ürítették ki. Az első 1950. június 9–10-ére virradóra, a második június 18–19-én, a harmadik július 11–12-én történt. A rendházakban rendőrök jelentek meg, a szerzeteseket – betegeket, öregeket is – teherautókra zsúfolták és fegyveres őrség kísértében szállították el őket. Az üresen maradt kolostorokat az állami szervek kiürítették, lefoglalták. A kitelepítés többek között Jászberénybe, Hatvanba, Békéscsabára, Pásztóra, Fótra, Egerbe történt.

A harmadik hullámban, július 11–12-ére virradó éjjel kényszerítették távozásra a kolostor kilenc szerzetesét is: P. Karsay Vilmost, P. Illy Károlyt, P. Deák Floridot, P. Janzsó Jácintot, P. Szabó Artemiuszt, P. Kollányi Fülöpöt, fr. Hartmayer Brúnót, fr. Ragacs Hugolint és fr. Kővágó Márkot.

A zalaegerszegi szerzetesek elhurcolásának dátumát hálatábla őrzi a Jézus Szíve Ferences Templomban. A sok táblácska között – melyeken rövid köszönetek olvashatók gyermekáldásért, gyógyulásokért, nehézségtől való szabadulásért – található a ma már ereklyeként becsülendő kőlap. Az elején a következő olvasható: „Szent Antal megsegített 1938”. Hátoldalára Deák Florid ceruzával a következő sorokat jegyezte fel: „1950. VII. 11. éjjel – Si quaeris miracula daemon lepra fugiunt. P. Florid”, azaz: „Ha csudákat keresel [jöjj Szent Antalhoz], ördög és bélpoklosság elmenekülnek…”

„Különös egybeesés” folytán a ferences testvérek elhurcolásának napja – 1950. július 11-e – keddre, a ferences hagyomány szerint Páduai Szent Antal halálának emléknapjára esett. Nem véletlen tehát, hogy az éjszakai razzia alatt P. Florid a Szent Antalnak köszönő táblára írta Szent Bonaventúrának Szent Antal tiszteletére írt Himnuszának első sorát. Ferences egyszerűséggel, hittel, bizodalmát Szent Antalba vetette, az ő segítségét kérte.

„Csodákat kik látni vágytok, / Ó, jöjjetek Szent Antalhoz! Fekélyt, nyomort, vétket, halált, / Sátánt elűz, gyógyulást hoz. / Szent Antalnak imájára / Tenger enged, bilincs törik / Az elveszett tagot, vagyont / Ifjú és agg visszanyerik…” A ferences templomokban a szerzetesek keddenként e himnusz eléneklésével dicsérték a szentet és kérték az ő közbenjárását, és végzik ezt ma is.
Ki volt Deák Florid? 1893. október 18-án Pozsonyban született, 1916. március 5-én szentelték pappá. 1916-tól hitoktató és káplán Németújváron. 1929-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, magyar–latin szakon folytatott tanulmányokat. 1940-től 1949-ig az esztergomi Ferences Gimnáziumban tanított. Ő alapította az esztergomi Szent Antal Kollégium híres hadimúzeumát 1933-ban. A múzeum a gimnázium sporttelepének bővítésekor, az itt épített cserkészházban kapott helyet, később innen került át a kolostor épületébe. A Kolozsváron 1912 és 1919 között megjelenő, „Bernardinus” című egyházszónoklati havi folyóirat szerzői közé tartozott. 1949-ben került Zalaegerszegre. A rend szétszóratása után, 1951-től 1954-ig a szentendrei Ferences Gimnáziumban tanított. Haláláig Budapesten, a pasaréti ferences rendházban élt.

1950. szeptember 7-én jelent meg az Elnöki Tanács 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelete, amely megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét. Mindössze négy tanítórend folytathatta munkáját, a bencések, a piaristák, a ferencesek és a Szegény Iskolanővérek, erősen korlátozott lehetőségekkel. Kilenc rendház maradhatott meg, a katolikus egyház négy hittudományi főiskola és nyolc középiskola fenntartására kapott jogot.

A szerzetesrendek feloszlatását kimondó törvényerejű rendeletet az 1989. évi II. törvény helyezte hatályon kívül. 1989-ben, a szerzetesrendek újraindulásakor a rendtartomány több rendházát visszakapta. A zalaegerszegi kolostor átadására 1990-ben Jézus Szíve ünnepén, júniusban került sor, melyen a hívők sokaságán kívül a papság, a szerzetesség, a megyei és helyi állami vezetőkön kívül dr. Habsburg Ottó – Boldog IV. Károly fia – is részt vett.

Feloszlatásuk után 70 évvel a hazai szerzetesi intézmények megnyesett fája a megváltozott társadalmi és vallási viszonyok közt ismét kivirágzott.