Hőben tárolt forintok

A fűtéshez a hagyományos anyagok - mint fa, kőszén és földgáz - mellett többek közt felhasználhatjuk a Nap melegét, a Föld hőjét, de sokat segíthet a spórolásban már az is, ha leszigeteljük otthonunkat. Persze, ha nem szeretnénk nagyobb átépítésbe, fűtéskorszerűsítésbe fogni, akkor is van megoldás. Egy intelligens hőtároló rendszer beépítésével ugyanis - a fűtési rendszerünktől függően - akár húsz-ötven százalékkal is csökkenthetjük a felhasznált energiát.

- A hőenergia ésszerű tárolása és fűtéshez való felhasználása egy egyszerű, újdonságnak számító ötleten alapul - kezdi a Magyarországon ez idáig ismeretlen rendszer bemutatását Péter Noémi, a téma szakértője. - A termohidraulikai réteges hőtároló új és régi házak fűtési rendszerébe egyaránt beilleszthető. Csatlakoztatható fa, gáz és vegyes tüzelésű kazánokhoz, hőszivattyúkhoz, sőt, napenergiát hasznosító kollektorokhoz is.

A rendszert a hőtermelő (például kazán) és a hőleadó egység (például radiátor vagy padlófűtés) közé építik be, s ebben tárolják a hőt egészen a felhasználásig, magyarázza a szakember.

- A tároló működési elve a víz fizikai tulajdonságán alapul, így nincs szükség beépített szabályozóra, kopóalkatrészekre vagy egyéb eszközökre, a rendszer tehát karbantartást sem igényel - folytatja Péter Noémi. - A víz ugyanis kiváló hőtároló, ugyanakkor rossz hővezető, s a levegőhöz hasonlóan hőfoka szerint rétegződik, azaz a meleg a felső, a hideg az alsó rétegekbe törekszik, ily módon tehát megoldható a gravitációs elven működő hőtárolás.

A német fejlesztésű rendszerrel sikerült az eddig forgalomban levő hőtárolók klasszikus problémáját is kiküszöbölni, nevezetesen, hogy a vízfeltöltési művelet örvényszerű áramlást okozzon a tároló belsejében, ami miatt a tárolt víz hőmérséklete csaknem mindenhol kiegyenlítődik, drasztikusan csökkentve a folyadék energiatartalmát. Az intelligens hőtárolón belül ugyanis - érzékelteti a különbséget Péter Noémi - egy henger alakú, ötkamrás műanyag csőbetétben, az adott hőmérsékletű vízrétegeknek megfelelően elkülönítve történik a vízfeltöltés és a -felvétel is. Töltésnél a hőliftként üzemelő csőbetétbe vezetett víz mindig a vele azonos hőfokú rétegekbe jut, a különböző hőmérsékletű víztömegek ugyanis fajsúlyuk alapján szétválnak, s ezt követően a velük azonos hőmérsékletű vízrétegekbe jutnak és tárolódnak. A csőbetéten kívül, azaz a tárhelyen már egyáltalán nem áramlik a víz, az energiatartalom tehát teljes egészében megmarad.

A könnyebb érthetőség kedvéért tehát, ha felhős az égbolt és napkollektorunkkal csak 40 fokos vizet tudunk előállítani, az egyenesen a 40 fokos rétegbe kerül, anélkül, hogy érintkezne és lehűtené az előző napi derűs égbolt segítségével előállított 70 fokos vízréteget.

- A tartály az eltárolt hőfokot egészen addig megtartja, amíg azt fel nem használjuk belőle, így csökken a fűtőkészülék ki- és bekapcsolási gyakorisága, melynek következtében a károsanyag-kibocsátás és az energiafelhasználás is mérséklődik - ecseteli a szakértő, megjegyezve: a rendszerben a külső hőcserélőknek köszönhetően semmilyen kopó alkatrész nincs, s a vízkőképződés sem jellemző. A tartályt a beüzemelést követően soha nem kell újratölteni.

Mivel a rendszer valamennyi csatlakozása alulról torkollik a tárolóba, a tartályt ölelő szigetelés sértetlen,azaz teljesen zárt rendszert alkot, olyannyira, hogy az eltárolt hő, ha nem használjuk fel, és nem is fűtünk rá, 5-7 nap alatt mindössze egy fokot csökken.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

- A hőenergia ésszerű tárolása és fűtéshez való felhasználása egy egyszerű, újdonságnak számító ötleten alapul - kezdi a Magyarországon ez idáig ismeretlen rendszer bemutatását Péter Noémi, a téma szakértője. - A termohidraulikai réteges hőtároló új és régi házak fűtési rendszerébe egyaránt beilleszthető. Csatlakoztatható fa, gáz és vegyes tüzelésű kazánokhoz, hőszivattyúkhoz, sőt, napenergiát hasznosító kollektorokhoz is.

A rendszert a hőtermelő (például kazán) és a hőleadó egység (például radiátor vagy padlófűtés) közé építik be, s ebben tárolják a hőt egészen a felhasználásig, magyarázza a szakember.

- A tároló működési elve a víz fizikai tulajdonságán alapul, így nincs szükség beépített szabályozóra, kopóalkatrészekre vagy egyéb eszközökre, a rendszer tehát karbantartást sem igényel - folytatja Péter Noémi. - A víz ugyanis kiváló hőtároló, ugyanakkor rossz hővezető, s a levegőhöz hasonlóan hőfoka szerint rétegződik, azaz a meleg a felső, a hideg az alsó rétegekbe törekszik, ily módon tehát megoldható a gravitációs elven működő hőtárolás.

A német fejlesztésű rendszerrel sikerült az eddig forgalomban levő hőtárolók klasszikus problémáját is kiküszöbölni, nevezetesen, hogy a vízfeltöltési művelet örvényszerű áramlást okozzon a tároló belsejében, ami miatt a tárolt víz hőmérséklete csaknem mindenhol kiegyenlítődik, drasztikusan csökkentve a folyadék energiatartalmát. Az intelligens hőtárolón belül ugyanis - érzékelteti a különbséget Péter Noémi - egy henger alakú, ötkamrás műanyag csőbetétben, az adott hőmérsékletű vízrétegeknek megfelelően elkülönítve történik a vízfeltöltés és a -felvétel is. Töltésnél a hőliftként üzemelő csőbetétbe vezetett víz mindig a vele azonos hőfokú rétegekbe jut, a különböző hőmérsékletű víztömegek ugyanis fajsúlyuk alapján szétválnak, s ezt követően a velük azonos hőmérsékletű vízrétegekbe jutnak és tárolódnak. A csőbetéten kívül, azaz a tárhelyen már egyáltalán nem áramlik a víz, az energiatartalom tehát teljes egészében megmarad.

A könnyebb érthetőség kedvéért tehát, ha felhős az égbolt és napkollektorunkkal csak 40 fokos vizet tudunk előállítani, az egyenesen a 40 fokos rétegbe kerül, anélkül, hogy érintkezne és lehűtené az előző napi derűs égbolt segítségével előállított 70 fokos vízréteget.

- A tartály az eltárolt hőfokot egészen addig megtartja, amíg azt fel nem használjuk belőle, így csökken a fűtőkészülék ki- és bekapcsolási gyakorisága, melynek következtében a károsanyag-kibocsátás és az energiafelhasználás is mérséklődik - ecseteli a szakértő, megjegyezve: a rendszerben a külső hőcserélőknek köszönhetően semmilyen kopó alkatrész nincs, s a vízkőképződés sem jellemző. A tartályt a beüzemelést követően soha nem kell újratölteni.

Mivel a rendszer valamennyi csatlakozása alulról torkollik a tárolóba, a tartályt ölelő szigetelés sértetlen,azaz teljesen zárt rendszert alkot, olyannyira, hogy az eltárolt hő, ha nem használjuk fel, és nem is fűtünk rá, 5-7 nap alatt mindössze egy fokot csökken.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

- A hőenergia ésszerű tárolása és fűtéshez való felhasználása egy egyszerű, újdonságnak számító ötleten alapul - kezdi a Magyarországon ez idáig ismeretlen rendszer bemutatását Péter Noémi, a téma szakértője. - A termohidraulikai réteges hőtároló új és régi házak fűtési rendszerébe egyaránt beilleszthető. Csatlakoztatható fa, gáz és vegyes tüzelésű kazánokhoz, hőszivattyúkhoz, sőt, napenergiát hasznosító kollektorokhoz is.

A rendszert a hőtermelő (például kazán) és a hőleadó egység (például radiátor vagy padlófűtés) közé építik be, s ebben tárolják a hőt egészen a felhasználásig, magyarázza a szakember.

- A tároló működési elve a víz fizikai tulajdonságán alapul, így nincs szükség beépített szabályozóra, kopóalkatrészekre vagy egyéb eszközökre, a rendszer tehát karbantartást sem igényel - folytatja Péter Noémi. - A víz ugyanis kiváló hőtároló, ugyanakkor rossz hővezető, s a levegőhöz hasonlóan hőfoka szerint rétegződik, azaz a meleg a felső, a hideg az alsó rétegekbe törekszik, ily módon tehát megoldható a gravitációs elven működő hőtárolás.

A német fejlesztésű rendszerrel sikerült az eddig forgalomban levő hőtárolók klasszikus problémáját is kiküszöbölni, nevezetesen, hogy a vízfeltöltési művelet örvényszerű áramlást okozzon a tároló belsejében, ami miatt a tárolt víz hőmérséklete csaknem mindenhol kiegyenlítődik, drasztikusan csökkentve a folyadék energiatartalmát. Az intelligens hőtárolón belül ugyanis - érzékelteti a különbséget Péter Noémi - egy henger alakú, ötkamrás műanyag csőbetétben, az adott hőmérsékletű vízrétegeknek megfelelően elkülönítve történik a vízfeltöltés és a -felvétel is. Töltésnél a hőliftként üzemelő csőbetétbe vezetett víz mindig a vele azonos hőfokú rétegekbe jut, a különböző hőmérsékletű víztömegek ugyanis fajsúlyuk alapján szétválnak, s ezt követően a velük azonos hőmérsékletű vízrétegekbe jutnak és tárolódnak. A csőbetéten kívül, azaz a tárhelyen már egyáltalán nem áramlik a víz, az energiatartalom tehát teljes egészében megmarad.

A könnyebb érthetőség kedvéért tehát, ha felhős az égbolt és napkollektorunkkal csak 40 fokos vizet tudunk előállítani, az egyenesen a 40 fokos rétegbe kerül, anélkül, hogy érintkezne és lehűtené az előző napi derűs égbolt segítségével előállított 70 fokos vízréteget.

- A tartály az eltárolt hőfokot egészen addig megtartja, amíg azt fel nem használjuk belőle, így csökken a fűtőkészülék ki- és bekapcsolási gyakorisága, melynek következtében a károsanyag-kibocsátás és az energiafelhasználás is mérséklődik - ecseteli a szakértő, megjegyezve: a rendszerben a külső hőcserélőknek köszönhetően semmilyen kopó alkatrész nincs, s a vízkőképződés sem jellemző. A tartályt a beüzemelést követően soha nem kell újratölteni.

Mivel a rendszer valamennyi csatlakozása alulról torkollik a tárolóba, a tartályt ölelő szigetelés sértetlen,azaz teljesen zárt rendszert alkot, olyannyira, hogy az eltárolt hő, ha nem használjuk fel, és nem is fűtünk rá, 5-7 nap alatt mindössze egy fokot csökken.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

A rendszert a hőtermelő (például kazán) és a hőleadó egység (például radiátor vagy padlófűtés) közé építik be, s ebben tárolják a hőt egészen a felhasználásig, magyarázza a szakember.

- A tároló működési elve a víz fizikai tulajdonságán alapul, így nincs szükség beépített szabályozóra, kopóalkatrészekre vagy egyéb eszközökre, a rendszer tehát karbantartást sem igényel - folytatja Péter Noémi. - A víz ugyanis kiváló hőtároló, ugyanakkor rossz hővezető, s a levegőhöz hasonlóan hőfoka szerint rétegződik, azaz a meleg a felső, a hideg az alsó rétegekbe törekszik, ily módon tehát megoldható a gravitációs elven működő hőtárolás.

A német fejlesztésű rendszerrel sikerült az eddig forgalomban levő hőtárolók klasszikus problémáját is kiküszöbölni, nevezetesen, hogy a vízfeltöltési művelet örvényszerű áramlást okozzon a tároló belsejében, ami miatt a tárolt víz hőmérséklete csaknem mindenhol kiegyenlítődik, drasztikusan csökkentve a folyadék energiatartalmát. Az intelligens hőtárolón belül ugyanis - érzékelteti a különbséget Péter Noémi - egy henger alakú, ötkamrás műanyag csőbetétben, az adott hőmérsékletű vízrétegeknek megfelelően elkülönítve történik a vízfeltöltés és a -felvétel is. Töltésnél a hőliftként üzemelő csőbetétbe vezetett víz mindig a vele azonos hőfokú rétegekbe jut, a különböző hőmérsékletű víztömegek ugyanis fajsúlyuk alapján szétválnak, s ezt követően a velük azonos hőmérsékletű vízrétegekbe jutnak és tárolódnak. A csőbetéten kívül, azaz a tárhelyen már egyáltalán nem áramlik a víz, az energiatartalom tehát teljes egészében megmarad.

A könnyebb érthetőség kedvéért tehát, ha felhős az égbolt és napkollektorunkkal csak 40 fokos vizet tudunk előállítani, az egyenesen a 40 fokos rétegbe kerül, anélkül, hogy érintkezne és lehűtené az előző napi derűs égbolt segítségével előállított 70 fokos vízréteget.

- A tartály az eltárolt hőfokot egészen addig megtartja, amíg azt fel nem használjuk belőle, így csökken a fűtőkészülék ki- és bekapcsolási gyakorisága, melynek következtében a károsanyag-kibocsátás és az energiafelhasználás is mérséklődik - ecseteli a szakértő, megjegyezve: a rendszerben a külső hőcserélőknek köszönhetően semmilyen kopó alkatrész nincs, s a vízkőképződés sem jellemző. A tartályt a beüzemelést követően soha nem kell újratölteni.

Mivel a rendszer valamennyi csatlakozása alulról torkollik a tárolóba, a tartályt ölelő szigetelés sértetlen,azaz teljesen zárt rendszert alkot, olyannyira, hogy az eltárolt hő, ha nem használjuk fel, és nem is fűtünk rá, 5-7 nap alatt mindössze egy fokot csökken.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

A rendszert a hőtermelő (például kazán) és a hőleadó egység (például radiátor vagy padlófűtés) közé építik be, s ebben tárolják a hőt egészen a felhasználásig, magyarázza a szakember.

- A tároló működési elve a víz fizikai tulajdonságán alapul, így nincs szükség beépített szabályozóra, kopóalkatrészekre vagy egyéb eszközökre, a rendszer tehát karbantartást sem igényel - folytatja Péter Noémi. - A víz ugyanis kiváló hőtároló, ugyanakkor rossz hővezető, s a levegőhöz hasonlóan hőfoka szerint rétegződik, azaz a meleg a felső, a hideg az alsó rétegekbe törekszik, ily módon tehát megoldható a gravitációs elven működő hőtárolás.

A német fejlesztésű rendszerrel sikerült az eddig forgalomban levő hőtárolók klasszikus problémáját is kiküszöbölni, nevezetesen, hogy a vízfeltöltési művelet örvényszerű áramlást okozzon a tároló belsejében, ami miatt a tárolt víz hőmérséklete csaknem mindenhol kiegyenlítődik, drasztikusan csökkentve a folyadék energiatartalmát. Az intelligens hőtárolón belül ugyanis - érzékelteti a különbséget Péter Noémi - egy henger alakú, ötkamrás műanyag csőbetétben, az adott hőmérsékletű vízrétegeknek megfelelően elkülönítve történik a vízfeltöltés és a -felvétel is. Töltésnél a hőliftként üzemelő csőbetétbe vezetett víz mindig a vele azonos hőfokú rétegekbe jut, a különböző hőmérsékletű víztömegek ugyanis fajsúlyuk alapján szétválnak, s ezt követően a velük azonos hőmérsékletű vízrétegekbe jutnak és tárolódnak. A csőbetéten kívül, azaz a tárhelyen már egyáltalán nem áramlik a víz, az energiatartalom tehát teljes egészében megmarad.

A könnyebb érthetőség kedvéért tehát, ha felhős az égbolt és napkollektorunkkal csak 40 fokos vizet tudunk előállítani, az egyenesen a 40 fokos rétegbe kerül, anélkül, hogy érintkezne és lehűtené az előző napi derűs égbolt segítségével előállított 70 fokos vízréteget.

- A tartály az eltárolt hőfokot egészen addig megtartja, amíg azt fel nem használjuk belőle, így csökken a fűtőkészülék ki- és bekapcsolási gyakorisága, melynek következtében a károsanyag-kibocsátás és az energiafelhasználás is mérséklődik - ecseteli a szakértő, megjegyezve: a rendszerben a külső hőcserélőknek köszönhetően semmilyen kopó alkatrész nincs, s a vízkőképződés sem jellemző. A tartályt a beüzemelést követően soha nem kell újratölteni.

Mivel a rendszer valamennyi csatlakozása alulról torkollik a tárolóba, a tartályt ölelő szigetelés sértetlen,azaz teljesen zárt rendszert alkot, olyannyira, hogy az eltárolt hő, ha nem használjuk fel, és nem is fűtünk rá, 5-7 nap alatt mindössze egy fokot csökken.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

- A tároló működési elve a víz fizikai tulajdonságán alapul, így nincs szükség beépített szabályozóra, kopóalkatrészekre vagy egyéb eszközökre, a rendszer tehát karbantartást sem igényel - folytatja Péter Noémi. - A víz ugyanis kiváló hőtároló, ugyanakkor rossz hővezető, s a levegőhöz hasonlóan hőfoka szerint rétegződik, azaz a meleg a felső, a hideg az alsó rétegekbe törekszik, ily módon tehát megoldható a gravitációs elven működő hőtárolás.

A német fejlesztésű rendszerrel sikerült az eddig forgalomban levő hőtárolók klasszikus problémáját is kiküszöbölni, nevezetesen, hogy a vízfeltöltési művelet örvényszerű áramlást okozzon a tároló belsejében, ami miatt a tárolt víz hőmérséklete csaknem mindenhol kiegyenlítődik, drasztikusan csökkentve a folyadék energiatartalmát. Az intelligens hőtárolón belül ugyanis - érzékelteti a különbséget Péter Noémi - egy henger alakú, ötkamrás műanyag csőbetétben, az adott hőmérsékletű vízrétegeknek megfelelően elkülönítve történik a vízfeltöltés és a -felvétel is. Töltésnél a hőliftként üzemelő csőbetétbe vezetett víz mindig a vele azonos hőfokú rétegekbe jut, a különböző hőmérsékletű víztömegek ugyanis fajsúlyuk alapján szétválnak, s ezt követően a velük azonos hőmérsékletű vízrétegekbe jutnak és tárolódnak. A csőbetéten kívül, azaz a tárhelyen már egyáltalán nem áramlik a víz, az energiatartalom tehát teljes egészében megmarad.

A könnyebb érthetőség kedvéért tehát, ha felhős az égbolt és napkollektorunkkal csak 40 fokos vizet tudunk előállítani, az egyenesen a 40 fokos rétegbe kerül, anélkül, hogy érintkezne és lehűtené az előző napi derűs égbolt segítségével előállított 70 fokos vízréteget.

- A tartály az eltárolt hőfokot egészen addig megtartja, amíg azt fel nem használjuk belőle, így csökken a fűtőkészülék ki- és bekapcsolási gyakorisága, melynek következtében a károsanyag-kibocsátás és az energiafelhasználás is mérséklődik - ecseteli a szakértő, megjegyezve: a rendszerben a külső hőcserélőknek köszönhetően semmilyen kopó alkatrész nincs, s a vízkőképződés sem jellemző. A tartályt a beüzemelést követően soha nem kell újratölteni.

Mivel a rendszer valamennyi csatlakozása alulról torkollik a tárolóba, a tartályt ölelő szigetelés sértetlen,azaz teljesen zárt rendszert alkot, olyannyira, hogy az eltárolt hő, ha nem használjuk fel, és nem is fűtünk rá, 5-7 nap alatt mindössze egy fokot csökken.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

- A tároló működési elve a víz fizikai tulajdonságán alapul, így nincs szükség beépített szabályozóra, kopóalkatrészekre vagy egyéb eszközökre, a rendszer tehát karbantartást sem igényel - folytatja Péter Noémi. - A víz ugyanis kiváló hőtároló, ugyanakkor rossz hővezető, s a levegőhöz hasonlóan hőfoka szerint rétegződik, azaz a meleg a felső, a hideg az alsó rétegekbe törekszik, ily módon tehát megoldható a gravitációs elven működő hőtárolás.

A német fejlesztésű rendszerrel sikerült az eddig forgalomban levő hőtárolók klasszikus problémáját is kiküszöbölni, nevezetesen, hogy a vízfeltöltési művelet örvényszerű áramlást okozzon a tároló belsejében, ami miatt a tárolt víz hőmérséklete csaknem mindenhol kiegyenlítődik, drasztikusan csökkentve a folyadék energiatartalmát. Az intelligens hőtárolón belül ugyanis - érzékelteti a különbséget Péter Noémi - egy henger alakú, ötkamrás műanyag csőbetétben, az adott hőmérsékletű vízrétegeknek megfelelően elkülönítve történik a vízfeltöltés és a -felvétel is. Töltésnél a hőliftként üzemelő csőbetétbe vezetett víz mindig a vele azonos hőfokú rétegekbe jut, a különböző hőmérsékletű víztömegek ugyanis fajsúlyuk alapján szétválnak, s ezt követően a velük azonos hőmérsékletű vízrétegekbe jutnak és tárolódnak. A csőbetéten kívül, azaz a tárhelyen már egyáltalán nem áramlik a víz, az energiatartalom tehát teljes egészében megmarad.

A könnyebb érthetőség kedvéért tehát, ha felhős az égbolt és napkollektorunkkal csak 40 fokos vizet tudunk előállítani, az egyenesen a 40 fokos rétegbe kerül, anélkül, hogy érintkezne és lehűtené az előző napi derűs égbolt segítségével előállított 70 fokos vízréteget.

- A tartály az eltárolt hőfokot egészen addig megtartja, amíg azt fel nem használjuk belőle, így csökken a fűtőkészülék ki- és bekapcsolási gyakorisága, melynek következtében a károsanyag-kibocsátás és az energiafelhasználás is mérséklődik - ecseteli a szakértő, megjegyezve: a rendszerben a külső hőcserélőknek köszönhetően semmilyen kopó alkatrész nincs, s a vízkőképződés sem jellemző. A tartályt a beüzemelést követően soha nem kell újratölteni.

Mivel a rendszer valamennyi csatlakozása alulról torkollik a tárolóba, a tartályt ölelő szigetelés sértetlen,azaz teljesen zárt rendszert alkot, olyannyira, hogy az eltárolt hő, ha nem használjuk fel, és nem is fűtünk rá, 5-7 nap alatt mindössze egy fokot csökken.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

A német fejlesztésű rendszerrel sikerült az eddig forgalomban levő hőtárolók klasszikus problémáját is kiküszöbölni, nevezetesen, hogy a vízfeltöltési művelet örvényszerű áramlást okozzon a tároló belsejében, ami miatt a tárolt víz hőmérséklete csaknem mindenhol kiegyenlítődik, drasztikusan csökkentve a folyadék energiatartalmát. Az intelligens hőtárolón belül ugyanis - érzékelteti a különbséget Péter Noémi - egy henger alakú, ötkamrás műanyag csőbetétben, az adott hőmérsékletű vízrétegeknek megfelelően elkülönítve történik a vízfeltöltés és a -felvétel is. Töltésnél a hőliftként üzemelő csőbetétbe vezetett víz mindig a vele azonos hőfokú rétegekbe jut, a különböző hőmérsékletű víztömegek ugyanis fajsúlyuk alapján szétválnak, s ezt követően a velük azonos hőmérsékletű vízrétegekbe jutnak és tárolódnak. A csőbetéten kívül, azaz a tárhelyen már egyáltalán nem áramlik a víz, az energiatartalom tehát teljes egészében megmarad.

A könnyebb érthetőség kedvéért tehát, ha felhős az égbolt és napkollektorunkkal csak 40 fokos vizet tudunk előállítani, az egyenesen a 40 fokos rétegbe kerül, anélkül, hogy érintkezne és lehűtené az előző napi derűs égbolt segítségével előállított 70 fokos vízréteget.

- A tartály az eltárolt hőfokot egészen addig megtartja, amíg azt fel nem használjuk belőle, így csökken a fűtőkészülék ki- és bekapcsolási gyakorisága, melynek következtében a károsanyag-kibocsátás és az energiafelhasználás is mérséklődik - ecseteli a szakértő, megjegyezve: a rendszerben a külső hőcserélőknek köszönhetően semmilyen kopó alkatrész nincs, s a vízkőképződés sem jellemző. A tartályt a beüzemelést követően soha nem kell újratölteni.

Mivel a rendszer valamennyi csatlakozása alulról torkollik a tárolóba, a tartályt ölelő szigetelés sértetlen,azaz teljesen zárt rendszert alkot, olyannyira, hogy az eltárolt hő, ha nem használjuk fel, és nem is fűtünk rá, 5-7 nap alatt mindössze egy fokot csökken.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

A német fejlesztésű rendszerrel sikerült az eddig forgalomban levő hőtárolók klasszikus problémáját is kiküszöbölni, nevezetesen, hogy a vízfeltöltési művelet örvényszerű áramlást okozzon a tároló belsejében, ami miatt a tárolt víz hőmérséklete csaknem mindenhol kiegyenlítődik, drasztikusan csökkentve a folyadék energiatartalmát. Az intelligens hőtárolón belül ugyanis - érzékelteti a különbséget Péter Noémi - egy henger alakú, ötkamrás műanyag csőbetétben, az adott hőmérsékletű vízrétegeknek megfelelően elkülönítve történik a vízfeltöltés és a -felvétel is. Töltésnél a hőliftként üzemelő csőbetétbe vezetett víz mindig a vele azonos hőfokú rétegekbe jut, a különböző hőmérsékletű víztömegek ugyanis fajsúlyuk alapján szétválnak, s ezt követően a velük azonos hőmérsékletű vízrétegekbe jutnak és tárolódnak. A csőbetéten kívül, azaz a tárhelyen már egyáltalán nem áramlik a víz, az energiatartalom tehát teljes egészében megmarad.

A könnyebb érthetőség kedvéért tehát, ha felhős az égbolt és napkollektorunkkal csak 40 fokos vizet tudunk előállítani, az egyenesen a 40 fokos rétegbe kerül, anélkül, hogy érintkezne és lehűtené az előző napi derűs égbolt segítségével előállított 70 fokos vízréteget.

- A tartály az eltárolt hőfokot egészen addig megtartja, amíg azt fel nem használjuk belőle, így csökken a fűtőkészülék ki- és bekapcsolási gyakorisága, melynek következtében a károsanyag-kibocsátás és az energiafelhasználás is mérséklődik - ecseteli a szakértő, megjegyezve: a rendszerben a külső hőcserélőknek köszönhetően semmilyen kopó alkatrész nincs, s a vízkőképződés sem jellemző. A tartályt a beüzemelést követően soha nem kell újratölteni.

Mivel a rendszer valamennyi csatlakozása alulról torkollik a tárolóba, a tartályt ölelő szigetelés sértetlen,azaz teljesen zárt rendszert alkot, olyannyira, hogy az eltárolt hő, ha nem használjuk fel, és nem is fűtünk rá, 5-7 nap alatt mindössze egy fokot csökken.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

A könnyebb érthetőség kedvéért tehát, ha felhős az égbolt és napkollektorunkkal csak 40 fokos vizet tudunk előállítani, az egyenesen a 40 fokos rétegbe kerül, anélkül, hogy érintkezne és lehűtené az előző napi derűs égbolt segítségével előállított 70 fokos vízréteget.

- A tartály az eltárolt hőfokot egészen addig megtartja, amíg azt fel nem használjuk belőle, így csökken a fűtőkészülék ki- és bekapcsolási gyakorisága, melynek következtében a károsanyag-kibocsátás és az energiafelhasználás is mérséklődik - ecseteli a szakértő, megjegyezve: a rendszerben a külső hőcserélőknek köszönhetően semmilyen kopó alkatrész nincs, s a vízkőképződés sem jellemző. A tartályt a beüzemelést követően soha nem kell újratölteni.

Mivel a rendszer valamennyi csatlakozása alulról torkollik a tárolóba, a tartályt ölelő szigetelés sértetlen,azaz teljesen zárt rendszert alkot, olyannyira, hogy az eltárolt hő, ha nem használjuk fel, és nem is fűtünk rá, 5-7 nap alatt mindössze egy fokot csökken.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

A könnyebb érthetőség kedvéért tehát, ha felhős az égbolt és napkollektorunkkal csak 40 fokos vizet tudunk előállítani, az egyenesen a 40 fokos rétegbe kerül, anélkül, hogy érintkezne és lehűtené az előző napi derűs égbolt segítségével előállított 70 fokos vízréteget.

- A tartály az eltárolt hőfokot egészen addig megtartja, amíg azt fel nem használjuk belőle, így csökken a fűtőkészülék ki- és bekapcsolási gyakorisága, melynek következtében a károsanyag-kibocsátás és az energiafelhasználás is mérséklődik - ecseteli a szakértő, megjegyezve: a rendszerben a külső hőcserélőknek köszönhetően semmilyen kopó alkatrész nincs, s a vízkőképződés sem jellemző. A tartályt a beüzemelést követően soha nem kell újratölteni.

Mivel a rendszer valamennyi csatlakozása alulról torkollik a tárolóba, a tartályt ölelő szigetelés sértetlen,azaz teljesen zárt rendszert alkot, olyannyira, hogy az eltárolt hő, ha nem használjuk fel, és nem is fűtünk rá, 5-7 nap alatt mindössze egy fokot csökken.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

- A tartály az eltárolt hőfokot egészen addig megtartja, amíg azt fel nem használjuk belőle, így csökken a fűtőkészülék ki- és bekapcsolási gyakorisága, melynek következtében a károsanyag-kibocsátás és az energiafelhasználás is mérséklődik - ecseteli a szakértő, megjegyezve: a rendszerben a külső hőcserélőknek köszönhetően semmilyen kopó alkatrész nincs, s a vízkőképződés sem jellemző. A tartályt a beüzemelést követően soha nem kell újratölteni.

Mivel a rendszer valamennyi csatlakozása alulról torkollik a tárolóba, a tartályt ölelő szigetelés sértetlen,azaz teljesen zárt rendszert alkot, olyannyira, hogy az eltárolt hő, ha nem használjuk fel, és nem is fűtünk rá, 5-7 nap alatt mindössze egy fokot csökken.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

- A tartály az eltárolt hőfokot egészen addig megtartja, amíg azt fel nem használjuk belőle, így csökken a fűtőkészülék ki- és bekapcsolási gyakorisága, melynek következtében a károsanyag-kibocsátás és az energiafelhasználás is mérséklődik - ecseteli a szakértő, megjegyezve: a rendszerben a külső hőcserélőknek köszönhetően semmilyen kopó alkatrész nincs, s a vízkőképződés sem jellemző. A tartályt a beüzemelést követően soha nem kell újratölteni.

Mivel a rendszer valamennyi csatlakozása alulról torkollik a tárolóba, a tartályt ölelő szigetelés sértetlen,azaz teljesen zárt rendszert alkot, olyannyira, hogy az eltárolt hő, ha nem használjuk fel, és nem is fűtünk rá, 5-7 nap alatt mindössze egy fokot csökken.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

Mivel a rendszer valamennyi csatlakozása alulról torkollik a tárolóba, a tartályt ölelő szigetelés sértetlen,azaz teljesen zárt rendszert alkot, olyannyira, hogy az eltárolt hő, ha nem használjuk fel, és nem is fűtünk rá, 5-7 nap alatt mindössze egy fokot csökken.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

Mivel a rendszer valamennyi csatlakozása alulról torkollik a tárolóba, a tartályt ölelő szigetelés sértetlen,azaz teljesen zárt rendszert alkot, olyannyira, hogy az eltárolt hő, ha nem használjuk fel, és nem is fűtünk rá, 5-7 nap alatt mindössze egy fokot csökken.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

- A réteges tárolásnak köszönhetően - teszi hozzá a szakember - természetesen azt is meg tudjuk határozni, milyen hőmérsékletű víz szolgáltassa a fűtéshez vagy az ivóvíz melegítéséhez szükséges energiát. Ha pedig a rendszer nem használja fel teljes egészében a hőmennyiséget, az visszajut a megfelelő hőmérsékletű vízrétegbe.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.

A német szabadalom hazájában már számos helyen működik, Magyarországon azonban egyelőre mindössze egy Balaton-parti családi házba építették be.


Használati melegvíztároló helyett alkalmazhatunk higiénikus átfolyást biztosító, ivóvízmelegítésre szolgáló hőcserélőt, mely mdig csak a szükséges vízmennyiséget melegíti fel, tanácsolja Péter Noémi, aki szerint az ivóvizet nem lenne szabad felmelegítést követően fogyasztanunk és tárolnunk, hisz ezzel együtt jár az állandó vízkőképződés s a legionella baktériumok elszaporodása.