Méhésztanulók adtak számot gyakorlati és elméleti felkészültségükről

Gyakorlati felkészültségükről Ormándlakon,  Bukics János méhészgazda vendégszerető birtokán adtak számot a hallgatók. Két bizottság vizsgáztatott a hegyen,  a 25 tétel a védőruhák használatától kezdve az anyásításon át a mézpörgetésig  felölelte a méhészkedés valamennyi területét.
- Második alkalommal hirdettünk méhészképzést, s az, hogy pillanatnyilag  34 hallgató tesz szakmai vizsgát, bizonyítja, életképes a kezdeményezés - körvonalazza az oktatás  hátterét Fisli Barnabás, a Kinizsi tagintézmény vezetője.  A résztvevők egyik csoportja  tapasztalt  gazdák közül került ki, akik eddig valamilyen oknál fogva még nem szereztek végzettséget. Ma azonban a pályázatok, támogatások elnyeréséhez már nélkülözhetetlen a megfelelő bizonyítvány. A másik csoport kezdőkből áll, akik érdeklődésből vagy keresetkiegészítésként szeretnének méhekkel foglalkozni.

Az egész megyéből - Nagykanizsáról, Keszthelyről - érkeztek hallgatók,  vasi tanulójuk ugyancsak akadt, s a hölgyek is szép számban képviseltették magukat. A heti két foglalkozás az elméleti és a gyakorlati tudnivalókat egyaránt felölelte. A programba belefért még egy lendvai kirándulás is, ahol az anyanevelést és a helyi gyakorlatot tanulmányozták.
A képzésben sok tapasztalt állatorvos, méhész - többek  között Bukics János,   Hampuk Gábor, Kiss László, dr. Fendrik Péter és dr. Szinku Mihály - szintén a segítségükre volt.  Utóbbi, mint az irodalom és a helytörténet elkötelezett híve, persze Vergiliusszal kezdte a hallgatók méhbiológiai felvértezését.
- Vergilius Georgikon című művének negyedik fejezete a méhészetről szól, mégpedig olyan gyönyörűen, hogy  nem hagyhattam ki - mondja a zalatárnoki állatorvos.  Így kezdődik: Most a menny ajándékáról, az egekből harmatozó mézről beszélek. Kicsiny lényekről hallasz ma csodákat... Én ezt a csodát szerettem volna belevinni az oktatásba.
Sikerrel. A  résztvevők kifejezetten élvezték  az órákat, hiszen az irodalmi vonatkozásokon túl  sok érdekességet tudtak meg a méhek  anatómiájáról,   szaporodásáról, betegségeiről. Így gondolja  Szili László is, aki Gellénházán hittanár, ám emellett keresetkiegészítésként szeretne belevágni a méhészkedésbe.
- Megtetszett a méhek élete, a velük való munka, ahogy egyre többet tudok róluk, mind inkább magával ragad a világuk  mondja a novai fiatalember.  A képzés nagyon színvonalas és  érdekes volt, a gyakorlati foglalkozások  kifejezetten családias hangulatban teltek. A vizsgán az anyátlan családok anyásítását húztam. Ezt bemutatni nem lehetett, de elmondtam, milyen módon zajlik, s milyen jelekből lehet arra következtetni, hogy a méhek elfogadják-e az új anyát avagy sem.  Egyelőre még nincsenek méhcsaládaim, de birtok már van hozzá, tavasszal bele is vágok...
Bognár Gábor (Zalaegerszeg), Czigány Béla (Bak) és  Farkas József (Zalalövő) ugyancsak túl van már a megmérettetésen. Azt mondják, nem volt nehéz, hiszen...
- Sokat tanultunk. Csak maga az oktatás volt 300 órányi, s akkor még nem számítottuk az otthoni felkészülést s a gyakorlatot  utalnak a befektetett energiára. Szavaikból - érződik nem bánják, büszkék - megszerzett tudásukra.  
A hallgatók délután Zalaegerszegen elméleti felkészültségükről is számot adtak.