Férfiakat megszégyenítően jól focizik Tálosi Szabina

Már 5.-es korában is a bőrt rúgta minden áldott délután a beleznai Tálosi Szabina az iskola udvarán. A hajdanvolt kislány hölggyé érett, s 23 évesen egészen a magyar női labdarúgó válogatott keretig küzdötte fel magát.

Horváth-Balogh Attila

Szabina emellett a szombathelyi Viktória-Trend Optika FC felnőtt csapatának igazolt játékosa, mely most az NB I első helyén tanyázik. A csatárból lett hátvédről szakmai és rajongói körökben köztudott, hogy szerelésben "ott van", a leghúzósabb helyzeteket is férfiakat megszégyenítő módon, rendkívüli pontossággal oldja meg.

Egy internetes szurkolói portál szavazásán tavaly a legjobb védő címet érdemelte ki, a Viktória FC-ben pedig kétszer is az év labdarúgójává választották. Itt egyébként ő a csapatkapitány, míg a válogatottban csapatkapitány-helyettes.

- Ahogy sokan mások, természetesen én is fiúk közt kezdtem el focizni. Bátyámmal jártam le a helyi csapat edzéseire, ahol az edző, Domján László felfigyelt rám, és elkezdett velem külön foglalkozni - idézte fel a kezdeteket Tálosi Szabina, aki a Nyugat-magyarországi Egyetem rekreáció és egészségfejlesztés szakán végzett tavaly, most pedig masszőr, illetve vámügyintéző képzéseken vesz részt. 

- Gyakorlatilag mindent neki köszönhetek, hiszen az alapokra ő tanított meg. Szombathelyi kapcsolatokkal is rendelkezett, így tudtam eljönni próbajátékra ide, és hála Istennek, megfeleltem. Ennek immár tíz éve...

A női labdarúgó válogatott keretbe is ezen a szálon került be: az utánpótláscsapat szövetségi kapitánya korábbi edzője, Markó Edina lett, ő hívta meg Szabinát. Három évet töltött el itt, miközben tehetsége révén egyre többször léphetett pályára a felnőttekkel.

- Négy éve vagyok az "A" válogatott tagja, eddig 31 meccsen szerepeltem. Egyébként nem egyedüli zalaiként erősítem a csapatot, hiszen a korábban a Nagykutas csapatában, most pedig a szintén a Viktória FC-ben játszó söjtöri Tóth Alexandra is válogatott kerettag - magyarázta.

De vajon a férfiagy fel tudja-e oldani a futball-labda és a hölgyek törékenységével kapcsolatos sztereotípia ellentétét? Szabina erre azt mondta, valóban nagyon sokan gondolják úgy, hogy a labdarúgás nem nőknek való - ám ez egyáltalán nem igaz.

- A kézilabda és a kosárlabda is kemény sport, a közvélekedés szerint valahogy mégis csak az  természetellenes, ha egy nő focizik. Fizikai megterhelés számos sportágban van, de ha kitartó az ember és vannak céljai, el tudja viselni a legnagyobb kellemetlenséget is. Heti négy-öt alkalommal edzünk, hétvégén pedig bajnoki mérkőzés van. Kupameccsek alkalmával az is előfordul, hogy egy héten kétszer is pályára kell lépnünk: fárasztó és áldozatos munka, de megéri - fejtegette.

Válogatottságával kapcsolatban hozzátette: eddig még Európa-, vagy Világbajnokságra sajnos, nem jutottak ki, de mindannyian azért dolgoznak, hogy ez az álom valóra váljon. (Ha már a férfiaknak nem sikerül... - ezt már csak e sorok írója teszi hozzá.)

Egy biztos: a csajok számára mindig boldogság, ha a címeres mezben szerepelhetnek, ami már önmagában is nagyszerű dolog, minden más csak hab a tortán. Ezzel együtt némiképp elszomorítóan hat rájuk, hogy nagyon kevesen ülnek a lelátón az "átlag" meccseken, az érdeklődés inkább a rangadókra koncentrálódik. A szurkolói létszámmal arányosan kisebb hangzavarban viszont szinte minden "beszólás" felerősödik, így a drukkerek kommentárjainak jelentős hányada bizony, eljut a játékosokhoz.

- Lányok esetében ez nem igazán jó dolog, hiszen alapból mi ahhoz túlságosan érzékenyek vagyunk, hogy csak úgy eleresszük ezeket a fülünk mellett - szögezte le. - Ezért itt mindenkinek meg kell tanulni a jelenséggel együtt élni és játszani. Szerencsére nekem a 10 év alatt már sikerült annyi rutint szereznem, hogy a durva bekiabálásokat meg sem hallom.

Nem véletlen hát, hogy legnegatívabb élményét Szabina nem is e témában szerezte.

- A legrosszabb, ami egy játékossal történhet, hogy lesérül - válaszolta. - Két éve porcleválás miatt ki kellett hagynom 3 hónapot, ami borzasztó érzés volt. Hogy mi a legszebb emlékem a pályáról? Az, hogy a csapatommal 23 évesen kétszeres magyar bajnoknak, illetve háromszoros kupagyőztesnek mondhatom magam és - természetesen - hogy a női válogatott tagja lehetek.

Adja magát a kérdés: vajon hogyan vélekedik egy női labdarúgó a másik nem focijáról? Nos, Szabina nem titkolja el, hogy nem kíséri figyelemmel a magyar bajnokság történéseit. Mégpedig azért, mert nem tartja színvonalasnak, a fogadási botrányok pedig csak még jobban erősítették e véleményét.

Sokak szerint a magyar futball eme sanyarú állapotának egyik oka az, hogy a saját nevelésű tehetséges játékosokat elszipkázzák külföldre, aki jó, előbb-utóbb odébbáll. A fiatal beleznai védő előtt is ott volt a lehetőség, ő azonban másképp gondolkodik.

- Kaptam már ajánlatot Ausztriából, Szerbiából, Oroszországból is, de ezeket mind visszautasítottam - árulta el. - Félreértés ne essék, nem az idegenlégióskodás ellen vagyok, hanem egyszerűen jól érzem magam itthon. Magyarország legjobb csapatában játszom, ezért csak akkor fogok innét elmenni, ha az élet rákényszerít.

Magyarországon 1912-ben alakult meg az első női labdarúgó csapat

Az első női labdarúgó-mérkőzést 1895-ben játszották Londonban. Akkor még több országban tiltották a játékot a gyengébbik nem képviselői számára, ennek ellenére mégis gyorsan elterjedt az új módi. Húsz évre rá, 1916-ban Franciaországban megalakult az első klub. Hamarosan szabadalmaztatták is a női focit, még hozzá Dániában, s 1970-ben Olaszországban már megrendezték az első, nem hivatalos világbajnokságot is. Két évvel később az UEFA feloldotta a tiltó rendelkezéseket. Magyarországon 1912-ben Szegeden alakult meg az első női labdarúgó csapat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!