Boldoggá avatták Scheffler Jánost, Szatmár vértanú püspökét

Mintegy tízezer ember jelenlétében megtartott ünnepi szentmisén hirdették ki Scheffler Jánosnak, Szatmár vértanúhalált halt püspökének boldoggá avatását a szatmármémeti (Satu Mare) székesegyház előtti téren vasárnap.

MTI

A Szatmári Egyházmegye 1942-ben felszentelt megyéspüspökének életét szociális érzékenysége, az elnyomottak és az üldözöttek védelme kísérte végig. Szembeszegült a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel, ezért előbb kényszerlakhelyre vitték, majd letartóztatták. Jilava börtönében halt meg 1952. december 6-án.

Schönberger Jenő római katolikus szatmári megyéspüspök köszöntője után Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa olvasta fel a boldoggá avató határozatot, majd leleplezték Scheffler János arcképét. A vértanú püspök életének ismertetetése után Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutatott be szentmisét.

A katolikusság fontos eseményén számos vallási vezető, többek között Francisco-Javier Lozano apostoli nuncius, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Ioan Robu bukaresti érsek, Ternyák Csaba egri érsek, Lucian Mureşan fogaras-gyulafehérvári görög katolikus nagyérsek, valamint Románia és Magyarország római és görög katolikus egyházmegyéinek mintegy kétszáz papja és több mint harminc, püspöki rangot elért főméltósága vett részt. A világi vezetők közül többek között Semjén Zsolt magyar és Markó Béla román miniszterelnök-helyettes, Csehi Árpád, a Szatmár megyei tanács elnöke, valamint Habsburg György, Habsburg Kristina és Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg tette tiszteltét az eseményen.

A Szatmárnémeti régi főterét zsúfolásig megtöltő hívek előtt megtartott prédikációjában Erdő Péter rámutatott, hogy Scheffler János tanúságtétele messze túlmutat egyetlen egyházmegye határain, üzenete mindenkihez, püspökökhöz, papokhoz, hívő emberekhez, de még a nem hívő világhoz is szól. "Ez pedig azért van így, mert bensőségesen összeforrt Krisztussal, aki az egész emberiség Megváltója" - hangoztatta.

Életét felidézve elmondta: 1910. július 6-án szentelték pappá, kánonjogból és teológiából szerzett doktorátust, volt káplán, plébános, teológia- és hittanár, gimnáziumi igazgató. Számos kánonjogi tanulmányt tett közzé, de nem tért ki az állam és az egyház viszonyának komoly és aktuális jogi kérdései elől sem.

Kiemelte: a szatmárnémeti székesegyházban felszentelt püspök megszervezte az egyházmegyei hivatásgondozást, magyarra fordította Spirago felnőtt katekizmusának harmadik kötetét és más fontos műveket. "De nem csak a betű és a szó embere volt - hangsúlyozta Erdő Péter -, hanem végigkísérte életét a szegények, az elnyomottak és az üldözöttek iránti szeretet." A háború idején közbenjárt a magyar hatóságoknál nagybányai román püspöktestvére szabadon bocsátása végett, megpróbálta segíteni a gyűjtőtáborba hurcolt zsidókat, s személyesen járt közben sváb származású hívei deportálásának megakadályozása érdekében.

Igazi apostolutódként nyitott volt a szíve mindenki felé, közben pedig mély, szinte misztikus lelki életet élt. "Szíve készteti, hogy állandóan mondjon az Atyának valamit. Atyám, végtelenül szeretlek, egész emberi életemet feláldozom dicsőségedre. Fogadd el egészen elégő áldozatomat: földi életemet" - idézte Erdő Péter Scheffler János sorait az általa írt lelkigyakorlatos könyvéből, amelyet a püspök 1950-ben, száműzetése alatt írt meg.

Mint Jézus, ő is kész volt szeretetből és hűségből feláldozni egész életét, nem tagadta meg soha Jézus Szívéhez és a katolikus egyházhoz való hűségét. Ezért kellett börtönt szenvednie, ezért halt vértanúhalált - fogalmazott szentbeszédében a bíboros. Erdő Péter elmondta: halála helyszínén, a jilavai börtönben ugyanolyan módon pusztították a rabokat, mint másutt a sztálinista világban, így Magyarországon: fűtés nélküli, nyitott ablakú szobában tartottak embereket egész télen át. Ilyen körülmények között halt meg boldog Meszlényi Zoltán és Sándor Imre is.

Scheffler János boldoggá avatási eljárásának megindítását Reizer Pál püspök kezdeményezte a papok és hívek kérésére. A tanúkihallgatásokat is tartalmazó ügyiratcsomót 1996. december 5-én adták át hivatalosan a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának. XVI. Benedek pápa 2010. július 1-én hagyta jóvá a boldoggáavatási dekrétumot.

A legutóbbi magyar boldoggá avatást 2010. október 30-án tartották: a nagyváradi római katolikus székesegyházban Bogdánffy Szilárd nagyváradi vértanú püspök boldoggá avatását hirdették ki. Azelőtt, 2009. október 31-én Meszlényi Zoltán egykori esztergomi segédpüspököt, 2006-ban pedig a második világháború idején vértanú halált halt Salkaházi Sára szociális testvért avatták boldoggá.

OLDALTÖRÉS: Boldoggá avatott magyarok

Boldoggá avatott magyarok

Az 1989-90-es fordulat óta II. János Pál pápa hét magyar, illetve magyar vonatkozású személyt avatott boldoggá: Apor Vilmos vértanú győri megyéspüspököt (1997), Romzsa Tódor vértanú ungvári görög katolikus püspököt (2001), Batthyány-Strattmann László orvost (2003) és Habsburg IV. Károly osztrák császárt és magyar királyt (2004). A Szent István-bazilika előtti szertartás keretében avatták boldoggá Salkaházi Sára vértanúhalált halt szociális nővért (2006) és 2009. október 31-én az esztergomi bazilikában avatták boldoggá Meszlényi Zoltán egykori esztergomi segédpüspököt. A kommunista diktatúra magyarországi vértanúi közül ő volt az első, akit a katolikus egyház a boldogok sorába emelt. 2010. október 29-én Nagyváradon hirdették ki Bogdánffy Szilárd (1911-1953) nagyváradi vértanú püspök boldoggá avatását.

A még boldoggá avatásra váró magyarok között van Mindszenty József (1892-1975) bíboros, Márton Áron (1896-1980) erdélyi püspök, Kaszap István (1916-1935) jezsuita novícius, Bogner Mária Margit (1905-1933) vizitációs nővér, Kelemen Didák (1683-1744) minorita szerzetes, P. Marcell Marton Boldizsár (1887-1966) karmelita atya, Sándor István (1914-1953) szalézi szerzetes, Györgypál Albert (1914-1947) nagyváradi lelkész, Orosz Péter (1917-1953) és Chira Sándor (1897-1983) kárpátaljai görög katolikus püspök, Brenner János (1931-1957) rábakethelyi káplán, továbbá Bálint Sándor (1904-1980) néprajztudós, Bódi Mária Magdolna (1921-1945), Csepellényi György (1626-1674) pálos szerzetes, Dr. Kucsera Ferenc (1892-1919) lelkész és Torma János (1914-1937).

Boldoggá avatott magyar és magyar származású személyek:

    - Árpád-házi Erzsébet (kb.1260-kb.1320), V. István király leánya
    - Árpád-házi Jolánta (1235/39-1298), IV. Béla magyar király leánya, Szent Margit és Szent Kinga testvére
    - Árpád-házi Erzsébet, Szűz (1292/94 - 1336/38), az utolsó Árpád-házi király, III. András leánya, a magyarok "utolsó aranygallyacskája"
    - magyar Antal (XIV. sz. első fele - 1398) ferences szerzetes
    - magyar Antal (?-kb.1462) kármelita szerzetes, mártír
    - Apor Vilmos (1892-1945) győri püspök, mártír
    - Batthyány-Strattmann László (1870-1931) szemorvos, a szegények gyógyítója
    - Báthory László (?-1484) pálos szerzetes, remete, elkészítette az első majdnem teljes magyar nyelvű bibliafordítást
    - Bánfy Buzád (kb. a XIII. sz. eleje - 1243) domonkos szerzetes, a tatárok lefejezték
    - Bogdánffy Szilárd (1911-1953) nagyváradi vértanú püspök
    - Csák Móric (kb.1270-1336) gazdag, nemes családból származott, feleségével a nyulak-szigeti domonkos kolostorban éltek szigorú aszkézisben
    - Eskandeli Máté (?-XIV. sz. első fele). Jeruzsálemben a Sion hegyén szigorú aszketikus életet élt, majd a pogányokat térítve egészen Japánig jutott, ahol megölték
    - magyarországi Gizella (kb.980-1050/60) IV. Henrik bajor herceg leánya, Szent István király felesége, s így Magyarország első királynéja. A niederburgi monostor apátnőjeként halt meg
    - Gertrúd (1227-1297) Árpád-házi Szent Erzsébet és Türingiai Lajos őrgróf harmadik, legkisebb leánya, az altenburgi premontrei apácakolostor apátnője
    - magyar Ilona (1200/1220-kb.1270) Veszprémben valószínűleg Árpád-házi Szent Margit nevelője. Azzal lett ismert, hogy Krisztus sebeit viselte magán
    - magyar István és szász Konrád vértanúk (?-kb.1288) ferences szerzetesek és misszionáriusok, akiket prédikálás közben öltek meg
    - magyar István (?-1334) ferences szerzetes, mártír
    - IV. Károly király (1887-1922) osztrák császár és magyar király
    - Meszlényi Zoltán (1892-1951) esztergomi segédpüspök
    - pécsi Mór (kb.1000-kb.1070) bencés szerzetes, pécsi püspök
    - esztergomi Özséb (kb. 1200-1270), az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok alapítóatyja
    - magyar Pál (kb.1180-1241) domonkos rendi szerzetes, Győrben és Veszprémben ő alapította meg a domonkos konventeket, majd a kunok között térített. A tatárok ölték meg, halála után a "kunok apostola" néven emlegették
    - temesvári Pelbárt (kb. 1435-1504) Krakkóban az obszerváns ferences rend tagja. Híresek voltak beszédeinek gyűjteményei és könyvei
    - Romzsa Tódor (1911-1947) munkácsi püspök, 1945-ben tiltakozott egyházmegyéjének az Orosz Ortodox Egyházba való beolvasztása ellen, ezért meggyilkolták
    - Salkaházi Sára (1899-1944) szociális nővér, 1944 őszén Budapesten üldözötteket és katonaszökevényeket bújtatott, feljelentették, s a nyilasok kivégezték
    - Sebestyén (?-1007) - az első esztergomi érsek. Szent Asztrik társaként jött Magyarországra, itt Szent Márton kolostorában lett szerzetes
    - Szádok és vértanútársai (?-1260) zágrábi prior, Magyarországon megalapította a domonkos rendet, majd Lengyelországban élt, ahol a tatárok 48 társával lemészárolták
    - Szalome (1211-1268) lengyel származású, Leszek krakkói herceg leánya volt, akit eljegyeztek II. András magyar király fiával, Kálmánnal. Kálmán halála után belépett az ószandeci klarisszákhoz, s templomot és kolostort alapított.

OLDALTÖRÉS: A katolikus egyház boldoggá avatási eljárása

A katolikus egyház boldoggá avatási eljárása

A szentek tisztelete a kereszténység három nagy ága közül kettőnek - a katolikus egyháznak és az ortodox egyháznak - a jellemzője. A protestantizmus elvetette a szentek tiszteletét. A katolikus egyház boldoggá avatási eljárása (latinul: beatificatio) a szentté avatási eljárás első része. A szentté avatás (latinul: canonisatio) a pápának az az ünnepélyes kijelentése, amellyel egy halott személyről megállapítja, hogy a megdicsőültek között van, és előírja a szentek jegyzékébe való felvételét. A szentté avatásnak előfeltétele a boldoggá avatás, majd két csoda igazolt kimutatása szükséges a szentté avatáshoz. A vértanúk esetében nincs szükség csodára.

Már a kereszténység történetének kezdetén is tisztelet övezte azokat, akik a legközelebb álltak Jézushoz: Szűz Máriát, Keresztelő Szent Jánost, az apostolokat. Az Apostolok Cselekedetei tudósít az első vértanúról, Szent Istvánról. A keresztényüldözés idején az életben maradottak az áldozatokat tisztelni kezdték. Az őskeresztény mártírok tiszteletéből a III-IV. században fejlődött ki a szentek kultusza.

A szentté avatást 1170-ben III. Sándor pápa vonta a pápa hatáskörébe. A boldoggá avatás rendjét VIII. Orbán pápa (1623-1644) határozta meg, s ez igen csekély változtatásokkal máig érvényes. Eszerint: először a területileg illetékes püspök kivizsgálja, hogy a jelölt valóban szent életet élt-e, történtek-e közbenjárására csodák. E vizsgálat lezárása után, ha az illető szent híre tartja magát, tíz év múlva indítják a pápai felülvizsgálatot. Ha a jelölt halála után 50 évvel szentségének a híre még eleven, s legalább egy csoda történt általa, akkor a pápa boldoggá avathatja. A boldoggá avatott személy "boldog" (beatus) címet és korlátozott tiszteletet nyer. A boldogot felveszik a szentek névjegyzékébe. A boldoggá avatottat egy meghatározott területen (ország vagy szerzetesrend) nyilvánosan tisztelhetik (zsolozsmában és szentmisében), de ereklyéit nyilvános tiszteletre nem tehetik ki, és templomot nem szentelhetnek a tiszteletére.

A csodának minősülő tény természetfölöttiségének megállapítása rendkívül szigorú követelmények alapján történik. Az eljárás során a jövendő boldog, "Isten szolgája" ügyének összes dokumentációja a "Causa". Ennek írásos formája a "Positio", amely magában foglal egy tömör életrajzot, valamint a jelölt erényeinek részletes és dokumentált ismertetését. Ezt az anyagot három bizottság tanulmányozza: a történelmi bizottság a jövendő boldog írásainak hitelességét és tanbeli tisztaságát, az orvosi bizottság a csoda természetét és igazolhatóságát, a teológiai bizottság pedig az erények hősiességi fokát, illetve, ha vértanúról van szó, akkor halálának körülményeit vizsgálja. A "Postulator" az a személy, aki hivatalosan kéri a szóban forgó "Isten szolgája" boldoggá avatását, a "konzultorok" pedig azok a teológusok, akiknek a nehézségek kimutatása a feladatuk. Minden egyes esetet kilenc teológus tanulmányoz, függetlenül egymástól, majd egy közös gyűlésen megvitatják az ügyet. Elemzéseiket írásban, olasz nyelven továbbítják a bíborosi testületnek, és a végső döntést a pápa hozza meg. A vértanúk esetében azonban nincs szükség a boldoggá avatási eljárásban megkövetelt csoda bizonyítására.

A vatikáni Szentté Avatási Ügyek Kongregációját 1588-ban alapították, azóta ez foglalkozik a boldoggá és szentté avatások ügyével. Ez a kongregáció részletesen szabályozza, hogy milyen feltételek mellett fogadja el hitelesnek a csodát. Hogy mennyire körültekintően jár el az egyház a végső szó kimondásában, azt mutatja, hogy a boldoggá és szentté avatási eljárások gyakran évszázadokig is elhúzódnak.

A boldoggá avatás újabb rendjét II. János Pál pápa 1983. január 25-i keltezésű, Divinus perfectionis magister című apostoli konstitúciója határozta meg. Ezután, 2005. május 4-én XVI. Benedek pápa úgy döntött, hogy a jövőben nem ő vezeti a boldoggá avatási szertartásokat, hanem átruházza ezt a tevékenységet a boldoggá és szentté avatási kongregáció prefektusára, José Saraiva Martins bíborosra. A szentté avatást azonban a jövőben is a pápa végzi. (Ez volt az első jelentős változtatás XVI. Benedek hivatalba lépése után. Elődje, II. János Pál mindig maga celebrálta a boldoggá avatási szertartásokat is.)

A legutóbbi magyar boldoggá avatás 2010. október 30-án történt, amikor a nagyváradi római katolikus székesegyházban Bogdánffy Szilárd nagyváradi vértanú püspök boldoggá avatását hirdették ki. Azelőtt, 2009. október 31-én Esztergomban Meszlényi Zoltán egykori esztergomi segédpüspököt avatták boldoggá. A volt kommunista diktatúra magyarországi vértanúi közül ő lett az első, akit a katolikus egyház a boldogok sorába emelt. 2006-ban Budapesten avatták boldoggá a második világháború idején vértanú halált halt Salkaházi Sára szociális testvért. Kilencszáz év elteltével akkor volt újra boldoggá avatás Magyarországon. Hasonló szertartás 1083-ban történt Magyarországon, amikor Szent Istvánt, valamint fiát, Szent Imrét, és annak nevelőjét, Szent Gellértet avatták boldoggá.