Légiflotta a panellakásban: szárnyas csodákat farag a cipész

Az ellentmondás csak látszólagos, ugyanis a cipész végzettségű öregúr fából faragta meg a szárnyas csodákat, melyekből körülbelül 60 darabot őriz. Ezen kívül készített néhány Eiffel-tornyot is, még hozzá azzal a suszterkéssel, amely - mivel cipészként is azt használta - egész életén át elkísérte.

- Már gyermekként vonzódtam a repülés, a repülőgépek iránt - bocsátotta előre Horváth Károly. - Sajnos azonban pilóta nem lettem, egészen 50 éves koromig cipészként dolgoztam. A fafaragás pedig kedves gyermekkori időtöltésem. Még csak 4. osztályos voltam, de már akkor olyan repülőt faragtam, amit az osztályfőnök megőrzött - évekkel később megtaláltam a tanteremben a szekrény tetején. És azóta csak faragok...

Károly bácsi hobbija aztán kezdett egyre nagyobb méreteket ölteni, hogy nyugdíjba vonult. Mint mondta, az unalom ellenszerét is megtalálta benne. Elkészítette fából saját hegyi pincéjük, a pisai ferde torony, a Lourdes-i kápolna és az Eiffel-torony mását, utóbbit 3600 kis darabkából és 11 alkalommal. Nem tévedés: a tucatnyi toronyból mára csak egy maradt, a többit elajándékozta a rokonoknak, ismerősöknek, s a repülőkből is jópárat szétosztott. Utóbbiakat egyébként nyárfából, vagy úgynevezett bajzafából készítette el fotók alapján, sokukba még a pilótákat is belefaragta, a kabintetőt pedig műanyag üdítős palackokból vágta ki. A mintázatokat pedig színes reklámújságokból vett lapokból "rajzolta" meg.

Egy-egy repülő elkészítése napi 6-7 órás munkával átlag egy hétig tartott Horváth Károlynak. Külön darab fából faragta meg a törzset és a szárnyat. Az alapanyagot részint kapta, részint vásárolta - a nagy barkácsáruházakban kapható zsákos tűzifák tökéletesen megfelelnek a célra. A kerekeket pedig gyermekjátékokból vette "kölcsön". 

-  Sajnos, ma már egyre kevesebbet faragok - mondta szomorúan az idős bácsi. - Megöregedtem. De nagyon szeretném egyszer még kiállításon megmutatni kincseim az embereknek...