Találkozás egy Földre szállt angyallal...

Hivatása miatt – érthető módon – színházi eseményekhez köti sorsának fordulópontjait Mihály Péter, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művésze. Azt, hogy gyermeke lesz, első nagyszínpadi rendezésének, A Pál utcai fiúk előadásának főpróbahetében tudta meg, majd egy újabb produkció, a Cseresznyéskert főpróbahetén találkozhatott először kislányával.

– Vicces, de a szülőszobában is szóba került a hivatásom – említette Péter. – Észrevettem, hogy a szülészorvos méreget, nézeget, ám abban a lelkiállapotban csak arra tudtam gondolni, biztosan van valami baj, de nem meri velem közölni. Végül, miután megszületett Adél, rám nézett és azt mondta: „Én ismerem magát! Maga volt a gyilkos a III. Richárdban!” Kiderült, hogy a Shakespeare-mű volt a doktor úr kedvenc előadása, ezért maradtam emlékezetes számára.

Míg Mihály Péter és párja, Eszter felidézte a babával töltött első napok, hetek élményeit, történetük és közös életük főszereplője békésen nézegetett. Komoly sírás-rívást amúgy sem nagyon hallhatnak Adél szülei, lassan azt is nyugodt szívvel kijelenthetik, hogy csemetéjük végigaluszsza az éjszakákat is.

Mivel korábban érkezett, mint várták, a nagy találkozást az ilyenkor megszokottnál is nagyobb izgalom előzte meg, de szerencsére minden rendben zajlott. Eszter, elképzelése szerint ismerős környezetben, ismerős szakemberek között, a szülővárosában élte volna meg a felejthetetlen pillanatokat – a keszthelyi kórházban dolgozik édesanyja is –, ám a sors közbeszólt. A kislányt így végül Zalaegerszegen dr. László Attila, illetve felesége, László Szilvia szülésznő segítette világra. A fiatal pár úgy fogalmazott, szakmailag és emberileg is csak dicsérhetnek minden orvost és nővért, hangsúlyozták, ezúton is szeretnének még egyszer köszönetet mondani az osztályok dolgozóinak.

– Sok kisgyerek van a családban, így a gyermekvállalás már a kezdet kezdetén sem tűnt idegennek, a szülés pedig tényleg felemelő élmény volt számomra: tulajdonképpen fél óra elteltével a kezembe foghattam Adélt – idézte fel Eszter. – Legjobb barátnőm éppen egy évvel korábban hozta világra gyermekét, amit úgy emleget, mint életének legboldogabb időszakát. Akkoriban is sok időt töltöttem Zsókával, így aztán általa is felkészültem Adél érkezésére. Emellett persze jártam előadásokra, valamint gyógytornász barátnőm, Andi is sokat segített.

– Talán neki is köszönhető, hogy Eszter igazi hősként, elképesztő önfegyelemmel és tudatossággal segítette világra a kicsi Adélt – fűzte tovább a szót az újdonsült apuka.

Azért azt, hogy a csöppség ilyen jó baba lesz, nem gondolták volna. Szinte csak akkor sír, ha éhes, árulta el az Eszter. Péter édesanyja félig viccesen azt mondta ennek kapcsán, hogy az ifjú szülők nem is tudják elképzelni, milyen egy „igazi” újszülött kisbabával az élet, hiszen Adél olyan – legalábbis eddig –, akár egy Földre szállt angyal.

– Két hetet töltöttek a kórházban és ennek megvan az előnye: itthon már csak az volt a dolgunk, hogy ne rontsuk el. Minden baba körüli tennivalóból kiveszem a részem, Adél semmit nem zár ki vagy vesz el az életemből, sokkal inkább feltölt, boldoggá tesz, úgy érzem, hogy mélyíti a lelkem – folytatta a színész, aki az évadban eddig két bemutatón van túl, kurzust vezetett a teátrum stúdiójában és Nagykanizsán, a piarista gimnázium dráma tagozatosait is tanítja. Párja tisztában van a színészi pálya sajátosságaival, sőt, Esztert is barátságok kötik a társulathoz: látta a Csehov- előadást és a társakkal együtt örült a Liliomfi című produkció premierjén is.

– A gyermekáldást mindketten úgy fogjuk fel, hogy van valaki, aki teljessé teszi az életünket, és nem érezzük úgy, hogy szabályozná azt, így nem meghatározott program vagy módszer szerint telnek napjaink. Úgy látjuk a babán, hogy ez neki is így jó – összegzett Péter.

– Peti édesanyja Szombathelyen, édesapja Angliában él, az én szüleim Keszthelyen, de ha tudnak, jönnek. Fiatal nagyszüleim is bármiben segítenek első dédunokájuk körül, így eddig mindent megoldottunk – tette hozzá Eszter. – Karácsonykor mindig van egy nap, amit itthon, Zalaegerszegen töltünk, aztán indul a menet. Idén is így lesz...