Mindenünk odaveszett az iszapban

Kolontáron járunk. Lábosok a tűzhelyen, a pulton cumisüveg, a kertben felborult kutyaház. A kert, a falak, a szekrények, a könyvek, még a macska bundája is vörös.
 
- Édesanyám volt itthon, a nővérem és a két hónapos kisfia - meséli Hénn Krisztián kolontári házukban. 
- Az volt a hatalmas szerencsénk, hogy édesanyám korábbi busszal akart bemenni a munkahelyére. Mikor elindult itthonról, az utcáról kiabáltak neki, hogy ömlik a vörösiszap.

Már csak annyi idő maradt, hogy a kicsi Olivért a kerítésen keresztül adják ki, hogy meneküljenek vele, ahogy tudnak. Szinte mindenük odalett. A kevés holmijukat  ami a szekrények tetején megmenekült  dobozokba rakják. A többit ki az utcára, a faluban markolóval gyűjtik össze a megsemmisült értékeket.

-  Itt volt a kiságy  mutat az üres sarokra Krisztián. Minden új volt - fakad ki belőle, de hangjában több a szégyen, mint a düh.
 
Beengednek minket, de elnézést kérően néznek ránk, mintha azt mondaná a szemük: ne haragudjanak a rendetlenség miatt...

- Krisztián zavartan kapargatja gumicsizmájával a padlót.  A járólap is új, most raktuk le két hete. Csak foltokban látszik a megszáradt iszap alatt. A mosógép is, a radiátorok, a kazán is új volt. Két éve költöztünk ide Ajkáról, csinosítgattunk, szépítgettünk mindent  - mondja.

-  A pincében még mindig bokáig ér az iszap, pedig próbáltuk kiszivattyúzni. Nem segített senki, magunknak kellett mindent csinálni.

- Vége itt mindennek - vág közbe Krisztián édesanyja. Vége mindennek. Amit az évek során lassan össze tudtunk gyűjteni, amit óvtunk, vigyáztunk, most minden odalett.

- Ide nem lehet visszaköltözni  néz körbe a ház romjain. A kertben vastagon áll az iszap. Húsz-harminc évig itt biztosan nem fog megteremni semmi.
 
Kérdezzük, hogy mire lenne leginkább szükségük, azt mondják, fogalmuk sincs. Ismerősöktől kaptak ruhát, rokonoknál laknak egyelőre. De hogy később mi lesz? Nem tudják.
 
Szép házuk volt, kutya, macskák, csirkék, tyúkok  nem maradt belőle semmi.

-  A testvérem még próbálta elengedni a kutyát, hátha úgy több esélye lesz. Csak napokkal később találtuk meg, nem tudjuk, mi lesz vele. Volt negyven csirkénk és hatvan tyúkunk, mind elpusztult, csak kettő maradt. Nem tudtuk megmenteni őket - mondja Krisztián, mintha vétkesnek érezné magát.  Az egyik macska is elpusztult, a másik alig lát. Vörös a bundája, hiába fürdetjük, nem jön le róla.

Csak nézzük, ahogy görcsösen, kényszeresen próbálja lenyalogatni magáról. Olyan ez a cica, mint egész Kolontár. Takarítanak, tisztítanak, merik ki az iszapot a házakból, mossák a vakolatot, szivattyúzzák a vizet a pincékből. De senki nem tudná már megmondani, hogy miért teszik. Az emberek ide már nem akarnak visszaköltözni.  Minden munka felesleges, mondják. Közben pedig pakolnak, menekülnének minél messzebbre.

OLDALTÖRÉS: Európai jelentőségű Natura 2000-es terület húzódott a Marcal mentén

Európai jelentőségű Natura 2000-es terület húzódott a Marcal mentén

Európai jelentőségű Natura 2000-es terület húzódott a Marcal mentén

Európai jelentőségű Natura 2000-es terület húzódott a Marcal mentén

Bár Zalát a havária közvetlenül nem érintette, a történtek hatása alól senki nem vonhatta ki magát. Az érintettség foka persze különböző: ötven-hatvan ember él megyénkben is, aki tűzoltóként, katasztrófavédelmi szakemberként, különleges mentőként a kárelhárításban is tevékeny részt vállalt és vállal. Ők a helyszínen élik át mindazt, amit sokan távolról is felfoghatatlannak minősítenek.
 
- A döbbenet az első, amit az ember érez, de a nyomában hamar megérkezik az indulat is - hallottuk Bogár Istvántól, a megyeszékhelyi Domberdő Természetvédelmi Egyesület elnökétől, aki meg is indokolta persze felháborodása okát. - Ez az eset megint csak abba a sorba illik, amikor az derül ki, hogy az emberi élet, a vagyonok biztonsága, és pláne a természeti környezet érdekei messze háttérbe szorulnak a gazdasági szereplők, a pénz szempontjai mögött. Az látszik, hogy vannak szabályok, de a mindennapokban rengeteg kis alku köttetik, amikor ezeket egyéb szempontok miatt felülírják. Működik aztán a világunk így, sokak feje felett ott a veszély, de minderről nem veszünk tudomást, míg csak be nem következik egy katasztrófa.

Bogár István szerint különösen elszomorító, hogy sorra történnek a hasonló esetek: a tavaszi, észak-magyarországi árvizeknél arról lehetett hallani, hogy valamiért nem épültek meg a megfelelő gátak; az iszapömlés kapcsán pedig azt nem foghatja fel az ember, hatóság miként adhatott engedélyt egy ekkora és ilyen tározó építésére úgy, hogy tudni lehetett: ha baj van, a kiömlő matéria településeket fog elönteni!

- Győri kollégáktól tudom, hogy szinte napokkal ezelőtt fejezték be például a Marcal-folyó élővilágának felmérését, európai jelentőségű Natura 2000-es terület húzódik itt ugyanis - folytatta a Domberdő vezetője. - Az egész arra volt jó, hogy most pontosan lehet tudni, mi minden pusztul el ebben a lúgos zagyban. Mindent el kell követnünk, hogy szakítsunk ezzel a technokrata szemlélettel, az embert, az életet kell a gondolkodásunk középpontjába állítani. Alig tudom elhinni, hogy egy ilyen tragédia után erről még beszélni kell, hogy nem józanodik ki a történtek hatására egy pillanat alatt mindenki.

Hogy a világ kerekén fordít-e a katasztrófa, egyelőre nem tudni. De vajon a kiömlött iszap milyen hatást fejthet ki mondjuk a mezőgazdaságban?

OLDALTÖRÉS: Nem ismerjük a következményeket

Nem ismerjük a következményeket

- Olyan súlyú szennyezésről beszélünk, amelynek nem lehet még megjósolni sem a következményeit - tért ki a kérdés elől dr. Karamán József, a Zala Megyei Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság vezetője. - Az iszap pontos összetételét nem ismerjük, mendemondákra pedig nem alapozhatunk. Több vizsgálatra és számításra van szükség, hogy lássuk, mekkora baj történt.
 
- A vörösiszapot minél előbb semlegesíteni kell - tudtuk meg Nádor Istvántól, a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetőjétől. Beszélgetésünk idején. azaz csütörtökön a vasi Szergény határában próbálják megállítani a Marcal vizébe került vörösiszap továbbterjedését, ehhez pedig gipszet használnak.  Egyelőre a védekezést készítjük elő, a kárfelmérés akár hetekig is eltarthat, ezért nehéz megjósolni, mennyire károsodtak a folyók, a termőföldek és a termények.

Mint ahogy akkor Nádor István elmondta, azóta tényé vált, a Rábát és a Dunát is elérte ez a hullám. Ami biztos: a Zalába nem folyik bele a szennyezett víz, így ebbe a megyébe biztos nem jut el a vörösiszap.

Az elöntött falvakban és a környező szennyezett mezőgazdasági területeken talajcserére lesz szükség  vélekedtek első körben a szakemberek. Szerintük legalább tíz-tizenöt centiméter mélységig fel kell szedni a földet: erre azért van szükség, mert nehézfémeket is tartalmaz a kiömlött anyag, gyomorba jutva akár mérgezést is okozhat. Sőt a feltételes mód talán el is hagyható: hét közben tévés riportokban lehetett látni elhullott állatokat, melyek azért pusztultak el, mert ittak a folyók lúgos vizéből. A térségben csütörtökön megfordult miniszterelnök viszont egy másik megoldást vetett fel, hiszen szerinte az elárasztott területet tisztogatás helyett be kellene keríteni inkább, s meghagyni örök mementóul, mely az emberi felelőtlenség gyilkos következményeire figyelmeztet.

Nem ismerjük a következményeket

- Olyan súlyú szennyezésről beszélünk, amelynek nem lehet még megjósolni sem a következményeit - tért ki a kérdés elől dr. Karamán József, a Zala Megyei Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság vezetője. - Az iszap pontos összetételét nem ismerjük, mendemondákra pedig nem alapozhatunk. Több vizsgálatra és számításra van szükség, hogy lássuk, mekkora baj történt.
 
- A vörösiszapot minél előbb semlegesíteni kell - tudtuk meg Nádor Istvántól, a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetőjétől. Beszélgetésünk idején. azaz csütörtökön a vasi Szergény határában próbálják megállítani a Marcal vizébe került vörösiszap továbbterjedését, ehhez pedig gipszet használnak.  Egyelőre a védekezést készítjük elő, a kárfelmérés akár hetekig is eltarthat, ezért nehéz megjósolni, mennyire károsodtak a folyók, a termőföldek és a termények.

Mint ahogy akkor Nádor István elmondta, azóta tényé vált, a Rábát és a Dunát is elérte ez a hullám. Ami biztos: a Zalába nem folyik bele a szennyezett víz, így ebbe a megyébe biztos nem jut el a vörösiszap.

Az elöntött falvakban és a környező szennyezett mezőgazdasági területeken talajcserére lesz szükség  vélekedtek első körben a szakemberek. Szerintük legalább tíz-tizenöt centiméter mélységig fel kell szedni a földet: erre azért van szükség, mert nehézfémeket is tartalmaz a kiömlött anyag, gyomorba jutva akár mérgezést is okozhat. Sőt a feltételes mód talán el is hagyható: hét közben tévés riportokban lehetett látni elhullott állatokat, melyek azért pusztultak el, mert ittak a folyók lúgos vizéből. A térségben csütörtökön megfordult miniszterelnök viszont egy másik megoldást vetett fel, hiszen szerinte az elárasztott területet tisztogatás helyett be kellene keríteni inkább, s meghagyni örök mementóul, mely az emberi felelőtlenség gyilkos következményeire figyelmeztet.

Nem ismerjük a következményeket

- Olyan súlyú szennyezésről beszélünk, amelynek nem lehet még megjósolni sem a következményeit - tért ki a kérdés elől dr. Karamán József, a Zala Megyei Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság vezetője. - Az iszap pontos összetételét nem ismerjük, mendemondákra pedig nem alapozhatunk. Több vizsgálatra és számításra van szükség, hogy lássuk, mekkora baj történt.
 
- A vörösiszapot minél előbb semlegesíteni kell - tudtuk meg Nádor Istvántól, a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetőjétől. Beszélgetésünk idején. azaz csütörtökön a vasi Szergény határában próbálják megállítani a Marcal vizébe került vörösiszap továbbterjedését, ehhez pedig gipszet használnak.  Egyelőre a védekezést készítjük elő, a kárfelmérés akár hetekig is eltarthat, ezért nehéz megjósolni, mennyire károsodtak a folyók, a termőföldek és a termények.

Mint ahogy akkor Nádor István elmondta, azóta tényé vált, a Rábát és a Dunát is elérte ez a hullám. Ami biztos: a Zalába nem folyik bele a szennyezett víz, így ebbe a megyébe biztos nem jut el a vörösiszap.

Az elöntött falvakban és a környező szennyezett mezőgazdasági területeken talajcserére lesz szükség  vélekedtek első körben a szakemberek. Szerintük legalább tíz-tizenöt centiméter mélységig fel kell szedni a földet: erre azért van szükség, mert nehézfémeket is tartalmaz a kiömlött anyag, gyomorba jutva akár mérgezést is okozhat. Sőt a feltételes mód talán el is hagyható: hét közben tévés riportokban lehetett látni elhullott állatokat, melyek azért pusztultak el, mert ittak a folyók lúgos vizéből. A térségben csütörtökön megfordult miniszterelnök viszont egy másik megoldást vetett fel, hiszen szerinte az elárasztott területet tisztogatás helyett be kellene keríteni inkább, s meghagyni örök mementóul, mely az emberi felelőtlenség gyilkos következményeire figyelmeztet.

OLDALTÖRÉS: P. Zsolt tragédiája

P. Zsolt tragédiája

A jelző pedig sajnos nem túlzás, hiszen négy életet is követelt a katasztrófa, meghalt többek közt egy terepjárós, akit a vonyarcvashegyi 4x4-es klub tagjai kollégaként gyászolnak. P. Zsolt nem volt tagja a klubnak, de évek óta ismerték, rendszeresen együtt jártak terepautó-versenyekre, összejövetelekre.

P. Zsolt tragédiája

A jelző pedig sajnos nem túlzás, hiszen négy életet is követelt a katasztrófa, meghalt többek közt egy terepjárós, akit a vonyarcvashegyi 4x4-es klub tagjai kollégaként gyászolnak. P. Zsolt nem volt tagja a klubnak, de évek óta ismerték, rendszeresen együtt jártak terepautó-versenyekre, összejövetelekre.

P. Zsolt tragédiája

A jelző pedig sajnos nem túlzás, hiszen négy életet is követelt a katasztrófa, meghalt többek közt egy terepjárós, akit a vonyarcvashegyi 4x4-es klub tagjai kollégaként gyászolnak. P. Zsolt nem volt tagja a klubnak, de évek óta ismerték, rendszeresen együtt jártak terepautó-versenyekre, összejövetelekre.

A 35 éves P. Zsoltot mindenki segítőkész embernek ismerte Kolontáron. Hétfőn az áradat első, még kisebb hulláma után autójába pattant és míg mások már menekültek, ő menteni indult. A Torna-patak megáradt, a túlparton emberek kiabáltak segítségért, ő értük hajtott volna át Lada Nivájával. Ismerte a járást, így a hidat annak ellenére megtalálta, hogy a vöröslő víz már ellepte. Azt azonban ép emiatt nem láthatta, hogy a szerkezet megsérült, így autójával elakadt és a következő pillanatokban rázúduló újabb iszaphullám autójával együtt elragadta. Már nem tudott kimenekülni, beleveszett az iszapba.

A Pannon Egyetem keszthelyi Georgikon egyetemi kara  ahogy az intézmény többi szakembere  tanszékeinek doktoranduszai is végeznek vizsgálatokat, méréseket a szerencsétlenül járt térség élővilágában esett károkat feltérképezendő. A tudomány számára fontos adatok a következtetések majdani levonásához elengedhetetlenül szükségesek. A kutatók az elsődleges, igazolt és ellenőrzött vizsgálati eredményeket az egyetem honlapján folyamatosan közzéteszik.

OLDALTÖRÉS: Vizsgálódik a Pannon Egyetem is

Vizsgálódik a Pannon Egyetem is

Vizsgálódik a Pannon Egyetem is

Vizsgálódik a Pannon Egyetem is

OLDALTÖRÉS: Emberi hajlam - Arany Gábor jegyezete

Emberi hajlam - Arany Gábor jegyezete

Emberi hajlam, hogy a csendes hétköznapok biztonságérzetbe ringatnak bennünket, a Veszprém megyei események nyomán viszont a héten számba vettük újra azt is, milyen ipari katasztrófák sújtották már Zala megyét  s hogy hol vannak jelenleg a veszélyes üzemeink. Előbbi kategóriában a legnevezetesebb kétség kívül az 1998. novemberében bekövetkezett gázkitörés volt, amikor  emberi mulasztás nyomán  a nagylengyeli gázmező egyik már lefojtott kútja szabadult el. Három faluból, Sárhidáról, Bakról és Gellénházáról kellett kitelepíteni embereket, s emberéletben szerencsére nem esett kár. Néhány nappal tovább tartott, s szintén csak anyagi kárt okozott a zalaegerszegi Goldsun hűtőház 2004-es tüze, ahol a vizsgálat a keletkezés okát sem tudta pontosan meghatározni. A létesítményben akkora volt a pusztulás, hogy értékelhető nyomok egyszerűen nem maradtak.

A jelen veszélyforrásai között öt áll az élen: az újudvari gáztöltő állomás, a Mol zalaegerszegi finomítója és ormánlaki telepe, a GE nagykanizsai gyára, illetve a Pusztaederics melletti-alatti gáztározó. Szigorú szabályok vannak érvényben ezek működtetésével kapcsolatban, s a szakemberek megegyeznek abban, hogy ezek betartása mellett a működés biztonságos. De persze az emberi tényező, vagy a természeti beavatkozás sem elhanyagolható körülmény. Az üzemek közelében élők ugyanakkor békében élik mindennapjaikat: a veszélyekről hajlamosak meg is feledkezni, ám a rendszeres polgári védelmi gyakorlatok fel-felpiszkálják az éberséget.

Emberi hajlam - Arany Gábor jegyezete

Emberi hajlam, hogy a csendes hétköznapok biztonságérzetbe ringatnak bennünket, a Veszprém megyei események nyomán viszont a héten számba vettük újra azt is, milyen ipari katasztrófák sújtották már Zala megyét  s hogy hol vannak jelenleg a veszélyes üzemeink. Előbbi kategóriában a legnevezetesebb kétség kívül az 1998. novemberében bekövetkezett gázkitörés volt, amikor  emberi mulasztás nyomán  a nagylengyeli gázmező egyik már lefojtott kútja szabadult el. Három faluból, Sárhidáról, Bakról és Gellénházáról kellett kitelepíteni embereket, s emberéletben szerencsére nem esett kár. Néhány nappal tovább tartott, s szintén csak anyagi kárt okozott a zalaegerszegi Goldsun hűtőház 2004-es tüze, ahol a vizsgálat a keletkezés okát sem tudta pontosan meghatározni. A létesítményben akkora volt a pusztulás, hogy értékelhető nyomok egyszerűen nem maradtak.

A jelen veszélyforrásai között öt áll az élen: az újudvari gáztöltő állomás, a Mol zalaegerszegi finomítója és ormánlaki telepe, a GE nagykanizsai gyára, illetve a Pusztaederics melletti-alatti gáztározó. Szigorú szabályok vannak érvényben ezek működtetésével kapcsolatban, s a szakemberek megegyeznek abban, hogy ezek betartása mellett a működés biztonságos. De persze az emberi tényező, vagy a természeti beavatkozás sem elhanyagolható körülmény. Az üzemek közelében élők ugyanakkor békében élik mindennapjaikat: a veszélyekről hajlamosak meg is feledkezni, ám a rendszeres polgári védelmi gyakorlatok fel-felpiszkálják az éberséget.

Emberi hajlam - Arany Gábor jegyezete

Emberi hajlam, hogy a csendes hétköznapok biztonságérzetbe ringatnak bennünket, a Veszprém megyei események nyomán viszont a héten számba vettük újra azt is, milyen ipari katasztrófák sújtották már Zala megyét  s hogy hol vannak jelenleg a veszélyes üzemeink. Előbbi kategóriában a legnevezetesebb kétség kívül az 1998. novemberében bekövetkezett gázkitörés volt, amikor  emberi mulasztás nyomán  a nagylengyeli gázmező egyik már lefojtott kútja szabadult el. Három faluból, Sárhidáról, Bakról és Gellénházáról kellett kitelepíteni embereket, s emberéletben szerencsére nem esett kár. Néhány nappal tovább tartott, s szintén csak anyagi kárt okozott a zalaegerszegi Goldsun hűtőház 2004-es tüze, ahol a vizsgálat a keletkezés okát sem tudta pontosan meghatározni. A létesítményben akkora volt a pusztulás, hogy értékelhető nyomok egyszerűen nem maradtak.

A jelen veszélyforrásai között öt áll az élen: az újudvari gáztöltő állomás, a Mol zalaegerszegi finomítója és ormánlaki telepe, a GE nagykanizsai gyára, illetve a Pusztaederics melletti-alatti gáztározó. Szigorú szabályok vannak érvényben ezek működtetésével kapcsolatban, s a szakemberek megegyeznek abban, hogy ezek betartása mellett a működés biztonságos. De persze az emberi tényező, vagy a természeti beavatkozás sem elhanyagolható körülmény. Az üzemek közelében élők ugyanakkor békében élik mindennapjaikat: a veszélyekről hajlamosak meg is feledkezni, ám a rendszeres polgári védelmi gyakorlatok fel-felpiszkálják az éberséget.