Legenda születik? A Forma-1 előszobájában a 15 éves hévízi autóversenyző

 Versenygyőzelmeket hirdető kupák, serlegek, érmek rengetege között beszélgettünk a hévízi fiatalemberrel, aki csupán tizenöt esztendős, s közel tíz éve nyomja a gázpedált. Az eredményei önmagukért beszélnek.

- A család mindig imádta az autós sportokat, a nővérem gokartozott, s mivel engem is érdekelt a járgány, hatesztendősen apu beültetett. Először csak hobbi volt, de hamarosan csatlakoztam a csapathoz. Először 60, majd - korkedvezménnyel, külön engedéllyel - nemsokára 125 köbcentis kategóriában róttam a köröket. Száztizenöt hazai, majd külföldi versenyen indultam, hatvanötször nemzetközi dobogós helyen végeztem, ezek közül 25 futamgyőzelem volt - sorolta a sikereit. Az eredményeknek is köszönhető, hogy a tehetségre felfigyelt a - Sebastian Vettelt is kinevelő - berlini Mücke Motorsport, s egy teljes szezonra szóló helyet ajánlott fel Márknak az európai kupasorozatba. A meghívást tavaly decemberében Portugáliában komoly teszt előzte meg.

- A két nap alatt 700 kilométert autóztam. Nehéz volt a pálya, a szintkülönbsége tizenhat emeletnyi, vagyis legtöbb helyen szinte nem lehet látni, hogyan folytatódik az út. Fejben tudni kell minden méterét, ívét. Fárasztó volt a vezetés, de nagyon élveztem minden egyes percét. A körök után, a számítógép adatai alapján részletesen kiértékeltünk minden mozzanatot, átbeszéltük, hol adjak gázt, hol fékezzek, s egyéb technikai dolgokat is megtárgyaltunk. Mindezen ismeretek alapján indultam újra és újra.

A teszt eredménye kiváló, mi több várakozáson felüli lett, jobb, mint több tapasztalt versenyzőé. A csapat vezetői elismeréssel nyilatkoztak a fiú tehetségéről, tudásáról, szorgalmáról, mondván: Márk igazi tehetség, aki ott van a pályán fejben és lélekben, s érdeklődik, kérdez, vagyis szívvel-lélekkel versenyez, edz. Következett a meghívás, melynek természetesen az edző-édesapa, Királykúti László nagyon örült.

- Márkot kiskora óta érdeklik az autók, gyermekként bármit fogott a kezébe, azzal azonnal brümmögni kezdett. Az autók iránti érdeklődése később sem csökkent, inkább nőtt - emlékezett. - Úgy gondoltuk, elindulunk ezen az úton, a dolog pedig komolyra fordult, a kitartás maradt, s sorban jöttek a jobbnál jobb eredmények. Világossá vált, Márk számára a versenyzés a jövőt jelent(het)i. A Formula BMW felkérésével új fejezet nyílt, a lehetőség hatalmas előrelépést jelenthet, azon keresztül be lehet jutni a Forma- 1-be, ami a fiamnak egészen kis kora óta a célja.

- A Formula BMW az F1 előszobája - folytatta Márk, aki a sorozat első magyar pilótája lehet. - Ez magasabb kategória, teljesen más minden, hatalmas a különbség a gokart és a BMW között. Más például a pedálkezelés, s a váltás sem ugyanaz. A teljesítmények pedig önmagukért beszélnek. Míg előbbi, 100-110 kilométert tud, addig utóbbi 1100 köbcentis, 140 lóerős, s akár 230-cal lehet vele száguldani. Persze - együttműködve a szerelőkkel, elfogadni isntrukcióikat - ismerni kell az autót, s összhangban kihozni belőle mindazt, amit tud, s amire a vezetője képes.

A sebesség jelentős növekedése nem okozott gondot. Márk azt mondja, soha nem félt az autóban.

- A gokart biztonságosabb, mint a bicikli, azzal nagyobbat estem. A forma autók pedig stabilak, ahogy a pályák is. Amúgy idegesen nem szabad vezetni, csak nyugodtan, higgadtan, s erősen kell koncentrálni. Ehhez szükség van a fizikai és szellemi edzésre.

A biztonságot és a különböző fortélyokat pedig nem csak a pályán lehet elsajátítani, lehet tanulni a televízióból is, például a Forma-1-es közvetítésekből.

- Versenyezni jobb, mint nézni. Amúgy én egészen más szemszögből látom a dolgokat. Nincs kedvencem, akinek szurkolnék, nem izgulok senkiért, sokkal inkább a szituációkat nézem, s arra gondolok, én miként oldanám meg azokat. Úgy érzem magam, mintha ott ülnék az autóban.

Az biztos, hogy Márk autóban ülhet még eleget, sok szabadideje eddig sem volt, ha pedig beindul a sorozat, még ennyi sem marad. Az autóversenyzésen kívül egyéb hobbira nincs ideje, de a barátaira mindig szakít időt. S persze az iskolára, merthogy a versenyzés mellett iskolába jár, Zalaegerszegre a Ganz-szakközépiskolába. Természetesen közlekedéssel, technikával kapcsolatos szakra.

- Nagy lehetőséget, s ugyanakkor hatalmas kihívást jelent számomra az európai kupasorozat, melyen, remélem, részt tudok venni. A futamokat mindig közvetlenül az F1-futamok előtt rendezik, az idei körben egyebek között Valencia, Silverstone, Hockenheim, Budapest és Monza szerepel a helyszínek között. Mindre készülni kell, hiszen a pályák nagyon különbözőek. Én pedig szeretném elérni a lehető legjobb eredményt. A Forma-1? Nos, igen, az a cél, a nem titkolt vágyam. De azért még sokat kell küzdeni, dolgozni. Ahhoz, hogy élni tudjak a Mücke Motorsport kínálta lehetőséggel és beülhessek a Formula BMW-be, a következő hetekben komoly szponzori támogatást kell még felhajtanunk, mivel a versenyek önköltségesek. Szerencsére ezen egy elhivatott csapat dolgozik, bízom benne, hogy pár héten belül meglesz a szükséges szponzori háttér - mondta Márk, aki nagyon szeretne bizonyítani, helytállni a pályán, és sikereket szerezni nemcsak magának, de hazájának is.



Körök kétszázzal, fáradhatatlanul (jegyzet)

Bevallom férfiasan, nem nagyon szoktam figyelemmel kísérni a formula futamok közvetítését, de ígérem, ezentúl másképp lesz. Ha Királykúti Márk – bármilyen kategóriában is – indul rangos versenyen, megnézem, s persze szurkolok neki. Azért, hogy elérje a célt, melyet már hatesztendősen kitűzött maga elé, vagyis, hogy bekerüljön a Forma–1-be. A beszélgetésünk után kétségem egyáltalán nincs afelől, hogy ő aztán igazán megérdemli, megérdemelné, s azzal kapcsolatosan sem, hogy a legmagasabb kategóriában is megállná a helyét. Gyermekként felnőtteket túlszárnyaló kitartással küzdött az eredményekért, s jutott el addig a pontig, mely most igazi sorsfordulót jelenthet az életében. Gyermek persze még most is, alig tizenöt esztendősen ül a hiper-szuper versenyautó volánja mögé, s kétszáz kilométer körüli sebességgel rója a köröket, egymás után, fáradhatatlanul. Koncentrál, figyel, küzd, s nem csupán kötelességként, hanem hobbiból, kedvtelésből. Érdekli, amit csinál, mégpedig maximálisan, azt mondja, csak úgy van értelme. Úgy gondolom, kitartás tekintetében is követendő példaként lehet állítani a többi hasonló korú fiatal elé. Tényleg drukkolok Márknak. Szeretném látni, ahogy a mezőnyt maga mögé utasítva beér a célba, feláll a dobogó legfelső fokára, átveszi a kupát, s bontja, majd szerteszét spricceli a pezsgőt. Én meg e pillanatban a televízió előtt büszkén jegyezném meg: „Na látjátok, ő az a fiú, akiről annak idején írtam. Tudtam én már akkor, hogy sokra viszi.”