Django elszabadul - Nem láttak még négert lovon

Akadnak, akik éppen ezt vetik a szemére, hogy tudniillik úgyanarra a srófra jár a sztori. Ennek ugyan némiképp ellentmond, hogy az iskolateremtő rendező éppen a film forgatókönyvéért kapott Golden Globe-díjat, de az is igaz, hogy a filmfesztiválok zsűrijei sem tévedhetetlenek.

Mindenesetre a Django elszabadul semmivel sem kevésbé "Tarantino-s", mint a többi filmje, az viszont már a Mester privát pechje, hogy a Ponyvaregénnyel akkorát dobott, amely alighanem felülmúlhatatlan, s ez a fanyalgóknak éppen elég, hogy kisiklást, el-elfáradást és hasonlókat emlegessenek az újabb opuszok láttán. A magam elsőszámú szempontja mindenesetre az, hogy a csaknem három óra hosszat 165 percig pergő film alatt egyetlen egyszer sem néztem az órámra, hogy úristen, mikor lesz már vége, s ez bizony nem elhanyagolható a moziban, a többi, mondhatni ráadás.

A szereposztás, ahogy mondani szokták parádés, és Jamie Foxx, Christoph Waltz, Leonardo DiCaprio és Samuel L. Jackson hozzák is a formájukat, utóbbi például a perverz, magát előszeretettel francia színben feltüntető rabszolga-kereskedő telepes lakájaként, aki fekete létére fehérebb akar lenni a fehéreknél, ismerjük ezt a fajtát, ha nem is ebben a kontextusban.

Tarantino meséjének középpontjában mint minden filmjében most is az áll, hogy a megalázottak és megnyomorítottak egyike egy a tízezerből nem törődik bele a nekik szánt sorsba, s fordít a dolgokon, mi több győzedelmeskedik. Az erkölcsi tanítással tehát nem lehet gond, noha kétségtelen, a Django elszabadul akárcsak a többi Tarantino-mozi nem nélkülözi a kegyetlen, vad és véres jeleneteket, csúnyán beszélnek a szereplők, azaz nagyon hasonlít a való életre, bár az álszenteskedő széplelkek ezt nem így mondanák. Sematizmussal sem vádolható Tarantino, a négerek a filmben nem hangzik el az afroamerikai kifejezés, de még a színesbőrű sem nem mind jók, s a fehérek sem mind velejéig romlottak, lásd a derék fejvadászt, Christoph Waltz alakításában.

Ki ne hagyjuk, jó a zene is, de hát ez sem újdonság, minden Tarantino-film soundtrack-je kiváló.

A címbéli mondatot egyébként dr. Schultz kérdésére miért bámulnak ennyire? válaszolja a rabszolgaságból frissiben felszabadított Django, amikor belovagolnak egy tipikus vadnyugati városkába.