Bulvár

2011.01.22. 09:47

Randevú Keresztes Ildikóval: az X-faktor mentora élsportolóból lett énekes sztár

Csendes, aluszékony vasárnap, kisvárosi idill. A turné összetéveszthetetlen hangulata házon belül marad, egészen addig, amíg meg nem szólalnak a hangfalak. Kora délután kisbusz gördül a művészbejáróhoz, a filmslágeres est énekes sztárjait hozta. Már javában megy a zenekari próba, a kávéskancsó is megcsappant, amikor jön Ildikó és beénekli a tágas teret.

Kozma Gábor

Útközben felötlik egy másik, évekkel ezelőtti turné. Az Omega legendás visszatérése, Keresztes Ildikó felvezetésében. Veszprém, Sportcsarnok: Ezüst eső esik, Tűzvihar tombol, Gyöngyhajú lányok igéznek. Küzdőtéri kilátásomat egy mackós óriás árnyékolja, önfeledt hangulatban. "Ismeri a srác a terepet, ő ennek az arénának a kézilabdás sztárja. Névrokonod" , jegyzi meg valaki a társaságunkból. Milyen különös: a színpadon élsportolóból lett énekes sztár, aki Erdélyből jött. Az érte rajongó sportember szintén onnét indult és bármit elérhetett. Volna...

Az Aranykerékben már várnak ránk. Ildikó pillantást vet a kényelmes, kanapészerű garnitúrára, "De jó lenne egyet szunyálni" , mondja, majd aprót hörpintünk a somlói fehérből. Háztáji bor, ennyire tisztán és aranylón csak az csilloghat.

"Marosvásárhely, ahol gyerekeskedtem, a nyolcvanas évek elején Erdély kulturális központja volt. Izoláltan éltem, mivel ötéves koromtól tornásztam. Ez egy fanatikus sportág, minden erőt és időt visz, de hoz is. Édesanyám és lánytestvére elég hamar elvált, majd visszakerültek az anyai nagyszülőkhöz. Ott úgy éltünk, mint egy nagy család. Én voltam az első unoka, óriási volt a respektem. Egészen addig, amíg meg nem született az unokaöcsém. Nos, akkor ő lett a cézár, háttérbe szorultam. Igenis vagyok valaki és ezt meg is mutatom, ez lett a vezérlő elv. Lám, a makacs székely kislány, aki a falon is átmegy, miközben olyan érzékeny, mint a mimóza: ez a kettősség alakult ki bennem.

 

Nagyon hajlékony, mozgékony gyerek voltam. A család is viselt ilyesféle, sport-művészet kombinálta jegyeket. Amit végsősoron a szigorú nagyapám jelenített meg. Akit ha hasonlítanom kéne, akkor azt mondanám, hogy ő a Paul Newman, vagy a Robert Redford. Így tudom őt elképzelni. Tartottam tőle, rengeteg konfliktusunk volt, néha megfenyített. Izgágaságommal valamit kezdeni kell címmel beírattak ritmikára. Ez a torna és a balett sajátságos összegzése, bejött. De más is. A Bolyai Farkas Líceumba jártam, rajzolni is elkezdtem, meg szertornászni és jöttek az eredmények. A család mindenféle órára beíratott, mert valamicskét mindenhez konyítottam. Kikristályosodott, a mozgás a fő erősségem, ezzel kell foglalkoznom. A torna olyan mint a színpad; egyedül mész a szőnyegre, meg kell mutatnod, mit tudsz. Az országos jó eredmények idővel a ritmikus gimnasztikában jöttek, s akkor döntöttem el, hogy megpróbálom a testnevelési főiskolát. A torna, a sport a Ceausescu rendszerben kitörési pontot jelentett a fiatalok számára, így nekem is. Kiváló tanáraim, edzőim voltak. Közte Rókay Vilmos és Bogdán Jenő, valamint ritmikus gimnasztikában Fodor Gizella. Mondhatnám, ők voltak a mentoraim... "

 

A jóhírű, családi vendéglő ízei nem okoznak csalódást. A metéltleves érlelt íztartalmú, jó gyomrot csinál a főételhez, jelesül a Kedvenc sertésbordához. Ildikó fogast rendel. Úgy meginnék egy jó kis pálinkát, de most nem szabad , mondja nevetve, szerencsére a somlói fehérbor aranyozott keretet ad ebédünknek. Ahogy múlnak a percek, úgy pörög fel az énekesnő.

 

 

"Elkallódhattam volna, mint annyi más fiatal, de a család ezt nem hagyta. Aztán megéreztem a siker ízét. Amikor felállsz a dobogóra, amikor téged ünnepelnek... Olyan ez, mint a kábítószer: újra és újra elkezded szomjazni. A sport miatt évente váltottam iskolát, többször voltam edzőtáborban, mint a padban. Közepes tanulóként számomra főleg a matek és a fizika volt homály. Majd jó társaságba kerültem, megismerkedtem a divatos zenékkel. Éppen akkor, amikor Romániában a magyarellenesség a csúcsára ért. S mi kell egy fiatalnak? Ami tilos, az jöhet! Az jó... Magyar könyveket adtak a kezembe, új világ tárult ki előttem. Román suliba jártam, mert anyám jól tudta, hogy a magyart mindenütt hátrány éri. Így aztán a végén perfekt beszéltem románul. Úgy, hogy egyébként senki sem volt román a családban. Apám ősi székelyföldi volt, anyám pedig erdélyi, örmény ágakkal. Na szóval eljutottam az LGT, Korál, Piramis vonalig. Méghozzá fura kislányként. Sovány, érdes és mélyhangú, felfigyeltek rám. Majd a lázadó korszakomban rábeszéltek, hogy énekeljek. Élő koncertet nem láthattunk, de a vásárhelyi Luxor áruházban időnként hozzá juthattunk bakelitlemezekhez. Akár az életünk árán is, annyira fontos volt egy-egy magyar lemez . "

 

Ezen elmerengünk. Ildikó nagy hévvel mesél a beat-rock korszakról, a számára meghatározó együttesekről. Edda, East - ez utóbbi történelmet írt. Igényes, korát meghaladó zene, transzcendens hangulatokkal. "Iszonyúan nagy erő, szabadság és szexualitás van a rockzenében" , jelenti ki Ildikó. "Amikor megláttam az első hosszúhajú gitárost a színpadon nagyterpeszben, na, ez ott rögtön be is csípődött és tart a mai napig" , nevet. Aztán szóba kerül életének új szakasza, amelyet már Magyarországon ír, évtizedek óta.

 

"Kicsit meghíztam, ami egy sportolónál annyit tesz, hogy felszedtem két kilót. De a lényeg, hogy abba maradt a sportolás. Nem mentem versenyekre sem, igazándiból ki is öregedtem. Pedig a végén válogatott kerettagként tartottak számon. Fordultak a dolgok, édesanyám megismerkedett a mostani férjével. Igen durva helyzet alakult ki Romániában, ez is arra ösztönzött, hogy átjöjjünk. Tizenhét évesen kiszakadni és újra gyökeret ereszteni már nem is annyira egyszerű. De kemény voltam, ebből is felálltam. Felvettek a Testnevelési Főiskolára, edző akartam lenni.

 

De ott volt már a másik út, az énekesé. Elmentem egy szakemberhez, mondja meg, érdemes-e ezt csinálnom. Azt mondta, igen. Érdekes a hangja, ráadásul tornászlány, jól mozog a színpadon. Eljutottam az OSZK-ba, levizsgáztam, működési engedélyt kaptam. Szinte rögtön ki is halászott az Ungár zenekar, amely a fővárosi Lidóban játszott. Ez a vendéglátós zenekar vitt aztán táncba, mármint szakmába. Dolgoztam velük a Békében, a Marinában, a legmenőbb szállodákban. Eljutottunk Svédországba is, de végig ott volt bennem, hogy a vendéglátózás csupán ugródeszka. Aztán a zongorista, ifjú Herrer Pál kapcsán megismertem a Kormoránt: ők mentettek át, személy szerint Koltay Gergő és Gábor a pop-rock szakmába.

 

Gergővel 1988-ban együtt dolgoztam A költő visszatér című rockoperában. Gábor hallott és nekem adta Leőwey Klára szerepét. Ez, mármint a szerep, színészi munkát, megoldásokat is feltételezett. Hoztam a figurát, miközben őrületes élmény volt olyan nagyszerű emberekkel együtt játszani, mint Deák Bill Gyula, Varga Miklós, Kovács Kriszta vagy Szakácsi Sanyi. Azt hiszem, akkor vették igazán észre, úgymond, "szakadt "hangomat. Ki ez a lány, honnan került elő?- kérdezték. Közben elkezdtem dolgozni a Rózsaszín Bombázók zenekarral. Itt ismertem meg a páromat, aki basszusozott. Észre sem vett, átnézett rajtam... Aztán megváltozott a szemlélete, bár később bevallotta, rettegett az olyan típusú csajoktól, mint én. Ment a színház, a zene, mozgalmassá vált az életem. Vokáloztam az East-ben, énekeltem a Kormoránban, jártam külföldre. Végig az érdekelt leginkább, hogy mit szól a szakma. Amikor visszajelezte, hogy amit csinálok az jó, további tartást adott. Meglehet, az én pályám az üstökösként feltűntekhez képest sokkal lassúbb, nehezebb, buktatókkal tűzdelt. De éppen ezért hiszem, hogy stabilabb és hosszabb távú ."

 

Sütemény. A házigazda feltálalja a Sári néni kedvencét, ami nem más, mint egy rafinált módon elkészített mézes költemény. "Húha, ez igen finom! Kérhetném a receptet?" , fordul Ildikó a házigazdához. Aztán felidéződik egy érdekes emlék. Jelesül a mongóliai fellépés, mikor is ezrek tomboltak a faggyúillatú légben: "Uccsin szarangi, dzsilden csárgá szán - még mindig bejön az első mondat. A faggyú ellen meg hatásosnak bizonyult az a kommersz cseresznyepálinka, amit egyébként a karmesternek szántunk. Amíg a többiek a kis helyiségekben múlatták az időt, addig Keserű Ágival vidáman felfedeztük a lovakban bővelkedő Ulánbátort" , vált át derűsre.

 

Végül eljutunk a kikerülhetetlen X-faktorhoz is.

 

"Nem akartam ezt vállalni, mert másként látom a szakmát. De tény az is, hogy egészen másfajta szemlélet uralja ma a zenei életet. Bizonyos szempontból nagyon kellemes csalódás ez a műsor. Jó csapat formálódott, s olyan fiatal tehetségeket ismertem meg, akikhez nagyon kötődöm. Hogy néha sírok? Hát persze, hiszen azonosulok a helyzettel, a szereplőkkel. Ami nagyon megérintett és elgondolkodtatott, az a kiterjedt tehetség. Az én időmben még egy közepes énekest sem volt könnyű találni, most meg válogathatunk a jobbnál jobbak között. Talán a rengeteg információ, felpörgött életmód teszi azt, hogy ennyire tehetségesek a mai fiatalok. Hogy már most jobbak, mint a popszakma színe-java. Csak tudják is ezt kezelni ."

Ezek is érdekelhetik