Apanapló - Két vékonyka hang sztereóban árul be anyának: ''apa ciciket néz''

Bár a hiúság a hajammal és karcsúságommal együtt rég elillant, új késztetés lépett a helyébe: annak, aki két csodaszép csajsziért felel, muszáj fenntartania a rettenthetetlen lányosapa-imázst, még ha bele is roppan a nagy igyekezetbe. Úgy hiszik, ráérek még izgulni emiatt? Alexandra 6, Lili alig múlt 3, de ritkán telik el úgy este, hogy ne legyen téma az ovis szerelem, na és néhány tévés románcot is (tudom, nem kéne nézni, de disney-s magasságokról van itt szó) olyan szakértelemmel tudnak kommentálni a lányok, hogy legszívesebben magamra zárnám a vécét egy könyvtárnyi Ranschburg Jenővel – tudjam már meg, van-e jobb válasz az elpirulásos-torokköszörülős fejvakarásnál. Amúgy sem ott, sem a fürdőben nem vagyok biztonságban, mert ha egyszer „véletlenül” rámnyitják az ajtót, a kilencediken is tájékozódnak a kedves lakók arról, hogy apának bizony ku...- ja van nu... helyett. Ezt bezzeg közhírré teszik, de rám a legnagyobb szigor érvényes: amint egy bikinis nő felbukkan a tévében (mindegy, hogy én mondjuk a számítógépet pötyögtetem éppen), egyből négy kis kéz nyúl mélyen a szemembe, és két vékonyka hang sztereóban árul be anyának: „apa megint ciciket néz”. Szóval itt tartunk most, és még van jó pár évünk a félelmetes pubertásig; marad a súlyzó, nincs mese!