Isztria, a turizmusra építő borvidék

Az Isztria Horvátország gyöngyszeme – a bortermelés szempontjából is. A nagyjából Zala megyényi területű, mintegy negyedmilliós lakossággal bíró Isztria félszigetén az 1990-es évek derekának gazdasági és turisztikai „megújulása" után kapott egyre nagyobb szerepet a félsziget gazdaságában és turizmusában – az olívaültetvényeken és a szarvasgombán kívül – a borászat. Az egyre jelentősebb állami támogatással bíró ágazat egy évtizeddel később – a 2000-es évek derekára – szinte húzóágazattá, a turisztika egyik legfontosabb „társává", „párjává" nőtte ki magát. A 2008-as gazdasági világválság előtt az Isztrián már közel száz családi borászat működött, amelyek mind-mind kiváló nedűt termeltek. Ha valaki a 2000-es évek közepén, Rijekából a majd 6 kilométer hosszú Učka-alagúton keresztül indult a félsziget belsejébe, annak az Učka-hegyének gyomrából kiérve egy hatalmas plakát tűnhetett fel: „Isztria, a jó borok vidéke".

Isztria a borai jelentős részét az idegenforgalma révén értékesíti. A jó minőséggel párosuló, kiváló turisztikai elgondolásoknak köszönhetően az isztriai borok közel háromnegyedét helyben – éttermekben, szállodákban, borpincékben –, a turistáknak értékesítik.

Szüret az Isztrián – pazar adriai panorámával

Lehetne ez példa a zalai turisztika számára is: Keszthely, Hévíz, Zalakaros – hogy csak három, nemzetközi hírnevet szerzett „célpontot" említsek, rengeteg hazai és külföldi vendéggel, pihenni vágyóval. És adva van a Zalai dombság, a maga kiváló nedűivel. Az utóbbi időben elindult valami, hogy méltó helyet szerezzünk a bortérképen: elég csak a két évvel ezelőtt létrehozott Zalai Borturisztikai Klasztert említeni. De a vendéglátóknak, éttermeknek is kiemelkedő szerepük lenne: az a bizonyos összefogás, ami a magyaroknak nemigen megy. Előtérbe helyezni a zalai borokat, megállapodni a környékbeli, valóban minőséget termelő gazdákkal. Akár kisebb árréssel is, de zalai bort kínálni – méghozzá ezt a más vidékről származó borok kárára. Megtehetnék, hiszen aki egy picit is ismeri Zala borkínálatát, az tudja: vörös, rozé vagy fehér, száraz vagy mézédes – nincs olyan bor, amit ne készítenének Zalában, méghozzá kitűnő minőségben.

Dr. Ivica Matoševi a barrikolt, 2008-as évjáratú anima chardonnay-k között

De vissza az Učka lankáira. Horvátország két kiváló őshonos szőlőfajtával rendelkezik, amelyek közül az egyik isztriai: a „mali plavac" rendre klasszikus ízvilágú borokat terem, míg a „félsziget fehérborát" adó, „isztriai malvázia" szintén méltán hozott világhírnevet a félszigetnek. Számos szőlőfajtából készítenek itt borokat: cabernet sauvignon és franc, chardonnay, Hrvatica, Istarska malvazija, merlot, momjanski muškat, bijeli pinot, sivi pinot, sauvignon blanc és végül, de nem utolsósorban a teran. A Hrvatica hajdanán Umag település egyik legnépszerűbb bora volt, míg az Istarska malvazija jelenkorunk legfontosabb isztriai szőlőfajtája. A momjanski muškat-ot az Isztria nyugati felében termesztik, és elsősorban fehér desszertborokat készítenek belőle. A sauvignon blanc a Muraközben volt nagyon sikeres, de a 2000-es évek elején, az Isztrián is megjelent, míg a teran a félsziget legjelentősebb vörös fajtája. A malvázia, amit „ősidők" óta műveltek már a félszigeten, a polgárháború utáni gazdasági és turisztikai megújulás borászati értelemben vett legfontosabb fajtája volt: az Isztria szimbolikus, megkülönböztető jegyévé, az isztriai identitás és életérzés egyik legfontosabb részévé vált. Az isztriai borászok olyannyira fontosnak gondolták ezt, hogy 2005 tavaszán, Rovinjban, a malváziával foglalkozó nemzetközi kongresszust rendeztek. Ekkora már közel 10 hektáron termesztették a kiváló, szomjoltó fehér nedűt.

A kiemelkedően sikeres 2008-as, Matoševi-Alba-Malvazija-Istarka

Az isztriai borkészítés egyik legkiemelkedőbb borásza Ivica Matošević. Forradalmasította a félsziget borászatát: elsőként vezette be egyes fehérboroknál a barrikolást, ragaszkodott a hideg erjesztéshez és a minőség javára az alacsony hozamhoz. Matoševićnek már egy évtizeddel ezelőtt is közel 10 hektáros szőlője volt a Pazin felett magasodó, kiváló fekvésű Brdon. Nemzetközi hírnevet a 2000-es évjáratú, barikolt Anima chardonnay fehérborával szerzett, ami a franciaországi chardonnay világbajnokságon ezüstérmet szerzett. A lenyűgöző Limski fjord felett megbúvó Krunčiči falucskában lévő Matošević-borászat fő produktuma az akácfahordóban érlelődő „Alba malvázia". Gianfranco Kozlovićot talán az egyik legjobb isztriai fehérbor termelőjeként kell megemlíteni. A 2001-es évjáratú Santa Lucia malváziája az egyik legjobb horvát fehérbor lett, sárgabarackos és körtés illatkompozíciójával. Maga, a „Santa Lucia" a horvát–szlovén határ közelében fekvő, belső-isztriai Buje városkát körülölelő szőlőültetvények neve. Marino Markežić a Nyugat-isztriai Momjan lankáin megbúvó Kremenje falucskában üzemeltet egy patinás éttermet, amely a szarvasgomba szerelmeseinek paradicsoma: kora nyártól kezdve szolgálnak fel itt fekete szarvasgombát, valamint fehér szarvasgombával készült ételeket is. Markežić 2004 tavaszán jelent meg először saját boraival a piacon: a Kabolával, egy fehér momjani muskotállyal, valamint készít még „Kabola Markežić" címkével piacra dobott malváziát, illetve egy „hosszú utóízű" szürke pinotot is. Marjan Arman is a Nyugat-Isztrián kezdett gazdálkodni 5 hektáron, a 2000-es évek elején. Kiváló fehérborokat termel: malváziája a zágrábi „Vinovitán" első helyezést ért el, míg a muskotályos desszertbora a ljubljanai borvásáron szerzett érmet.