Télvégi vetőmagvizit rebarbarával és Annus néni paprikájával

Itthon aztán megfogalmaztam egy-két megbánó mondatot a hebehurgyaságomról, a portéka felét nyugodtan az üzletben hagyhattam volna, olyan készletem maradt ugyanis tavalyról, hogy még jövőre is jut belőle. Arról nem is beszélve, a saját termésből magam is sokféle magot begyűjtöttem. Mint például kedvenc csemege-zöldségemből, a rebarbarából. Ugyan a szakírászok azt tanácsolják, a szebb levélzet érdekében törjük ki a bimbókezdeményeket, ám Jamie Oliver, a híres angol szakács egyik írásában azt olvastam, olyan szép e növény virága, hogy ő mindig meghagy néhányat pusztán azért, hogy gyönyörködjön bennük. Így tavaly én is megkegyelmeztem a legformásabb bimbóknak, sőt, amikor beérlelték, magot is szedtem róluk, úgyhogy egy életem, egy halálom, a rebarbaravetést is kipróbálom. Mit veszíthetek? Felnőtt korú rebarbaratöveim bőséggel ellátnak majd csemegével, így nyugodtan kivárhatom azt a két évet, amikor a vetett rebarbaráról felfalhatom az első hajtásokat. Még ezen a héten, a paprikáéval egy időben a rebarbaramagot is elvetem egy cserépbe, s ha megizmosodtak a palánták, kiültetem őket a helyükre. Majd májusban. Az utóbbi években nagyon elkanászodtak a fagyosszentek, lehet, hogy az idén is kinyírják a gyengébb növénygyerekeket.

Nos, ilyen a rebarbara virága, a fotó Tromsoben készült. E norvég megyeszékhelyen van a világ legészakibb botanikus kertje

Tudom, ma már szinte minden gyökeres élőlényre rámondják, hogy gyógynövény, de miért ne lehetne igaz, talán nem véletlen a mondás: „fűben, fában orvosság". Az például bizonyított, hogy a rebarbara zsályával keverve rekordidő alatt lehervasztja az ajak herpeszt, s rendszeresen fogyasztva rendbe teszi a legrenyhébb bélműködést is. Kínai tudós doktorok szerint erősíti az antibiotikumok hatását, az intenzív ellátásban részesülő súlyos betegeiknél kiegészítő kezelésként alkalmazzák. A rebarbarának egyébkén a levélnyeléből készíthető nagyon finom étek, a gyökere és a levele sok oxálsavat tartalmaz, jobb, ha nem kezdünk ki vele.

A tavalyról megmaradt magvizitet folytatva áldom az eszemet, hogy nem rohantam le az üzletek polcait - sárgarépával és borsóval akár most bevethetném a fél kertet, de bőséges a készlet pasztinákból, retekből, salátából is. Amúgy a magoknak is van felhasználhatósági idejük, nem mintha a lejárt szavatosságútól gyomorrontás kapna a kiskert, de esetleg csökken a csírázási képességük és nem kelnek ki rendesen. Én nagy sutyorian még a túl régi magokat sem dobom ki, nedvesen tartott papírtörlőn kipróbálom, hogyan csíráznak, s ha csak a fele bizonyul életképesnek, dupla mennyiségben vetem. Micsoda szerencse: paprika magért sem kell pénzt kiadnom, Annus néni barátnőm híres narancsszínű, vastag húsú paprikáját vetem ugyanis, s azt kizárólag saját szedésű magról. Erről jut eszembe, meg is kérdem Annus nénit, tud-e adni magot abból a méregerős, apró „macska..ű" paprikából, a férfinépnek ugyanis annyira ízlik a belőle készült savanyúság, hogy az idén a szokottnál jóval többet kell bespájzolnom belőle. Hasonló okokból veszek majd pár tasak gyöngyhagymamagot, de dughagymából szerencsére kevés is elég lesz.