Az őszirózsától a vöröscsillagig

Október 23-án a Magyar Királyság területén is nyílt lázadás tört ki, amikoris a Fiuméban állomásozó 79. gyalogezred (horvát) fegyveres felkelést robbantott ki, megszállta a várost, a magyar királyi adminisztrációt elűzte, és kimondta Fiume csatlakozását az önálló, független Horvátországhoz. A fiumei események valósággal elsöpörték a Wekerle-kormányt. Budapesten már másnap tüntetések kezdődtek gróf Károlyi Mihály miniszterelnökké való kinevezése mellett, amely megmozdulások október 28-ának délutánjára több ezer fős felvonulássá szélesedtek. Az este beálltával a „lánchídi csatában" a karhatalom már fegyvert is használt. A tüntetők a Várba akartak vonulni, hogy József főhercegtől követeljék Károlyi kinevezését. A karhatalom a Lánchídnál több sorban felállítva állta el a tömeg útját. Az első sorban felállított, honvéd tanezredből kivezényelt szakasz nem tüzelt, átengedte a tüntetőket. A 2. sort alkotó rendőrök azonban lőttek, 3 halott, és mintegy 50 sebesült lett az eredménye. A további vérontást a 3. sor katonáinak szakaszparancsnoka akadályozta meg. A rendőrökre kiáltott, hogy sortüzet lövet rájuk, ha még egyszer tüzelni mernek az emberekre.
1918. október 30-án történt, hogy a Gizella téren tartott tüntetésen a jelenlévő katonák eltávolították a király névbetűit viselő sapkarózsáikat, és helyébe őszirózsát tűztek. Az esti órákban hatalmas tömeg verődött össze Budapest utcáin, a katonai alakulatok sorra fellázadtak. Közben gróf Tisza Istvánt – aki a nép tudatában az uralkodó körök háborús felelősségének megtestesítője volt – katonák egy csoportja a lakásán agyonlőtte. Másnap általános sztrájk kezdődött. A munkásság az üzemeket elhagyva a város belsejébe vonult. A villamosközlekedés leállt. A főutakon a katonai teherautók, lovas fogatok, rekvirált személyautók zsúfolva voltak a forradalmat éltető és a levegőbe lövöldöző fegyveres katonákkal, civilekkel. A Habsburg uralkodói körök már semmit sem tehettek, és még aznap győzött az „őszirózsás" forradalom.

Károlyi Mihály az őt éltető tömeg gyűrűjében az őszirózsás forradalom idején

A budapesti forradalmi lendület a teljes hatalmat a Nemzeti Tanács pártjaiból létrejött kormány kezébe juttatta, amely 1918. november 16-án megszűntnek nyilvánította a királyság intézményét, és Károlyi Mihály miniszterelnökletével megalakult az I. Magyar Köztársaság. Egy szövetségi államot (föderatív köztársaságot) akartak létrehozni, nemzeti kisebbségi autonómiával, a volt Magyar Királyság területén. De az események hamar elsöpörték ezt az elképzelést, ugyanis a Szerb – Horvát – Szlovén Királyság csapatai, a francia Armée d'Orient hadosztályaival előrenyomulva, megkezdték Magyarország déli területeinek megszállását. Már november elsején elérték a Száva – Duna vonalát, és továbbhaladtak észak felé. 1918. november 13-án a szerbek Morava hadosztálya Újvidéknél átkelt a Dunán, és megszállta Zombort, Szabadkát és Baját. A Drina hadosztály Eszéknél kelt át a Dráván, és november 15-én bevonult Pécsre. Egy-egy szerb drinai század bevonult Mohácsra és Barcsra is. A Duna hadosztály a Bánátban nyomult előre, és megszállta Lugost, Versecet, Nagykikindát, Temesvárt, Resicabányát és Nagybecskereket. A Duna hadosztály lovassága előrenyomult Lippára, Aradra, Nagyszentmiklósra és Szőregre.

Ugyanakkor – francia engedéllyel – megindultak a csehszlovákok is, és december közepére már a Vág és a Nyitra völgyében jártak. Egyidejűleg a Román Királyság hadserege is engedélyt kapott, hogy átlépje a Marost, és megkezdje az előrenyomulást egy új, jóval nyugatabbra fekvő demarkációs vonal irányába.

Katonák őszirózsával 1918. október 30-án

Eközben a vidék forrongott. Támadások érték a kereskedők boltjait, a nagybirtokosok magtárait, kastélyait, kúriáit. De támadások értek állami alkalmazottakat, jegyzőket, sőt, csendőrőrsöket is. A lázongó tömegekkel szemben a karhatalom megpróbált fellépni. Zala megye főispánja például november 25-ig statáriális úton 50 embert akasztatott fel. A zavaros belpolitikai helyzetet jellemzi az is, hogy többfajta, új karhatalmi szervezetet hoztak létre. így megalakították a Népőrséget, a Védőrséget és a Nemzet-őrséget is.

A délszlávok eközben, 1918 decemberének a végén megszállták a Muraközt, majd 1919. január 10-én elfoglalták a Mura hídjait, és hídfőket létesítettek a túlparton, sőt, egy-egy szakasz erősségű osztaguk bevonult Muraszombatra, Alsólendvára és Murakeresztúrra. Ekkor Nagykanizsáról és Szombathelyről magyar csapatok indultak a Murához. Murakeresztúrra, Letenyére és Muraszombatra egy-egy század, Alsólendvára pedig két gyalog és egy géppuskás század vonult be. Muraszombatnál fegyveres harc robbant ki, a többi községből a délszlávok harc nélkül kivonultak. Az események végképp elsöpörték Magyarország területi sérthetetlenségének illúzióit. A hazánkat ekkoriban feszítő, számos megoldatlan probléma, valamint az egyre nagyobb területi veszteségek miatt a kommunista párt népszerűsége egyre nőtt, de megjelentek az ellenforradalom hívei, Prónay Pál, Kozma Miklós, Rácz Kálmán és Gömbös Gyula is. Időközben átalakult a kormány, 1919. január 11-én Károlyi Mihályt ideiglenes köztársasági elnökké nevezték ki, míg a miniszterelnök Berinkey Dénes lett. Eközben a kommunisták szinte mindenhol teret nyertek. A kormány megpróbált úrrá lenni a kialakult helyzeten, rendre fellépett az ellenforradalmi szervezkedések, de a kommunisták ellen is. Például február 3-án a karhatalmi erők szétdúlták a Visegrádi utcai kommunista párthelyiséget, és a párt lapját, a Vörös Újságot, valamint a bolsevik röpcédulákat terjesztő hadirokkant katonákat letartóztatták. Február 20-án este, a kommunisták Vigadóban szervezett gyűlése után a résztvevők a Népszava nyomdájához mentek. Itt bontakozott ki az úgynevezett Conti utcai csata, amelyben 3 rendőr és 2 védőr halt meg. Másnap reggel 46 kommunista vezetőt vettek őrizetbe. Ugyanakkor a radikális ellenforradalmi, jobboldali erők felé is csapást mért a kormány, több szervezetüket is feloszlatta, azonban a helyzetét már nem tudta megszilárdítani.

Kun Béla beszédet tart a kommunista hatalomátvétel után

Sztrájkhullám söpört végig az országon, a szegényparasztság egyes helyeken hozzáfogott a földesúri földek elfoglalásához, megunva a földreform és a földosztás körüli huzavonákat. A kormány alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat írt ki 1919. április 13. napjára, abban a reményben, hogy a szavazás a koalíciós pártok számára a kívánt többséget biztosítani fogja, és egyben az országban kialakult politikai-társadalmi feszültségeket is csökkenti. Az elgondolást – és az I. Magyar Köztársaságot – a budapesti antant-misszió vezetője, Vix francia alezredes által bejelentett ultimátum döntötte romba, március 20-án. A Vix-jegyzék az antant azon döntését tartalmazta, hogy a román hadsereg a Maros és a Szamos folyó között az Arad, Nagyszalonta, Nagyvárad, Nagykároly, Szatmárnémeti vonalig nyomulhat előre. Erre kirobbant a kormányválság, a Berinkey-kormány lemondott. Az 1919. március 20. napi minisztertanácson Károlyi is a jegyzék visszautasítása és a kormány lemondása mellett foglalt állást, helyeselve azt. Megpróbálkozott a helyzet megmentésével, és egy tisztán szociáldemokrata kormány létrehozását javasolta, úgy vélve, hogy a rendszer további balratolódásával a bolsevizmus elkerülhető lesz, és egy szociáldemokrata kormány esetén lehetővé válik az antanttal szembeni ellenállás megszervezése is. De március 21-én a munkásosztály és a Budapesten lévő fegyveres alakulatok többsége már a kommunisták oldalán állt, azok programját, célkitűzéseit támogatta. Így a szociáldemokraták még aznap tárgyalásokat kezdtek a Gyűjtőfogházban lévő kommunista vezetőkkel, és elfogadták Kun Béla feltételeit. Ezzel új fejezet kezdődött a magyar nép történetében, a 133 napig tartó Tanácsköztársaság időszaka.