Húsz százalék, hatalomadó?

A fővárosi kerület neve helyét nyugodtan kipontozhatjuk és beírhatjuk szinte bármelyik magyar települését, ahol közpénzt költenek. Távol áll tőlem, hogy mindenkit meggyanúsítsak, ám ennek alaptalanságáról sem próbáltak meggyőzni a hatalom mindenkori gyakorlói. Hazánk talán a világ legbonyolultabb közbeszerzési rendszerét tudhatja a magáénak, ami tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a közpénzeket megvédje. Valószínűleg ez sosem volt cél. Az ésszerűség, a tisztesség, az átláthatóság régóta nem szempont nálunk, és nem csak az elmúlt bő két évtizedre gondolok. A módszer pedig egyszerű: teljes nyilvánosság mindenütt, ahol egy forintot is az adófizetők pénzéből költenek vagy közcélokra fordítanak. Ehhez viszont a politikusok és minden hozzájuk köthető cég és személy vagyongyarapodását is ellenőrizhetővé kellene tenni. Az ehhez vezető úton az első lépés a pártfinanszírozás transzparenciája... Lenne, de akik erről törvényt hozhatnának, azoknak ehhez nem fűződik érdekük. Csak nekünk, de az meg rég nem számít.