Tényleges életfogytiglani szabadságvesztés Szita Bence gyilkosainak

A bíróság előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen - az első- és a harmadrendű vádlott esetében nyereségvágyból is - elkövetett emberölés bűntette miatt mondta ki bűnösnek a vádlottakat.

A bizonyítékok alapján a 48 éves kaposvári Polcz Erika azért bérelte fel a bűncselekmény elkövetésére a két hajléktalant, az 58 éves Bogdán Józsefet és a 42 éves Kertész Józsefet, mert úgy gondolta, a gyerek okolható azért, hogy volt élettársával - a 11 éves fiú nevelőapjával - megromlott a kapcsolata, ezért meg akart szabadulni tőle.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlottak és védőik felmentésért, illetve enyhítésért fellebbeztek a Pécsi Ítélőtáblához.

B. József elsőrendű (b2), P. Erika harmadrendű (b5) és K. József másodrendű (j2) vádlott hallgatja az ítéletet az ellenük előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntette miatt a 11 éves Szita Bence gyilkosságának ügyében indult büntetőper tárgyalásán a Kaposvári Törvényszék tárgyalótermében 2013. június 6-án. Tényleges életfogytiglani szabadságvesztést kapott mindhárom vádlott. MTI Fotó: Varga György

Vadócz Attila tanácsvezető bíró az ítélet indoklásában kifejtette: a bíróságnak lett volna lehetősége megállapítani az életfogytiglaninál a próbára bocsátás minimális határát, ám ebben az esetben ez szóba sem került, a vádlottak feltételesen sem bocsáthatók szabadlábra. Egyetért az ügyésszel, hogy az ügyben nem kellett figyelembe venni az enyhítő és súlyosbító körülményeket - jegyezte meg.

A törvényszék nem a társadalmi elvárásnak, hanem a lelkiismeretének és a törvényeknek akart megfelelni - hangsúlyozta a bíró, hozzátéve: ráadásul a társadalmi akarat nem az életfogytiglani lett volna.

Rámutatott: a bíróság az egyik legfontosabb bizonyítéknak a telefonos híváslistákat tartja, ugyanis ez bizonyította, hogy a vádlottak nemcsak felületesen ismerték egymást, mint ahogyan állították, hanem szoros kapcsolatban álltak egymással. A cellainformációk alapján jól követhető és beazonosítható volt a mozgásuk. Emellett az ékszereladás, a kölcsönkért ásó és a vádlottak egymásra tett terhelő vallomásából is azt derült ki, hogy hármuk közül került ki a gyilkos, de a DNS-minták már önmagukban is elegendőek lettek volna a bűnösség megállapításához.

Az ítélethirdetés menetét némileg megzavarta, hogy amikor a bíró kérdésére, hogy megértették-e a vádlottak az elhangzottakat, Bogdán József véleményt akart fűzni az ítélethez, amit a bíró nem engedélyezett, Kertész József pedig összeesett. Hozzá orvost hívtak és kivitték a tárgyalóteremből, majd pár perc múlva visszavezették.

A vádlottak a védőikkel folytatott rövid tanácskozás után közölték: fellebbezést nyújtanak be az ítélet ellen felmentésért, illetve enyhítésért.

Bogdán József a tárgyalás során mindvégig következetesen tagadta, hogy bármi köze is lett volna a gyilkossághoz, Kertész József azt bizonygatta, hogy csak azért vett részt a bűncselekményben - ő ásta meg a fiú sírját -, mert Bogdán megfélemlítette, gyermekei megölésével fenyegette, Polcz Erika pedig tagadta a felbujtás tényét. Azt mondta, pénzt (csaknem kétszázezer forintot) a börtönből nemrég szabadult Bogdánnak nem a gyerek megöléséért, hanem az újrakezdéshez adott, a bűncselekményben való részvételt pedig azzal magyarázta, hogy Bogdán megfélemlítette. Azt állította, hogy Szita Bencével soha nem volt rossz a kapcsolata, és soha nem is beszélt senkinek arról, hogy meg akarja ölni a gyereket. Noha tanúvallomások szerint Polcz Erika már régóta tervezte a fiú megölését, ő ezt a szembesítések során tagadta.

A vádirat szerint a fiút október 29-én este a Kaposvár melletti sántosi erdőbe csalták, ott Bogdán József a kocsiból kiszállva leütötte, brutálisan bántalmazta - a gyerek testén egyebek között ásóval és késsel okozott 40 szúrt, illetve vágott sebet talált az orvos szakértő - , eközben K. József megásta a fiú sírját, P. Erika pedig mindehhez elemlámpával világítva segédkezett. A még életben lévő fiút a gödörbe tették és betemették, a gyerek halálát fulladás okozta. A fiú ruháit és telefonját a Kaposba dobták.

P. Erika a gyilkosság éjszakáján a rendőrségen bejelentette, hogy a fiú eltűnt. A rendőrök a gyerek holttestét néhány nappal később Kaposvár toponári városrészében találták meg, mivel a sántosi erdőben vadászok megzavarták az elkövetőket, ezért B. József jobbnak látta kiásni és máshová temetni a holttestet.

A május 13-án kezdődött büntetőperben meghallgatott szakértők a vádlottak elmeállapotáról szólva elmondták: mindhárom vádlott büntethető. A két férfi személyiségzavarban szenved, ám beszámíthatóságukat ez nem befolyásolja, tettük következményeit fel tudták mérni. P. Erikánál a pszichiáteri szakvélemény alapján semmiféle elváltozás nem volt megállapítható.

A vádlottak az utolsó szó jogán - csakúgy mint korábban - ártatlanságukat hangoztatták, a bűncselekmény elkövetésével egymást vádolták.

A Kaposvári Törvényszék büntetőtanácsa csütörtökön az ügyészi indítvánnyal egyező ítéletet hozott, míg a védők a korábban elmondott perbeszédükben az elsőrendű Bogdán József és a felbujtással vádolt harmadrendű Polcz Erika esetében bizonyítottság hiánya, a társtettesként megvádolt Kertész József másodrendű vádlott estében pedig büntethetőséget kizáró ok miatt védencük felmentését indítványozták.