Miért is kell megbecsülni a vezetékes ivóvizet?

Nagykanizsán közel ezren, javarészt általános- és középiskolások készültek szerdán a rekordkísérletre. A vízről természetesen a Dél-Zalai Víz- és Csatornamű Zrt. gondoskodott, az 5000 literes tartálykocsiból mindenki poharába jutott  víz. Aztán 14 órakor vezényszóra hörpintette fel a tömeg a szomjoltót.

– Magam miatt jöttem el erre a rekordkísérletre, korábban ugyanis szinte egyáltalán nem ittam meg a csapvizet – vallotta be Vitai Nikolett, aki sokáig kizárólag ásványvizet vett magához. – Pár hónapja el kellett mennem az orvoshoz, mert állandóan görcsölt a hasam, s rossz volt az emésztésem. Kiderült: az ásványvíz volt a ludas. Azóta csak csapvizet iszom, s szerencsére elmúltak a panaszaim.

– Otthon rendszerint csapvizet iszik a család, rostos üdítőt csak alkalmanként, szénsavasat viszont soha – árulta el Pappné Horváth Ibolya, aki tinédzser fiával érkezett a rekordkísérletre. – A csapvíz egészséges, ráadásul itt Kanizsán mellékíze sincs a víznek, nem úgy, mint némely más városban.

– Napi két-három liter vizet is megiszunk, sőt alkalmanként forrásvizet is szoktunk beszerezni – mesélte Varga Tünde és Stróbl Viktor, akik 8 éves csemetéjüket, tudatosan tartják távol a cukros üdítőitaloktól. Ez a rekordkísérlet azért is volt jó ötlet, mert felhívja a figyelmet a csapvíz fontosságára, arra, hogy egészséges, olcsó, sőt kényelmes is, hiszen elég csak megnyitni a csapot odahaza, ha szomjasak vagyunk.

Nos, a szerdai Guinness-kísérlet biztosan sikerült, hiszen korábban ilyen kategóriában még senki sem állított fel rekordot. Az akcióhoz egyébként itt Zalában is több város csatlakozott, Kanizsa mellett, Zalaegerszegen, Keszthelyen is itták a vizet az emberek.

Amúgy a megye déli részét, mintegy 70-80 ezer embert, a Mura folyó látja el vízzel. A molnári vízmű naponta 25 ezer köbméter, azaz csaknem 25 millió liter vizet képes előállítani. De milyen is a zalai csapvíz, s mi az oka a háttérbe szorulásnak?

– Országos viszonylatban az egyik legtisztább, s legegészségesebb csapvíz a dél-zalai – szögezte le Zajzon Imre környezetvédelmi és vízgazdálkodási szakmérnök. – A Murának alapvetően ma is jó az ökológiai állapota, az Alpokból eredő folyó gyors folyású, így sokkal oxigéndúsabb a víz. Ráadásul a meder természetes kavicsrétege szűrőként remekül is funkcionál. A murai vízből, az ipari tisztítás és fertőtlenítés előtt is lehetne inni. Ennél tisztább ivóvíz csak a hegyi karsztokban található.

Arnhoffer András, az Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. műszaki igazgatója zalaegerszegi pályafutásának kezdete, 1993 óta tulajdonképpen együtt él a jelenséggel, ahogy a vezetékes víz veszít jelentőségéből: ha inni kell, az emberek „minden cukros löttyöt” jobbnak vélnek nála, miközben kétszer is meggondolják, hogy fürödjenek, mossanak, öntözzenek-e.

– Egyértelmű, a jelenség hátterében nem más áll, mint a víz árának jelentős emelkedése – fogalmazott Arnhoffer András. – De nem is történhetett ez másként, hiszen onnan indultunk húsz évvel ezelőtt, hogy a hatalmas állami támogatás miatt a fogyasztók csak a szolgáltatás tényleges árának huszadrészét fizették. Óriási drágulásként élték meg az emberek, amikor ennek az időnek vége lett, illetve még a kilencvenes években volt két hasonló nagy ugrás, amikor az infláció 30 százalék felett volt az országban. Így lehet, hogy a vezetékes víz fogyasztása töredéke annak, mint a rendszerváltáskor volt és jóval kevesebb, mint amit az egyébként igen tudatosan élő és takarékosan fogyasztó nyugati emberek elhasználnak. Miközben a víz náluk jóval drágább – de persze magasabbak a keresetek is. Avagy az ő fogyasztói kosarukban nem olyan hangsúlyos elem a vízdíj, mint nálunk.

A műszaki igazgató hozzátette még: a vízdíjban ráadásul nemcsak a „csapvíz” ára van benne, de a szennyvízszolgáltatásé is, az emberek hajlamosak erről is megfeledkezni. Ugyanakkor minden észérv – illetve az ügyben tett, a szerdai országos rekordkísérlethez hasonló PR-akciók – ellenére biztos benne: a tendencia nem is változik meg, míg a gazdaság be nem indul, a jövedelmek nem emelkednek, s az emberek nem érezhetik újra úgy, hogy a víz „filléres” dolog.

- A saját ismertségi körömben sem tudok mindenkit meggyőzni arról, hogy a vezetékes víz bakteorológiai szempontból sokkal biztonságosabb az ásványvizeknél, hogy a mi termékünk a legjobban ellenőrzött élelmiszer a világon – folytatta az igazgató. – Miközben az ásványvíz 100–120-szor annyiba kerül, mint a csapból folyó, ráadásul el kell érte menni a boltba, cipelni, amikor elfogy, szemét marad utána...

Gyakran hallani a kifogást, hogy sokan azért nem iszank vezetékes vizet, mert rossz ízt éreznek: klórt vagy valami egyéb „mellékhatást”. A műszaki igazgató azt mondja: az előbbi indok igazából csak a Budapest-szintű nagyvárosokban lehet valós, ahol az említett szerből valóban gyakran és többet kell használni a fertőtlenítés végett; a megye északi felében azonban elenyésző az ilyen beavatkozás. Az egyéb mellékíz ellen – mely egyébként a szolgáltatótól független, s például tízemeletes házak nagy csőrendszereiben, a pangó víz miatt állhat elő – pedig egyszerű módszert ajánl: egy kancsó vizet egy órára be kell tenni a hűtőbe, s ez idő alatt biztosan elmúlik a kellemetlenség.

A Zalavíz egyébként a nemrég saját palackozott vízzel is jelentkezett, hátha a titok a műanyag flakonban rejlik. Még nincs elég tapasztalat arra nézve, hogy a lépés mennyire volt sikeres, de a megelőző vizsgálatok megmutatták: ásványianyag-tartalom szempontjából a zalai víz – mely ugye rendesen a csapjainkból is folyik – felső középkategóriás a magyar ásványvízpiacon.
 

Terheli a vesét az ásványvíz
● A Föld lakosságának 20 százaléka, csaknem 1 milliárd ember nem jut tiszta, egészséges ivóvízhez, elsősorban a Közel-Keleten és Afrikában.
● A tea, a kávé és az üditőitalok nem pótolják a szervezet vízszükségletét. Egy pohár kóla gyakran két pohárnyi vizet von el a szervezettől.
● Aki a csapvíz helyett ásványvizet fogyaszt, az élete során mintegy 80 kilogramm kőzettel terheli meg a veséit.
● Az amerikai kólatársadalom mintegy 75 százaléka krónikusan vízhiányos.  


Szerintem (Pásztor András jegyzete)
Kis képzavarral élve szerdán, a vezetékes ivóvíz napján még a csapból is a csapvíz folyt. Nem is baj, hiszen a mostani „megmondom mitől leszel trendi” világban minden a reklámról, a PRról, a fogyasztásról szól. Persze kíváncsi lennék, hogy azokban az afrikai országokban, ahol akár napi 40 kilométert kell gyalogolni a tiszta, iható vízért, milyen reklámfogással élnének a nagy üdítőgyártó cégek. Az ugyanis kimarad az ilyen reklámokból, hogy a cukros italok nem helyettesítik a vizet, sőt inkább vizet vonnak el a szervezettől. És ezt a szomjazó harmadik világban sajnos sokkal jobban tudják az emberek, mint mi, akik a fejlett országokban élünk.