2011 az Önkéntesség Éve

A szemléletformálás motiválhatta a jogalkotót is, amikor az érettségi vizsgára bocsátás feltételeként a diákok 60 órás, önként választott társadalmi tevékenységét írná elő. Az elképzelések szerint a tanulók például nyugdíjasotthonokban, szociális intézményekben vagy fogyatékos gyermekek mellett végezhetnének ilyen jellegű munkát. Nos, a nagykanizsai Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Diákotthon és Boldog Donáti Celesztina Óvoda megelőzte korát, amikor 3 évvel ezelőtt elindította látogatószolgálatát.

- Maga a szolgálat a miskolci jezsuita gimnázium szülötte , mi az ottani gyerekek tanúságtételét hallgatva kaptunk kedvet ahhoz, hogy itt, Nagykanizsán is hasonlót indítsunk el - mondta Mérczné Ács Sarolta, a piarista szeretetszolgálat működését koordináló pedagógus. - Immár 3. éve a mindenkori 10. évfolyamosok végzik ezt a munkát, idősekkel, értelmi sérültekkel, szenvedélybetegekkel és kisgyermekes családokkal van kapcsolatuk. Őket látogatják, velük foglalkoznak - a cél, hogy elsajátítsák a másra figyelés képességét.

Idén körülbelül 60 fiatal heti egy alkalommal, átlagosan egy óra időtartamban szolgál - igaz, kötelező jelleggel, ám a választás joga (azaz hogy mely területet vállalják fel) az övék.

A két 10. osztályos ifjú hölgy, Szalai Krisztina és Takács Beáta egybehangzóan azon a véleményen vannak, ha arról van szó, szívesen vesznek részt más, fizetséggel nem járó önkéntes tevékenységben is. A nagykanizsai nyugdíjas Heim Lászlónénál találkoztunk velük, éppen munka közben.

- Én idősekkel és fiatalokkal egyaránt szívesen foglalkozom - mondta a siófoki Kriszta. - Nem zavar, ha esetleg nem jár érte pénz, nekem sokat számít az is, amit lelkiekben kapok vissza: a kedvesség, a bizalom.

Buzgón helyeselt barátnője és társa a szolgálatban, a Zamárdiban lakó, szintén kollégista Beáta:

- Akivel beszélgetünk, annak biztosan jólesik a törődés. Sajnos, a fiatalok nagy része, ha önkéntes munkáról van szó, úgy gondolkodik: nincs rá ideje, hiszen úgysem lát belőle hasznot. Nekem szerencsére, jó pár barátom van, akik szívesen segítenek másnak. Szerintem egyébként minden a neveltetésen múlik.

Ha ez így van (s miért ne lenne?) a szintén nagykanizsai Kiszelák Gábor jó úton jár. A lakatos végzettségű férfi a MÁV-nál dolgozik járműszerelőként, szabadnapjai többségét pedig az Élettér Állat- és Természetvédő Egyesület menhelyén tölti. Segít, amit tud, s a kutyusok közé néha gyermekei is elkísérik.

- Egy év óta járok ide a szabadidőmben. A munkahelyemen 2 napot dolgozom, kettőn pedig szabad vagyok, ezeket általában itt töltöm - magyarázta a férfi. - Azzal kezdődött az egész, hogy hazavittem egy kutyát innét, ám az ebet a szomszédok miatt nem tarthattuk meg, vissza kellett hoznom. Sokat jártam ide hozzá utána, végül itt ragadtam. Azóta lett ugyan gazdája - de van helyette 150 másik, amelyik ugyanúgy szeretetre és gondoskodásra vágyik.

Más önkéntesek is rendszeres segítenek az elhagyott állatok ellátásában, napjaik szebbé tételében - tudtuk meg Varga Károlynétól, az állatmenhelyt működtető egyesület elnökétől.

- Elsősorban gyerekek jönnek, akik főleg a sétáltatásban aktívak - mondta. - Ez azért nagyon jó, mert a négylábúak mozgásigénye csak így elégíthető ki, s ezzel elősegítjük a szocializációjukat is. Az állatok takarítását viszont mi végezzük a saját dolgozónkkal, illetve közmunkásokkal.

Varga Károlyné azt is hozzátette: ezzel együtt Magyarországon még nincsenek hagyományai az önkéntességnek, kicsit talán csodabogárként is tekintenek arra, aki ilyesmit felvállal. Úgy véli, egyfajta generációs váltásnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy az önkéntesség kultúrája olyan szintre fejlődjön, mint a fejlett nyugat-európai államokban.

Azért, hogy megyénkben felgyorsuljon ez a folyamat, sokat tesz a Zalai Falvakért Egyesület, mely a megyei önkéntes pont hálózatot működteti.

- A tematikus év legfontosabb teendőjének azt tartom, hogy elsőként a fejekben tisztázzuk, mi is az önkéntesség - szögezte le Szeder-Kummer Mária, az egyesület titkára. - Mi már 4 éve ezen dolgozunk, s programunkra csak ráerősít a 2011-es uniós program. Az egyesület által működtetett megyei önkéntes centrum naprakész információkkal igyekszik felkészíteni a szervezeteket az önkéntesek fogadására, hogy az minél olajozottabban történjen. Utóbbiak rengetegféle motivációval érkeznek, azaz nemcsak szolidaritásból, emberszeretetből, hanem azért is, hogy munkajártasságot szerezzenek, s kapcsolati tőkét építsenek. Az emberek egyébként tapasztalataink szerint a családjukon és baráti kapcsolataikon kívül leggyakrabban magánszemélyek és intézmények javára végeznek önkéntes munkát.

Szeder-Kummer Mária jelezte: zalaegerszegi központjukon kívül ma már a megye 9 településén létrehozott önkéntes pontokon várják a segíteni vágyókat. Jelenleg 89 fő szerepel az adatbázisukban és 50 fogadószervezet, köztük például a zalaegerszegi állatmenhely, a tófeji kertbarátkör és a letenyei gondozási központ. Terveik szerint jövőre 15-re bővítenék önkéntes pontjaik számát. Legutóbb Nagykanizsán, a Halis István Városi Könyvtárban lévő Civil Irodában nyílt egy, amit a Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület működtet. Ennek ügyvezető elnöke, Budavölgyi Kálmán elmondta:

- Tevékenységünket a nagykanizsai kistérség egészére szeretnénk kiterjeszteni, úgy látjuk, erre mind nagyobb az igény - jelezte a civil szervezet vezetője.

Persze, önkéntesként nemcsak itthon lehet dolgozni, sőt. A zalaegerszegi Gerencsér Péter például Nagy-Britanniában, egy ottani rákellenes szervezet akciójában vett részt, melynek során 63-an pattantak kerékpárra a segíteni szándékozók, s 4 nap alatt tekertek le Londontól Párizsig. A nem kis fizikai teljesítmény mellett az sem kevés, amit a nevezéshez le kellett tenniük az asztalra, az ugyanis meghatározott összegű gyűjtött adomány volt. A pénzből a rettegett kórban szenvedőket támogatták.

- De eltölthettem 7 hónapot egy thaiföldi árvaházban is - mesélte. - Hatalmas élmény volt, sok időt dolgoztam a gyerekek közt. Mindig is szerettem a kölykökkel foglalkozni, habár sosem volt ez a szakmám. Rengeteg szeretetet lehet kapni tőlük! S hogy miért érdemes önkéntesnek lenni? Mert jó érzés jót tenni és nem várni érte semmit... 

Támogatólag az unió területén

■ Az önkéntességet támogató környezet kialakítása az egész Európai Unió területén
■ A szervezők segítése az önkéntes tevékenységek új formáinak megvalósítása érdekében
■ Az ilyen jellegű tevékenység elismerése a megfelelő ösztönzők révén ■ Az önként végzett munka értékének és fontosságának tudatosítása a társadalom széles körében

OLDALTÖRÉS: Szerintem – Újságírói jegyzet

Szerintem – Újságírói jegyzet

Szerintem – Újságírói jegyzet

Szerintem – Újságírói jegyzet

Általános iskolás koromból emlékszem még az alkalmakra, amikor kollektíven a közeli játszótérre vonult át az osztály, s takarítottunk egész délután. Ezeknek mindig társadalmi munka szaguk volt, ezért nem feltétlen kellemes szájízzel ténykedtünk. Ilyen előzmények után nehéz az önkéntességre csábítani – de meglehet, annak is igaza van, aki azt mondja: épp hogy ez lehet az alap, amire építeni kell. Hát, nem tudom. De talán szívesebben vállalnánk önkéntes munkát, ha több idő jutna magunkra, a családunkra. Mert akkor nem akarnánk minden lopott percet kihasználni, s könnyebben mondanánk le róluk a köz javára...