Amit nem adunk, az az államé lesz

A gondozók feladata sokrétű, az etetéstől kezdve a trenírozáson át az almolásig mindent ők végeznek. Hárman közülük a VIA Kanizsa Zrt. közreműködésével foglalkoztatott közhasznú munkások, a negyedik gondozó viszont az egyesület alkalmazásában áll. Munkabérét és annak járulékait teljes egészében a civil szervezetnek kell előteremtenie.
 

- Egyesületünk éves költségvetése már évek óta tízmillió forint felett van -  mondja Maros Sándorné titkár.  - A bevételeink döntő hányadát önkormányzati támogatásból, illetve a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlásából tudjuk fedezni. A várostól azért kapunk támogatást, mert részben önkormányzati feladatot látunk el. Mi szedjük össze a közterületeken gazdátlanul kóborló állatokat, amelyekről aztán gondoskodunk is. Ez a pénz azonban önmagában nem lenne elegendő a feladataink elátására, csak ebből az összegből nem tudnánk fenntartani az állatmenhelyet, ezért nagyon nagy szükségünk van az adózó állampolgárok támogatására, jóindulatára is.

Dobogósok

Az egyesület titkára konkrét számadatot is említ: az idén 6,7 millió forintot utalt át számlájukra az APEH, ezzel Zala megyében dobogósnak számítanak. A rendelkezésünkre álló adatok szerint ennél nagyobb összegű felajánlás - közel 8,3 millió forint  - kedvezményezettjeként a hasonló feladatokat ellátó, de zalaegerszegi Bogáncs Állatvédő Egyesületet jelölték meg az adófizetők. Első blikkre soknak tűnik az összeg, ám csak az állatorvosi költség eléri a kétmillió forintot, nem beszélve a közüzemi díjakról, a már említett munkabérről és járulékokról. Az egyesület által gondozott állatok etetésének, valamint a fejlesztések költségeit más forrásból kell előteremteniük.

Zala megyében a legutóbbi adóbevalláskor 54 ezer 99 magánszemély tett rendelkező nyilatkozatot, azaz ennyien ajánlották fel személyi jövedelemadójuk egy százalékát  tudatta - lapunkkal Kovács Mária, az APEH Nyugat-dunántúli Regionális Főigazgatóságának titkársági főosztályvezetője, aki azt is hozzátette: a zalai civil szervezeteknek 169 millió 854 ezer forint felajánlás érkezett. A legmagasabb összegeket az állatvédők mellett egészségügyi és oktatási tevékenységeket támogató szervezetek kapták.


(Az 1 százalékról az APEH honlapján - klikk)

Több is lehetne

Országos viszonylatban az egészségügy áll az első helyen, a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlásából a legnagyobb bevételt, mintegy 368 millió forintot a Gyermekrák Alapítvány tudhatja magáénak  - ez ,az összeg mintegy 77 ezer fő nyilatkozatából tevődik össze. Az oktatási tevékenységet már jóval kisebb támogatásban részesítik az adózók, itt néhány százezer forintos, esetleg milliós nagyságrendű felajánlásokról beszélhetünk.

A pénz lehetne jóval több, ha minden ténylegesen adót fizető állampolgár élne a törvény által biztosított lehetőségével. Az APEH adatai szerint ugyanis a 2010-es évben 4 millió 481 ezer magánszemély fizetett személyi jövedelemadót, s közülük mintegy három és fél millióan nyilatkozhattak volna nulla forintnál magasabb összegről. Ez az adózók 77 százaléka. A nulla forintnál magasabb összegről rendelkező  azaz személyi jövedelemadót ténylegesen fizető  állampolgárok közül azonban 1,7 millióan úgy döntöttek, hogy a pénz elosztását a központi költségvetésre bízzák.

A civil szférának juttatható összeg 2010-ben 29,7 milliárd forintot tesz ki, ennek viszont csak 56,9 százalékáról, vagyis 16,9 milliárd forintról rendelkeztek az állampolgárok. A fenti összegből valamivel több mint 9,8 milliárd forint a civilek számára juttatott pénz, a fennmaradó 5,15 milliárd forintot az egyházak kapták.

A lovászi Buda Ernő Körzeti Általános Iskola támogatására létrehozott Lovászi Általános Iskola Gyermekeiért Alapítvány számlájára idén 75 adófizető jóvoltából 335 902 forint érkezett.

 A személyi jövedelemadóból származó bevétel olyan lehetőségeket teremt a gyermekeink számára, ami nem tartozik a kötelezően ellátandó feladatok közé  szögezi le az intézmény vezetője, Cserti Anikó.  Ezeket a plusz feladatokat az amúgy is nehéz helyzetben lévő fenntartók már nem tudják finanszírozni. A tapasztalat az, hogy jórészt a közvetlenül érintettektől, vagyis az iskola dolgozóitól és a tanulóink szüleitől kapunk támogatást.

Tehetségek

Az iskolában az egy százalék teremti meg a lehetőségét a tehetséggondozásnak, ami tulajdonképpen a versenyeztetést jelenti. Az iskola diákjai tavaly például az alapítvány támogatásával tudtak részt venni egy országos történelemversenyen, ahol első helyezést értek el. A sport- és művészeti oktatás terén szintén vannak tehetséges tanulók, őket is alapítványi pénzből segítik, de a névadó tiszteletére berendezett Buda Ernő emlékszoba kialakításához is használtak fel az egyszázalékos felajánlásokból.

OLDALTÖRÉS: A bizalmat ki kell érdemelni

A bizalmat ki kell érdemelni

A civil szervezetek egy része nem tudja jól megszólítani az embereket, talán ezért nem tudnak eredményesen harcba szállni a pénzügyi támogatásokért vívott  nagy csatában

A fenti vélekedés  Kardos Tibortól, a LENKICE, azaz a Lenti Kistérségi Civil Ernyő elnökétől való.
A határ menti városban és térségében ténykedő alapítványokat és egyesületeket összefogó szervezet vezetője szerint megfelelő kommunikáció nélkül, hiteles személyek hiányában egyetlen civil szervezet sem tud eredményt elérni. Egy személy hitelessége pedig a tettein keresztül igazolható, vagyis először a civileknek kell tenniük azért, hogy a társadalom elfogadja és támogassa őket.

A bizalmat ki kell érdemelni

A civil szervezetek egy része nem tudja jól megszólítani az embereket, talán ezért nem tudnak eredményesen harcba szállni a pénzügyi támogatásokért vívott  nagy csatában

A fenti vélekedés  Kardos Tibortól, a LENKICE, azaz a Lenti Kistérségi Civil Ernyő elnökétől való.
A határ menti városban és térségében ténykedő alapítványokat és egyesületeket összefogó szervezet vezetője szerint megfelelő kommunikáció nélkül, hiteles személyek hiányában egyetlen civil szervezet sem tud eredményt elérni. Egy személy hitelessége pedig a tettein keresztül igazolható, vagyis először a civileknek kell tenniük azért, hogy a társadalom elfogadja és támogassa őket.

A bizalmat ki kell érdemelni

A civil szervezetek egy része nem tudja jól megszólítani az embereket, talán ezért nem tudnak eredményesen harcba szállni a pénzügyi támogatásokért vívott  nagy csatában

A fenti vélekedés  Kardos Tibortól, a LENKICE, azaz a Lenti Kistérségi Civil Ernyő elnökétől való.
A határ menti városban és térségében ténykedő alapítványokat és egyesületeket összefogó szervezet vezetője szerint megfelelő kommunikáció nélkül, hiteles személyek hiányában egyetlen civil szervezet sem tud eredményt elérni. Egy személy hitelessége pedig a tettein keresztül igazolható, vagyis először a civileknek kell tenniük azért, hogy a társadalom elfogadja és támogassa őket.

Kardos Tibor a másik nagy problémát abban látja, hogy az elmúlt egy évtizedben akadtak olyan szervezetek, amelyek a nekik juttatott pénzek nem megfelelő felhasználásával nemcsak önmagukat, de a civil szféra egészét is besározták. Neveket ugyan nem mond, de utal bírósági tárgyalásokra, a közvélemény előtt -  részben éppen a sajtó munkájának köszönhetően - megjelent információkra, amelyeket nehezen felejt  el az, aki a keservesen megszerzett jövedelme egy részéről rendelkezik.

- A bizalmat felépíteni nagyon nehéz, elveszíteni annál könnyebb  - folytatja a LENKICE elnöke.  - A civilek felelőssége éppen abban rejlik, hogy önmagukat, valamint az egész társadalmat, s ezen belül akár a politikai elitet is kontroll alatt tudják tartani. Ez egy lassan érlelődő folyamat, s talán a magyar társadalom még nem érett meg arra, hogy nyugati példára minden szegmensében önirányítóvá váljon.

OLDALTÖRÉS: Szerintem

Szerintem (jegyzet)

Szerintem (jegyzet)

Szerintem (jegyzet)

Munkámból adódóan sok civil szervezettel kerültem kapcsolatba. A velük kapcsolatos tapasztalataim általában jók, az a pozitív értelemben vett megszállottság jellemzi őket, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy általában fizetés, díjazás vagy bármi ellenszolgáltatás nélkül végezzék tevékenységüket. Vitatkozni persze bármikor lehet azon, hogy a társadalom fejlődése szempontjából milyen fontos a gyapjas lepkék párzási szokásainak vizsgálata, vagy az álló helyzetből való távolugrás népszerűsítése (hogy két extrém esetet említsünk), de engedtessék meg mindenkinek, hogy a saját hóbortját maga válassza ki. Mert egy civil társadalom akkor mondható fejlettnek, ha az élet minden területén jelen van, arra hatást gyakorol. Arról pedig, hogy mit is tartunk a civilek által végzett tevékenységek közül igazán fontosnak, 1997 óta
a személyi jövedelemadónk egyszázalékos odaadományozása révén van módunk és lehetőségünk igen markáns véleményt kifejteni. A civil társadalomnak persze ennél jóval több támogatásra van (lenne) szüksége,
s szerencsére vannak olyan mecénások, akik ezt pénztárcájukba nyúlva meg is teszik. Miért ne tudnánk követni a példájukat mi magunk is, egyszázalékos felajánlásainkkal?