Trabanton szállni élvezet? A szegény ember "szoci vasparipán" közlekedik

Bizony, az autóvásárláshoz akkoriban nemcsak pénz kellett, hanem türelem is - és sokan tapasztalták, hogy nem ártott, ha utóbbiból volt több. Az új családtag érkezése pedig ünnepnek számított minden háznál, pedig abban az időben nem voltak még utasaikat klímával, MP3-as lejátszóval, fűthető üléssel kényeztető luxusjárgányok. De úgy gondolkodtunk felőlük, mint a legendás magyar narancsról: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.

Élete jelentős részét ilyen személygépkocsik között töltötte Kárpáti Sebestyén, a jelenleg Nagyrécsén élő autószerelő mester.

- Első műhelyemet 1975-ben nyitottam - idézte fel. - Ifjú éveimet szocialista autók közt éltem le, végigszereltem valamennyit. 1961-ben indult a Merkúr, s akkor kezdte forgalmazni a Trabantot, Wartburgot, Ladát, Zaporozsecet, Skodát, Moszkvicsot, Daciát. Ezek közül a legmegbízhatóbbnak, legjobb minőségűnek - bármilyen hihetetlen - a két NDK-s bizonyult. Ez a hagyományos német precizitásnak volt köszönhető, az összeszerelés pontossága toronymagasan felülmúlta a többi típusét. A második helyen a csehszlovák Skoda állna, ez szintén a jól összerakott autók közé tartozott. Nálam a bronzérem a Ladáé, mivel rövid idő alatt kiforrta magát, s gyártásának huszonvalahány éve alatt nem változtattak rajta, a 80-as évekre megbízható járgánnyá vált. Az orosz ipar termékét a lengyel Polski Fiat követte, a sort a román Dacia és a Zaporozsec zárta. Utóbbiakkal volt a legtöbb probléma, ezeket gyakorlatilag újra össze kellett rakni, miután kihozták őket a Merkúr-telepről. Aki az átvétel után Budapestről gond nélkül haza tudott autózni velük, szerencsés embernek mondhatta magát. Az előrelátó daciások gyakran vittek magukkal autószerelőt a vásárláshoz, én magam is sok munkát kaptam így. Elsősorban a kormányszerkezetre és a futóműre volt érdemes figyelni, sok volt a lötyögő elem, a félrekapatott, lazán hagyott csavar.

Kárpáti Sebestyén ezzel együtt örül, hogy sok fiatal a keleti blokk márkái közül választ autót, vélhetően mert viszonylag olcsón bütykölhetők. Ügyes kezű, megszállott srácok képesek kihozni belőlük a maximumnál is többet.

Hogy ez mennyire igaz, arról meggyőződhettünk a nagykanizsai Mátyás testvéreknél: Krisztián és Norbert haverok gyűrűjében mesélt autóikról, a retró érzésről.

- A járgányt még 2002-ben kapta a bátyám a 18. születésnapjára - mesélte Norbert a frissen festett Trabi hátsó szélvédőjének beillesztése közben. - Most azon dolgozunk, hogy felújítsuk és egyedivé tegyük: Subaru-felni, régi lökhárító, orr, alumínium lámpakeret kerül rá. Hogy miért pont Trabant? Ezen tanultam meg vezetni, meg a fater is ezzel jár pecázni, így aztán mára igazi családtag lett.

A 88-as évjáratú autó motorja eredeti, erejét pedig jól mutatja, hogy alázott már Ladát is - és nem kanyarban.

Szőllőskei Norbert féltett kincse egy 83-as Zsiguli. Nevetséges összegért , 60 ezer forintért vette.

- Olcsó fenntartani, és könnyen kapok hozzá alkatrészt - indokolta választását a fiatalember, aki már negyedik Zsiguliját koptatja. - Amíg lehet, maradok a típusnál, ezt most jól kifogtam, jó állapotban van, próbálok rá vigyázni, építgetni-szépítgetni.

Büki Tamás egy több ponton foltozott, 35 éves 100 S Skoda büszke tulajdonosa.

- Egy öreg autó mindig megdobogtatja a szívem - szögezte le a pincér végzettségű srác. - Van egy életérzés, amit csak a keleti autók adnak, ezekből még nem sajnálták az anyagot, túl a harmincon is működnek. Emberek csinálták embereknek. Meg kell csak nézni majd a mai kocsikat ennyi idősen...!

Lengyel Dániel egy 1996-ban vásárolt 1300-as Zsigulival nyomja. Ő is Trabanton tanult vezetni, s már akkor megcsapta a retró szele: úgy mondja, a keleti autókból valami különleges illat árad, s élmény vezetni is őket. Télen pedig kihívás is, amikor a szívatóval kell játszadozni, merthogy nem egyszerű az indulás. A társaság utolsó tagja, Nagy Sándor 1989-es Trabant 601-esét sokan megbámulják a városban. A BMW-felnivel szerelt, hátul ültetett, kacsintó szemű kombin kívül két másik is áll az udvarban. Őt is az olcsósága vonzotta a már-már kultikus márkához, de ma már a típus szerelmese. Itt jegyezzük meg: nincs egyedül, egyes adatok szerint Németországban a harmadik leggyakrabban lopott autótípus éppen a Trabi. Állítólag jobban viszik, mint a Porschét.

S ha már annyiszor emlegettük a Trabantot... Nem is oly rég még károsanyag-kibocsátásuk miatt végleg el akarták tüntetni a kétütemű motorral működő autókat az utakról. Ám jelen állás szerint 2020-ig haladékot kaptak a Trabantok és Wartburgok.

- A friss szabályozás szerint e járművek környezetvédelmi bevizsgálását 2020-ig egy szerényebb képességű műszerrel is végezhetjük - tudtuk meg Pál Jánostól, a Magyar Autóklub nagykanizsai állomásának vezetőjétől. - Ez kevesebb komponenst képes kezelni, magyarán, könnyebben átmegy a járgány a vizsgán. Főleg, hogy a régi ügyfelek többsége már szereltetett katalizátort az autójára, a fiatal tulajdonosok nagy hangsúlyt fektetnek a modernizációra. Egyébként a vizsgáztatott havi 400 körüli járműből csak 2-3 kétütemű.

A korpavári Horváth Tamás hosszú évek óta gyűjt veterán autókat. Mint elmondta, tapasztalatai szerint a muzeális négykerekűek közül a hazai találkozókon a keleti autók a legnépszerűbbek.

- Az idősebbeket nosztalgia fogja el, ha látnak egy ilyen autót - magyarázta. - Jobban tetszik nekik, mint egy veterán BMW, mert olyanban jó eséllyel soha nem ültek. Ellenben lehet, hogy egy 100-as Skodával mentek nászútra...

Keleti túlélőshow

● A Trabant újraélesztésére egy német cég tett kísérletet a közelmúltban: elektromos városi kisautót álmodtak.
● A Ladát az orosz konstruktőrök modernizálták, s megszületett a Priora, melyből nagyon kevés szaladgál a magyar utakon
● A Skoda-gyárat a Volkswagen vette meg – talán ez a márka a legéletképesebb a régiek közül
● A román Daciát gyártó céget a francia Renault vásárolta meg, s elkezdte gyártani a Logant, mely az ősökre a legkevésbé sem emlékeztet 

Lada-csábítás: bájos arc, nagy szemek, gyengéden duruzsoló hang

Korán érő típus vagyok, fiatalon estem szerelembe is. Rögtön elcsábított kicsit szögletes, mégis bájos arca, két nagy, tégla alakú „szeme”, melyek csak úgy ragyogtak. Vakító volt: a Napra lehetett nézni, de rá nem. Puha öle kellette magát, csábítón hívogatott – nem titok, nem tudtam ellenállni. Éppen eladósorban volt, megragadtam hát az alkalmat, s megvettem a szomszédtól. Nem került túl sokba, két részletben rendeztem az árát. Mikor végre a küszöbömön belülre került, először csak leültem elé, s gyönyörködtem benne. Különösen a hangjában: mélyen, gyengéden duruzsolt. A mézeshetek jól teltek. Lassan, biztosan összecsiszolódtunk, kis idő múlva már pontosan tudtam, meddig mehetek el vele, ő pedig engedelmesen válaszolt, mikor a talpammal érintettem. Aztán egyszer csak véget ért az idill. Egyre gyakrabban makacsolta meg magát, hiába öntöttem le a torkán annyi innivalót, amennyit csak kívánt. Folyton követelt, s közben egyre rosszabbul teljesített. Mivel az én türelmem is véges, egy este úgy döntöttem, elég volt, megválok tőle. Hirdetést adtam fel. Nem kellett soká várnom, a róla készült fényképre tucatnyian jelentkeztek. Ő pedig, mintha csak érezte volna, hirtelen megjavult. De akkor már késő volt. Emlékszem, délután jöttek érte – nehezen váltunk el egymástól. Bevallom, elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában, ahogy távolodó féklámpáival utolsót kacsintott, mielőtt eltûnt volna a körforgalom mögött. Ő volt az első az életemben. Egy kék Lada Kombi.

Újra száguld a kicsi kocsi: nézze meg az elektronikus Trabantot itt!

Tuning Trabi: 52 lóerő repíti a száguldó szappantartót

Exotic: Trabant - Nosztalgiázzon velünk, hallgassa meg a dalt!