2010.07.23. 07:53

Kövér László az Országgyűlés új elnöke, Bihari Mihály és Stumpf István alkotmánybírák

Házelnökké választotta a parlament csütörtökön Kövér Lászlót, a Fidesz országos választmányának elnökét, Bihari Mihály és Stumpf István alkotmánybíró lett. Mindkettejüket a Fidesz-frakció jelölte a posztra.

MTI

Kövér: új házszabály, új ülésezési rend

Új házszabályt alkotna 2014-re, és szakaszosabb ülésezési rendet vezetne be Kövér László, akit csütörtökön választottak házelnökké. A politikus az MTI-nek adott interjúban elmondta, politizáló házelnöknek készül. Megerősítette, ha ő jelölt volna államfőt a Fidesz-frakció számára, az nem Schmitt Pál lett volna.

Kövér László politizáló házelnökként írta le azt a szerepkört, amelyet betölt majd a Ház élén. "Nem okozok meglepetést, ha azt mondom, nem szerettem soha a protokollt" - mondta, hozzátéve, meglepő lenne az is, ha azt mondaná, a nem politizáló házelnökök modelljét szeretné követni.

Rámutatott, lesznek olyan célkitűzései, amelyek a Ház normálisabb működésével, tekintélyének megerősítésével függnek össze. Mint mondta, 1990-től kezdve a parlament tekintélye fokozatosan épült le, s ez nem független a képviselők viselkedésétől és a sajtó "tálalásától" sem. Úgy vélte, az elmúlt években eljutottak egy olyan mélypontra, hogy "egyes miniszterek kirakták a motyójukat a bársonyszék előtti kisasztalra, és ott falatoztak, ha megéheztek, és bizonyos képviselőcsoportokban bevett dolog, hogy behozzák az üdítőiket az ülésterembe". Ezek csak a legkirívóbb példák, de minden ilyen, bagatellnek számító, ám az Országgyűlés tekintélye szempontjából fontos problémát meg kell oldani. Ide sorolta még az érintkezést a sajtóval, a dohányzás ügyét, a beléptetést és a parkolást. A tévéstábokat nem engedi vissza az ülésterembe.

Leszögezte: 2014-re - amikorra megváltozik a Ház jellege, hiszen feleannyi képviselő lesz, mint most - érdemes lenne új házszabályt alkotni.

Az ülésvezetés és a Jobbik kapcsolatáról szólva azt mondta, megérti a párt helyzetét, hiszen egyszerre kell konszolidált pártként beilleszkednie egy olyan szisztémába, amelyet a választások előtt még rendszerellenes mozgalomként támadott, valamint azt a látszatot fenntartani, hogy továbbra is ilyen mozgalom, és támadja azt a rendszert, amelyben benne ül. "Értem ezt a feloldhatatlan dilemmát, és bizonyos értelemben együttérzően nézem azt a vergődést, amelyet a Jobbik produkál" - tette hozzá, megjegyezve, annak örülne, ha a Jobbik megtalálná a normális határokat, és azokat nem lépné át.

Szerinte jobb lenne egy szakaszosabb ülésezési rendet bevezetni, amelyben kis ciklusok vannak. Mindezt azért, hogy a parlament viszonylag koncentráltan tudjon a plenáris üléseken dönteni, vitázni, több idő jusson a bizottsági munkára, valamint arra, hogy az egyéni képviselők több időt tudjanak fordítani választókerületi munkájukra. Nagyjából az 1998 és 2002 között már kipróbált irányba kellene mozdulni, de ebben is, miként minden, a Ház működését érintő kérdésben, számít a képviselők és a frakciók javaslataira.

Arra a kérdésre, nem esett-e neki rosszul, hogy a házelnöki kinevezés egy nagyobb forgatókönyv része volt, amely szerint Schmitt Pál leköszönő házelnök után második befutóként került a posztra, úgy válaszolt: a politikus is csak ember, neki is vannak személyes szempontjai. "Az én házelnöki tekintélyemet, ha lesz ilyen, nem az fogja befolyásolni, hogy nem a parlament alakuló ülésének a napján választottak házelnökké, hanem az, hogy megállom-e a helyemet" - közölte.

Hangsúlyozta, sosem nyilatkozott olyat, hogy nem értett volna egyet Schmitt Pál államfővé jelölésével, ez a sajtóban terjedt el. "Schmitt Pált alkalmas köztársaságielnök-jelöltnek tartottam, és alkalmas köztársasági elnöknek tartom" - jelentette ki.

Megjegyezte ugyanakkor, egy politikusnak lehet önálló véleménye, javaslata, "és ha én tettem volna jelölést a frakciónak - ahogy nem én tettem, mert nem én vagyok a párt elnöke -, akkor én mást javasoltam volna, mert mást még alkalmasabbnak gondoltam ennek a pozíciónak a betöltésére".

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnökével kapcsolatban azt mondta, "lehet, hogy nem jutott volna jobb ötlet eszembe, mint Domokos László, akit kiváló pénzügyi szakembernek tartok". Warvasovszky Tihamér ÁSZ-alelnök "ebbéli képességeit nem ismerem, személyes és pláne politikai szimpátia meg finoman fogalmazva nem fűz hozzá. De őt is megszavaztam. Igaz, titkos volt a szavazás, de talán elhiszi mindenki nekem, hogy mindkét emberre igennel voksoltam, és ugyanígy fogok tenni minden olyan személy esetében, aki bárkinek az előterjesztése után a frakció bizalmát élvezi" - fejtette ki.

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát firtató felvetésre elmondta, e testület egy adottság, és jó példa arra, hogyan tud politizálni egy házelnök. Hangsúlyozta azonban, hogy párhuzamos, ugyanarról szóló fórumokat értelmetlen működtetni. Ha lesz újra Magyar Állandó Értekezlet, el kell gondolkozni azon, hogyan tud a két fórum úgy működni egymás mellett, hogy funkciómegosztás legyen közöttük, és mindkettőnek meglegyen a maga szerepe.

Kiemelte, a házelnöki poszt elvállalásában nagyon fontos szempont volt, hogy a határon túli közösségekkel, az "elszakított nemzetrészekkel" való kapcsolattartásra e fórum a házelnök vezetése alatt létezik.

A valutaalappal és az unióval folytatott tárgyalásokkal összefüggésben közölte: egyetért azzal, hogy a kormány minden lehetséges eszközt felhasználva "mentse meg azt a képzetet a magyar polgárok számára, hogy ebben a hazában azért alapvetően mégiscsak ők az urak, és alapvetően az történik, amit ők akarnak". Az elmúlt nyolc évben "előzékenyen házhoz mentünk a pofonokért": ennek az időszaknak véget kell vetni, mert az embereknek nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi, hitbéli tartalékaik is kimerültek - tette hozzá.

Mint fogalmazott, felfogása szerint minden ilyen vita arról szól, lehet-e még Magyarországon emberi életet élni, vagy pedig "idejön egy arctalan pénzügyi szervezetnek a magyar emberek számára ismeretlen képviselője", és lediktálhatja a kétharmados parlamenti többségnek, mi a teendő például egy jegybankelnök fizetését illetően.

Helmeczi Zoltán és Tüske Erika (MTI)

Kövér László az Országgyűlés új elnöke

A politikus a titkos szavazáson 304 igen és 50 nem szavazatot kapott.

Kövér Lászlót augusztus 6-i hatállyal választotta házelnökké a parlament.

Az új házelnöknek gratulált Sólyom László államfő, Paczolay Péter az Alkotmánybíróság elnöke, Baka András a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Orbán Viktor kormányfő és a frakciók képviselői.

A szocialista frakció előre jelezte, hogy nemmel szavaz Kövér László házelnökké választására. Az Országgyűlés elnökének megválasztásakor a titkos szavazásokon korábban is előfordult néhány "nem" szavazat, de a szokásjog alapján az ellenzéki pártok is támogatták a házelnök-jelölteket. Most először fordult elő, hogy egy képviselőcsoport testületileg elutasította az Országgyűlés elnökének megválasztást.

Az Országgyűlésnek azért kellett új házelnököt választania, mert a jelenlegi elnököt, Schmitt Pált június 29-én köztársasági elnökké választotta a parlament.

A Fidesz elnöksége július 8-9-i alcsútdobozi ülésén tárgyalt a házelnökválasztás kérdéséről. Másnap, július 10-én Kövér László újságírói kérdésre közölte: vállalja a tisztséget.

Orbán Viktor szóvivője, Szijjártó Péter végül július 16-án jelentette be hivatalosan, hogy a pártelnök-miniszterelnök Kövér Lászlót javasolja házelnökjelöltnek a Fidesz-KDNP-frakció számára.

A képviselőcsoport hétfői ülésén egyhangúlag támogatta a Fidesz választmányi elnökének házelnökké választását.

Kövér László 1990 óta tagja az Országgyűlésnek.

Bihari Mihály és Stumpf István alkotmánybírák

A titkos szavazáson Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke 271 szavazatot kapott, míg Stumpf Istvánra, az első Orbán-kormány kancelláriaminiszterére 265-en voksoltak.

A szavazás eredményének kihirdetése után Bihari Mihály és Stumpf István esküt tett.

Az alkotmánybírákat jelölő eseti bizottság a Fidesz által javasolt Bihari Mihályt és Stumpf Istvánt, a KDNP által javasolt Dienes-Oehm Egont, az MSZP által jelölt Mészár Rózát, a Jobbik által javasolt Zétényi Zsoltot, illetve az LMP által javasolt Tóth Mihályt, Lehoczkyné Kollonay Csillát és Bándi Gyulát jelölte alkotmánybírónak. A KDNP-s jelölt visszalépett a választástól.

Az ellenzéki pártok korábban vitatták Stumpf István szakmai alkalmasságát, mert szerintük a jelölt nem felel meg a törvényi követelményeknek ahhoz, hogy alkotmánybíróvá lehessen választani. Stumpf István viszont azt közölte: tudományos előélete és jogászi munkája teljességgel megfelel az alkotmánybírói poszt betöltéséhez szükséges előírásokat tartalmazó törvény betűjének és szellemének.

Az Alkotmánybíróságról (Ab) szóló törvény szerint a testület tagjává minden olyan jogi végzettségű, büntetlen előéletű magyar állampolgár megválasztható, aki 45. életévét betöltötte.

A jogszabály rendelkezik arról is, hogy az Országgyűlés - kétharmados többséggel - az Alkotmánybíróság tagjait kiemelkedő tudású elméleti jogászok (egyetemi tanárok, illetőleg az állam- és jogtudomány doktorai), vagy legalább húsz évi szakmai gyakorlattal rendelkező jogászok közül választja. A szakmai gyakorlatot olyan munkakörben kell letölteni, amelynek ellátásához az állam- és jogtudományi végzettség szükséges - olvasható a törvényben.

Az összeférhetetlenségi szabályok között szerepel az, hogy az Ab-nek nem lehet tagja az, aki a választást megelőző négy évben a kormány tagja vagy valamely párt alkalmazottja volt, valamint az sem, aki vezető államigazgatási tisztséget töltött be.

OLDALTÖRÉS: Kövér László életrajza

Kövér László életrajza

Kövér László 1959. december 29-én született Pápán.

1986-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán kapott diplomát.
Ezután az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének ifjúságkutató csoportjában tudományos segédmunkatárs, majd 1987-1988-ban az MTA-Soros Alapítvány ösztöndíjasaként a közép-európai társadalmi mozgalmakat kutatta. 1984-től 1988-ig a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégium (1988-tól Bibó István Szakkollégium) - melynek 1983-ban egyik alapító tagja - szeniora, illetve nevelőtanára volt. 1984-ben a Századvég című társadalomelméleti folyóirat egyik alapító szerkesztője. 1985-ben egyik szervezője volt a Szarvason rendezett országos szakkollégiumi találkozónak. Ugyanabban az évben az Országos Tudományos Diákköri Konferencián első díjat kapott a Duna menti népek konföderációs elképzeléseiről írott Halhatatlan utópia című dolgozatáért.

1988. március 30-án a Bibó István Szakkollégiumban a Fidesz megalakítását eldöntő tanácskozás vitavezetője, s egyik alapítója a Fiatal Demokraták Szövetségének.

1988 októberében, a Fidesz I. kongresszusán az országos választmány tagjává választották, 1994-től a párt alelnöke volt. 1989 októberétől 1990. júliusig a Magyar Narancs című lap felelős kiadója.

1989 nyarán az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalócsoportjának tagjaként a Fideszt képviselte a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon.

1990 júniusától a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat magyar egyesület vezetőségi tagja, 1994 végétől elnöke.

1990 óta országgyűlési képviselő, előbb Pápa város képviseletében, majd kétszer országos listán. 1998-ban, majd 2006-ban Veszprém megyei, s 2010-ben Zala megyei területi listán kapott mandátumot. 1993-94-ben a Fidesz frakcióvezetője, 2004 óta frakcióvezető-helyettese. Kezdettől fogva részt vett a parlamenti bizottságok munkájában, 1990-93-ban, majd 2002-2006-ban a nemzetbiztonsági bizottság elnöki tisztét látta el.

1998-2000 között az Orbán-kormányban a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterként dolgozott.

2000 elején - miután a Fidesz XII. kongresszusán a küldöttek döntöttek a pártelnöki és a miniszterelnöki pozíció szétválasztásáról - őt választották a párt elnökévé, majd 2001 májusától ügyvezető alelnök, 2003-ig alelnök volt. Közben, 2002 májusában a Fidesz Országos Választmányának elnökévé választották.

OLDALTÖRÉS: Stumpf István életrajza

Stumpf István életrajza

Stumpf István 1957. augusztus 5-én született Sárospatakon.

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 1982-ben jogi, majd 1985-ben a BTK-n szociológus diplomát szerzett. Tanulmányait 1989-ben az Európa Tanács nyári vezetőképző és nyelvi kurzusán Londonban, majd 1990-ben German Marshall ösztöndíjasként az Egyesült Államokban folytatta. 1992-93-ban a Harvard és a George Washington egyetemeken közpolitikával foglalkozott. 1996-tól a politikatudomány kandidátusa, 2008-ban az ELTE-n politikatudományokból habilitált.

1982-ben megalapította, majd 1988-ig vezette az ELTE Bibó István Szakkollégiumát. Itt került kapcsolatba a Fidesz mai vezető politikusaival, akiknek többsége a kollégium diákja volt.

1987-től az MTA Politikai Tudományok Intézetének tudományos kutatója volt. 1989-től egy éven át a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsának elnöke, valamint a Hazafias Népfront alelnöke volt. 1991-ben megalapította, és 1998-ig vezette a Századvég Politikai Iskolát, valamint irányította a Századvég Politikai Elemzések Központját.

1991-92-ben az Európa Tanács Ifjúsági Központja és Alapítványa Tanácsadó Testületének volt tagja. 1991-1994 között a köztársasági elnök ifjúsági tanácsadójaként tevékenykedett. 1991-től az Ezredforduló Ifjúsági Alapítvány kuratóriumának elnöke. 1994-től a Soros Alapítvány kuratóriumának tagja, valamint 1995-től a Nonprofit Információs és Oktatási Központ Alapítványának kuratóriumi elnöke.

1982-től 1987-ig az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán oktatott tanársegédként, 1994-96-ban a jogi kar politológiai tanszékén adjunktusként, 1996-től docensként tanít.

1998-2002 között a Miniszterelnöki Hivatal miniszteréként dolgozott.

A Századvég című folyóirat alapító szerkesztője, 1996-tól társszerkesztője, 2002-től a Századvég Alapítvány elnöke.

Az MTA Politikatudományi Bizottságának titkára. Kutatási területe: a társadalmi mozgalmak és a politikai pártok, a nómenklatúra, a politikai elit, a politikai szocializáció, a választói magatartás, valamint ifjúság-szociológia.

OLDALTÖRÉS: Bihari Mihály életrajza

Bihari Mihály életrajza

Bihari Mihály Budapesten született 1943. február 24-én. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán 1971-ben fejezte be egyetemi tanulmányait. Ezután az ELTE bölcsészettudományi karán szociológiát és filozófiát hallgatott, 1974-ben szociológiai oklevelet szerzett.

1970-től az ELTE ÁJTK állam- és jogelméleti tanszékén gyakornok, 1973-tól tanársegéd, 1975-től egyetemi adjunktus volt. 1981-től a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályát vezette. 1984-től az ELTE ÁJTK-n az akkor megalakult politológia csoport főállású oktatója, vezetője lett. 1989-től, a csoport tanszékké válása után, a politológia tanszéket vezette. 1984-ben kandidátusi, 1993-ban tudomány doktora címet szerzett. 1993-ban egyetemi tanárrá nevezték ki.

1986-tól 1989-ig az MTA Szociológiai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese és a Politikai Rendszer Kutatócsoport vezetője volt. 1989-től az MTA Politikatudományi Intézetében a pártszociológiai kutatócsoportot vezette, egyúttal politikaelméletet tanított a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem politikaelméleti tanszékén.

1988-89-ben részt vett az Igazságügyi Minisztérium alkotmánymódosítást előkészítő bizottságában, több fejezet kidolgozója volt, a köztársasági elnök jogköréről önálló törvénytervezetet készített és publikált. 1989-90-ben a Németh Miklós vezette kormány tanácsadó testületének tagja.

Bihari Mihály tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak, de 1988 áprilisában - három másik radikális reformerrel együtt - a rendszert kritizáló nézetei, előadásai, közszereplése, ellenzékinek tekintett mozgalmakban való részvétele miatt kizárták a párt tagjainak sorából. (1989-ben visszavonták a határozatot, de ő nem lépett vissza a pártba.) Ezután a Magyar Demokrata Fórum, az Új Márciusi Front, a Nyilvánosság Klub és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének is alapító tagja volt.

1990-98-ban a Társadalmi Szemle című folyóirat főszerkesztőjeként is dolgozott. Megalakulása óta tagja a Magyar Politikatudományi Társaságnak, amelynek 1989-től alelnöke, 1992-1994 között elnöke volt.

Az 1994-től a Magyar Szocialista Párt (MSZP) országgyűlési képviselője volt. 1999-2008 között az Alkotmánybíróság tagja, 2005 novembere és 2008 júliusa között a testület elnöke volt. A taláros testületbe az MSZP jelölte, 2008 tavaszán a Fidesz kezdeményezte újraválasztását, amit azonban az MSZP nem támogatott.

Húsz könyv, tankönyv, több száz tudományos cikk, tanulmány szerzője. Elméleti és tudományos konferenciák rendszeresen meghívott előadója. Pedagógusi, kutatói, szakmai munkásságát több kitüntetéssel ismerték el, többek között 1992-ben Demény Pál Emlékérmet, 1996-ban Bibó István-díjat, tavaly novemberben pedig Deák Ferenc-díjat kapott.

OLDALTÖRÉS: Az Alkotmánybíróságról

Az Alkotmánybíróságról

A nemzeti kerekasztal résztvevői 1989. szeptember 18-án írták alá a többpárti, demokratikus jogállam kialakítását megalapozó megállapodást, amelynek egyik sarokköve az alkotmány módosítása volt. Az Országgyűlés október 17-én megszavazta az alkotmánymódosítást, a rendszerváltó dokumentumként is emlegetett törvény létrehozta a demokrácia garanciáját jelentő alkotmányos szervezeteket, az Alkotmánybíróságot és az Állami Számvevőszéket.

A módosított alkotmány beiktatta a 32/A. paragrafust, amely az alkotmánybíráskodás alapvető szabályait rögzítette. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényt (Abtv.) 1989. október 19-én fogadta el az Országgyűlés, s október 30-án lépett hatályba. A képviselők november 23-án megválasztották az Alkotmánybíróság első öt tagját, a testület 1990. január 1-jén megkezdte működését.

A törvény szerint az Alkotmánybíróságnak - mint az alkotmányvédelem különleges eszközének - felállítását a jogállam megteremtése, az alkotmányos rend és alapjogok védelme, a hatalmi ágak szétválasztása és kölcsönös egyensúlyának biztosítása indokolta. Feladatát úgy tölti be, hogy nem épül be a hagyományos igazságszolgáltatási szervezetbe, hanem önálló testületként, önálló költségvetéssel működik és tagjait az Országgyűlés választja.

Az Alkotmánybíróság funkciójára, rendeltetésére vonatkozó alapvető szabályokat az Alkotmány rögzíti, a szervezeti és eljárási szabályok fő vonalait pedig az Abtv. állapítja meg. Az Alkotmánybíróság tizenegy (az 1994. évi törvénymódosításig tizenöt) tagját az Országgyűlés választja meg minősített többséggel (az összes képviselő kétharmadának szavazatával) kilenc évre. Az egyszer újraválasztható alkotmánybírák mandátuma 70. életévüket betöltve lejár. Az alkotmánybírók maguk közül három évre választják meg az elnököt és a helyettes elnököt. Az elnöknek koordinációs és képviseleti feladata van, tevékenysége nem érinti az alkotmánybírók függetlenségét.

Az Alkotmánybíróság döntéseit teljes ülésen vagy háromtagú tanácsban hozza. Teljes ülésen dönt a testület a törvények alkotmányosságáról és más, az Abtv. által meghatározott kérdésekről. A rendeletek felülvizsgálatát rendszerint háromtagú tanácsban végzik el az alkotmánybírák. Az ügyvitel és előkészítés teendőit az Alkotmánybíróság Hivatala látja el.

Az Alkotmánybíróság hatásköre: törvényjavaslat előzetes normakontrollja; elfogadott törvény utólagos normakontrollja; jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata; alkotmányjogi panasz; mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata; hatásköri összeütközés; az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése; egyéb eljárások.

Az Országgyűlés 2008 júliusa óta nem bővítette ki a törvény által rögzített 11 tagúra a testületet, amely így két évig kilenc fővel működött.

Az Országgyűlés június 14-én módosította az alkotmányt és az alkotmánybírósági törvényt is, a döntés értelmében nyolctagú jelölőbizottság tehet javaslatot az Alkotmánybíróság tagjaira; a testület "igazodva a választópolgárok akaratából létrejött parlamenti arányokhoz, biztosítja a politikai egyeztetések lefolytatásának megfelelő kereteit". A módosításokat Sólyom László államfő 21-én visszaküldte a Háznak, arra kérve a parlamentet, hogy "az európai példáknak megfelelő, garanciális szempontból kielégítő, ugyanakkor hatékony szabályozást alkosson". Ezeknek a követelményeknek az államfő szerint leginkább az felelne meg, ha az alkotmánybírák állításában szerepet kapna a köztársasági elnök és a Legfelsőbb Bíróság elnöke is.

Az Országgyűlés június 28-án ismét elfogadta a törvényt és a hozzá kapcsolódó alkotmánymódosítást azzal a módosítással, hogy az Alkotmánybíróság tagjaira nyolctagú jelölőbizottság helyett az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai által jelölt legalább kilenc és legfeljebb tizenöt képviselőből álló testület tesz javaslatot.

OLDALTÖRÉS: Az Alkotmánybíróság elnökei és tagjai

Az Alkotmánybíróság elnökei és tagjai

Az Alkotmánybíróságról szóló törvény szerint a testületnek 11 tagja van, akiket az Országgyűlés 9 évre választ, s egyszer újraválaszthat. A tagoknak 70. életévüket betöltve lejár a mandátumuk. A törvény alapján a testület új tagját elődje megbízási idejének lejártát megelőző három hónapon belül kell megválasztani. Az Alkotmánybíróság munkája során többször is akadtak személyi nehézségek, ha nem is az elnöki poszton. Különösen hosszú ideig, 2004. december és 2005. szeptember között a testület a határozatképesség határán, nyolc fővel működött, mivel különböző okok folytán hárman kikerültek a tagok közül. 2005. szeptember 26-án a parlamentben sikerült egyezségre jutni két újabb alkotmánybíró személyét illetően, majd november 14-én egészült ki teljes létszámra a taláros testület, de 2008 júliusa - az utolsó távozások - óta az Országgyűlésnek mostanáig nem sikerült új tagokat választani. A Sajtóadatbank összeállítása az Alkotmánybíróság elnökeiről, helyettes elnökeiről és tagjairól:

Az Alkotmánybíróság jelenlegi tagjai (9 fő):

    Elnök: Paczolay Péter 2008. július 4-től, alkotmánybíró: 2006. február 24-től (helyettes elnök: 2007. március 10-2008. július 3.)
    Helyettes elnök: Holló András 2008. július 4-től, alkotmánybíró: 1996. november 12-től, 2005. november 14-én újraválasztva (helyettes elnök: 1998. november 24-2003. július 31.; elnök: 2003. augusztus 1-2005. november 12.)
    Balogh Elemér alkotmánybíró: 2005. november 14-től
    Bragyova András alkotmánybíró: 2005. szeptember 26-tól
    Kiss László alkotmánybíró: 1998. március 10-től, 2007. február 19-én újraválasztva
    Kovács Péter alkotmánybíró: 2005. szeptember 26-tól
    Lenkovics Barnabás alkotmánybíró: 2007. április 21-től
    Lévay Miklós alkotmánybíró: 2007. április 21-től
    Trócsányi László alkotmánybíró: 2007. március 19-től

    Az Alkotmánybíróság volt tagjai:
    Ádám Antal alkotmánybíró: 1989. november 23-1998. november 23.
    Bagi István alkotmánybíró: 1997. június 17-2006. június 17.
    Bihari Mihály alkotmánybíró: 1999. július 3-2008. július 3.
(elnök: 2005. november 13-2008. július 3.)
    Czúcz Ottó alkotmánybíró: 1998. december 28-2004. április 30.
    Erdei Árpád alkotmánybíró: 1998. március 10-2007. március 10.
(helyettes elnök: 2003. augusztus 1-2007. március 10.)
    Harmathy Attila alkotmánybíró: 1998. december 28-2007. április 20.
    Herczegh Géza alkotmánybíró: 1990. július 2-1993. május 24.
(helyettes elnök: 1990. július 30-1993. május 24.)
    Kilényi Géza alkotmánybíró: 1989. november 23-1998. november 23.
    Kukorelli István alkotmánybíró: 1999. július 3-2008. július 3.
    Lábady Tamás alkotmánybíró: 1990. július 2-1999. július 2.
(helyettes elnök: 1993. május 24-1998. november 24.)
    Németh János alkotmánybíró: 1997. június 17-2003. július 31.
(elnök: 1998. november 24-2003. július 31.)
    Schmidt Péter alkotmánybíró: 1990. július 2-1996. december 27.
    Strausz János alkotmánybíró: 1998. december 28-2004. december 21.
    Solt Pál alkotmánybíró: 1989. november 23-1990. június 25.
    Sólyom László alkotmánybíró: 1989. november 23-1998. november 23. (helyettes elnök: 1989. november 27-1990. július 30.; elnök: 1990. július 30-1998. november 23.)
    Szabó András alkotmánybíró: 1990. július 24-1998. február 19.
    Tersztyánszky Ödön alkotmánybíró: 1990. július 2-1999. július 2.
    Tersztyánszkyné Vasadi Éva alkotmánybíró: 1999. július 3-2006. február 23.
    Vörös Imre alkotmánybíró: 1990. július 2-1999. július 2.
    Zlinszky János alkotmánybíró: 1989. november 23-1998. március 7.