Megint bajban a Hévízi-tó?

Persze messze nem csak az anyagi erő hiányzik, vannak kintlevőségek - a teljesség igénye nélkül - a törvényalkotói hozzáértés, az egészséges állampolgári szemlélet, vagy a hatósági elszántság terén is. De csütörtöki vendégeink egyetértettek: egy tehetősebb társadalomban a Hévízi-tó védelme, vagy a szennyvízcsatornázás problémája is előrébb tartana - pusztán mert az embereknek a megélhetési harc mellett jutna energiája ezekre is.

A beszélgetésen Vaski Endre, a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság zalaegerszegi üzemmérnökségének vezetője kapott szót először, aki cége tevékenységéről szólva például azt emelte ki: a vízügy mindig a társadalmi elvárásoknak megfelelően kezelte a vízfolyásokat. Pár évtizede a minél gyorsabb és egyszerűbb lefolyás biztosítása volt a követelmény a Zalán is, és az eredményes munka következménye, hogy a folyó nagyjából kiegyenesedett . Ma új az irány: az akkoriban levágott, s így holttá tett ágak életre keltése, ismételt vízzel feltöltése, vagy állóvízből folyóvá tétele a követelmény, s a szakma minden bizonnyal megfelel majd ennek is.

Az igazgatóság dolga az is, hogy a mezőgazdasági területekről biztosítsa a víz lefolyását, s itt eljutottunk Borbély Gábor szakterületéhez. A Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség szombathelyi munkatársa arról beszélt, hogy a vízgyűjtőkön a mzőgazdasági tevékenység ellenőrzése nem tökéletes. Ha környezetszennyezés történik, azt csak a folyóvíz laboratóriumi vizsgálatakor tudják meg, mely ráadásul - mióta a vasi megyeszékhelyen már nincs ilyen egység, s a mintákat Győrbe kell vinni... - elég hosszadalmas. Tehát mire kiderül, hogy baj van, a tettest előkeríteni semmi esély. Igaz - fűzte hozzá - megnyugtató, hogy vegyszer-szempontból a zalai vizek túlnyomórészt rendben vannak.

Ezt erősítette meg Balogh István, a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal vízgazdálkodási felügyelője is, kiemelve: vegyszerek haználatára csak avatott szakember kaphat engedélyt; aki pedig érti a dolgát, sosem fog túl sok kemikáliát kiszórni, mert az túl sokba kerül. Ő egyébként az élővizek védelme dolgában arra hívta fel a figyelmet: a probléma rendkívül összetett, borzasztóan sok a szempont és az érdek, s hogy mindegyiket érvényesíteni lehessen, állandó és élénk párbeszédre van szükség a szereplők közt.

Megyer Csaba, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság zalai osztályvezetője úgy reagált, hogy ha valami, ez működik a zalai szakemberek közt: nincs még egy megye az országban, ahol a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítésekor a vízügy és a természetvédelem olyan gyorsan közös nevezőt talált volna, mint nálunk.

Aztán a felszíni vizektől alászálltunk kissé, Arnhoffer András, az Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. műszaki igazgatója következett, aki elmondta: az ivóvizünket biztosító zalai vízbázisok kivétel nélkül a sérülékeny kategóriába tartoznak, megóvni őket pedig egyáltalán nem könnyű. Többek közt mert Magyarországon senki nem kötelezi a háztartásokat, hogy rákössenek a kiépített szennyvízcsatorna-rendszerekre. Az pedig józan ésszel szinte felfoghatatlan nonszensz, hogy az a talajterhelési díj, amit csatorna hiányában a fogyasztónak jóvátételül fizetnie kell, kisebb összeg, mint lenne a vízdíj. Vendégeink egyetértettek: az ügyben csakis kényszer vezethet célra, törvénybe kell iktatni ezt a kötelezettséget, egyébként még sokáig várhatunk, míg ez ügyben eljön a Kánaán.

A Zalavíz hivatalból próbálja társadalmi szinten elterjeszteni a környezettudatosságot: ez az oktatás és ismeretterjesztés, melyben sok civil (mint meghívottjaink közt a megyeszékhelyi Domberdő egyesület, melyet Cser Szilárd képviselt) is érdekelt. Szintén közös volt az álláspont: vannak eredmények, a gyerekek körében nagyon is jók, s talán ők lesznek majd azok a felnőttek, akik pusztán azért befizetnek a szennyvízcsatornára, mert a bolygónk érdekei ezt kívánják.

A felszín alatti vizektől aztán a földfelszíni vizek alá léptünk tovább - Ernszt Tamás, a mezőgazdasági hivatal halászati felügyelője beszélt a halak és a horgászok szempontjairól. Mint mondta: halászható víz és így horgász is egyre több van Zalában (utóbbiból hivatalosan bejegyzett 2001-ben 11 ezer volt, a szám most 15 ezer feletti), s az az új szemlélet, melyről a holtágak felélesztésénél már volt szó, körükben is egyre hódít. Kizárólag pontyra hajtó húshorgászok szerinte is mindig lesznek, de egyre többen vannak, akik a nehezebben fogható, ám több élményt is adó, s a vizekben ráadásul őshonos fajokat keresik. A hivatal azon van, hogy a vizek visszaalakításával hozzájáruljon utóbbiak sokasodásához.

Aztán beszéltünk a gyógyvizekről, konkrétan a Hévízi-tóról, melyet Füzesi Lászlóné és Papp Gábor is képviselte. Elmondták: a tó ismét veszélyben, egy tavalyi, szerintük helytelen bírósági döntés, s az utána elkészíttetett szakértői anyag nyomán egyre- másra adják ki az új vízkivételi engedélyeket a környéken, a vízhozam pedig megint csökkenőben. Aggasztó, hogy a tó tőzegmedre is száradni látszik - bár Balogh István itt felvillantott egy másik szempontot: az ezért felelős Óberek-csatornát épp azért létesítették, hogy a város (amúgy szintén égető) csapadékvíz-elvezetési gondjain enyhítsen.

Konzultációra lesz szükség, mi pedig az Életünk, a víz sorozatban visszatérünk a problémára - amint napirendre tűzünk más, a beszélgetésen felmerült témákat is.

Cikkeink a témában itt!