Zala kocka a főváros szívében (képgalériával)

A Parlament szomszédságában egy kis utca járókelőit, illetve a Kávészünet Kávézó törzsvendégeit is meglepetés fogadta hétfőn: kedves, vendégszerető asszonyok, lányok kínálták őket mindenféle zalai finomsággal, étellel, itallal.

- Mást egyelőre nem kóstoltam, ez viszont nagyon finom, még nem ettem ilyet - jegyezte meg két harapás között Popovics Viola, aki éppen a Zala kockával kötött barátságot. Az V. kerületben lakik, így természetes volt számára, hogy ellátogat a programra.

A két önkormányzat együttműködése jóvoltából Kiskutassal, illetve a községnek köszönhetően Zala megye egészével ismerkedhetnek a héten a fővárosban, főként az V. kerületben élők. A programsorozatot hétfőn indították útnak, kóstoló még ma is van.

A Kiskutasi Hölgyek Alkalmi Társulatának tagjai ízletes dödöllével, prószával, rétessel, kenyérrel lepték meg a budapestieket, tettek-vettek, serénykedtek hétfőn szinte egész nap. Az utcán a szakadó eső elől sátor alá húzódó asszonyok kínálásának, na és az illatoknak nem tudtak ellenállni a Kiskutas hét rendezvényére érkezők.

A Kiskutasi Hölgyek Alkalmi Társulatának tagjai ízletes dödöllével, prószával, rétessel, kenyérrel lepték meg a budapestieket, tettek-vettek, serénykedtek hétfőn szinte egész nap. Az utcán a szakadó eső elől sátor alá húzódó asszonyok kínálásának, na és az illatoknak nem tudtak ellenállni a Kiskutas hét rendezvényére érkezők.

- Egervári vagyok, Zalaegerszegen, a kereskedelmi iskolában tanultam. Haza-hazajárok, de 1951 óta Budapesten élek. Olvastam erről a találkozóról és eljöttem nosztalgiázni - tudtam meg a zalai finomságot majszoló Mazzag Imrétől. - Feleségem alföldi, nem szokott dödöllét készíteni. Elárulom, gyerekkoromban nem is szerettem, inkább a gánicát ettem szívesebben.

Beszélgettünk erről-arról, mígnem kiderült, néhány éve kiállítása volt a zalai megyeszékhelyen, a Mindszenty-iskolában a forradalom idején született fotóit mutatta be.

- Ott volt a maguk újságja is - mosolyodott el az úr.

Néhány lépéssel odébb néhány hölgy szemezgetett zalai itallal töltött poharakkal.

- Régen ittam ilyen zamatos pálinkát - értékelt egyikük.

- Régen ittam ilyen zamatos pálinkát - értékelt egyikük.

- Jófélét választottam én is - tette hozzá a másik.

- Nem édes bor ez, de nagyon jó - észrevételezte az újabb kóstoló.

- Nem édes bor ez, de nagyon jó - észrevételezte az újabb kóstoló.

- Halász Gábort mint színészt ismertem, hallottam, hogy lesz ez a rendezvény, kíváncsi lettem, fölpattantam és jöttem - indokolta látogatását Mayer Károlyné nyugdíjas tanítónő. - Tetszik ez az egész, nagyon érdekes. A dödöllét már kóstoltam, állítólag nagyon jó a pálinka is, bár azt nem iszom.

A kiskutasiak egyébként arról is gondoskodtak, hogy azok, akik kedvet kaptak, otthon is megfőzhessék, megsüthessék az ételeket. A dödölle, a prósza, a Zala kocka, receptjét is kiállították, az ismertetőkből pedig az is kiderült, hogy a dödölle kifejezés 1792-ből ered.

Fogyott a szűkebb hazánkban termett alma, de az Alsónemesapátiból érkezett tökmagolaj, dióolaj és méz is.

Időközben egyre szűkebb lett a hely a kávézóban, melynek falait a falu rendezvényeit megörőkítő fotók, a zalai gyerekek Parlamentről készített rajzai díszítették, díszítik a hét végéig. Ismerős arcokból is mind több lett, feltűnt Körtvélyessy Zsolt színművész, aki színházi produkcióval is járt már a Kiskutason, de magánemberként szintén megfordult a községben.

- Az egyszerűség és a tisztaság vonz oda. Valahogy átláthatóbbak ott a viszonyok, nekem a főváros most egy kissé bonyolult, noha természetesen szeretek itt élni, született pesti vagyok, de időnként jólesik Kiskutasra menni. Úgy érzem, szívesen fogadnak az emberek, olyan, mintha hazajárnék - fogalmazott a művész, aki Ferencz Győző Kiskutasi bordalok című művét is előadta a rendezvény nyitányán. - Halász Gábor, a polgármester régi barátom, öt éven át játszotta a televíziós sorozatban a fiamat, szinte nap mint nap találkoztunk. Jártam másutt is a megyében, Rátóti Zoltánhoz, Magyarföldre is eljutottam, Gáborral be is barangoltuk a környéket.

Az asztalokon számos prospektus pihent, lapozgatták, sokan magukhoz is vették a városainkról, falvainkról szóló színes tájékoztatókat. Akadt, aki a nemrégiben útnak indított Segítő kezek nevű önkéntes kiskutasi programhoz ajánlotta fel a támogatását.

- Nem tudom, mivel, de szívesen segítenék - összegzett Baranyai Jánosné.

A megnyitón - melyen Zala és a zalai megyeszékhely elöljárói is részt vettek - Szirtes Edina (Mókus) hegedűművész lépett színre, majd a Kiskutasi Asszonykórus vidám dalaival csalt mosolyt a vendégek arcára, és muzsikált a Válicka Citerazenekar is.

- Nagy dolog, hogy egy 220 lelkes település eljöhetett egy óriási és fontos kerületbe - kezdte köszöntőjét Halász Gábor, Kiskutas első embere. - E programnak sok üzenete van. A legfontosabb: ha összefogunk, észrevehetővé válnak az apró települések is. Magyarország szíve Budapest, teste a vidék, és ha ebben a testben eldugul egy hajszálér, ha valami nem megy jól például Kiskutason, akkor, ha nem is holnap, de az egész test megbetegszik.

A vendéglátó V. kerület polgármestere, Rogán Antal hangsúlyozta, nem szabad megfeledkezni arról, hogy Budapest nagymértékben a vidéktől, a falvaktól kapta erejét, lakóit, hagyományait.

A vendéglátó V. kerület polgármestere, Rogán Antal hangsúlyozta, nem szabad megfeledkezni arról, hogy Budapest nagymértékben a vidéktől, a falvaktól kapta erejét, lakóit, hagyományait.

Fotó: Katona Tibor

TOVÁBBI KÉPEK ITT!

- A konkurens megyében, Vasban születtem, az Őrségben, egy másfél kiskutasnyi településen. Annak idején, amikor nagyapámtól tanultam a világról és először nyitottam a világ felé, felfigyeltem egy sajátos szóhasználatra: azt szokta mondani, hogy vannak az emberek és vannak a pestiek. Őszintén szólva, nem tudom, minek minősülnék, ha élne a nagyapám, de remélem, ez a kategória kicsit formálódna a fejében - fogalmazott a fővárosi polgármester. - Sokszor érezhették a vidékiek, hogy igazságtalan velük az ország, a főváros, pedig ennek nem szabadna így lenni. Minden második budapesti szülei és nagyszülei vidékről érkeztek az elmúlt negyven-ötven évben, közülük minden negyediknek a szülei, nagyszülei faluból. A talapzatot, melyen az ország, a főváros nyugszik, bizonyos értelemben a vidék jelenti. Az országhatáron belül is sok minden van, amit érdemes megnézni, amiből érdemes tanulni. Most egy olyan település és egy olyan településrész talált egymásra, ahol megvolt az ambíció, hogy megmutassuk, a nehézségek ellenére, a sok-sok nehézség közepette is lehet tenni, cselekedni.

- A konkurens megyében, Vasban születtem, az Őrségben, egy másfél kiskutasnyi településen. Annak idején, amikor nagyapámtól tanultam a világról és először nyitottam a világ felé, felfigyeltem egy sajátos szóhasználatra: azt szokta mondani, hogy vannak az emberek és vannak a pestiek. Őszintén szólva, nem tudom, minek minősülnék, ha élne a nagyapám, de remélem, ez a kategória kicsit formálódna a fejében - fogalmazott a fővárosi polgármester. - Sokszor érezhették a vidékiek, hogy igazságtalan velük az ország, a főváros, pedig ennek nem szabadna így lenni. Minden második budapesti szülei és nagyszülei vidékről érkeztek az elmúlt negyven-ötven évben, közülük minden negyediknek a szülei, nagyszülei faluból. A talapzatot, melyen az ország, a főváros nyugszik, bizonyos értelemben a vidék jelenti. Az országhatáron belül is sok minden van, amit érdemes megnézni, amiből érdemes tanulni. Most egy olyan település és egy olyan településrész talált egymásra, ahol megvolt az ambíció, hogy megmutassuk, a nehézségek ellenére, a sok-sok nehézség közepette is lehet tenni, cselekedni.

- A konkurens megyében, Vasban születtem, az Őrségben, egy másfél kiskutasnyi településen. Annak idején, amikor nagyapámtól tanultam a világról és először nyitottam a világ felé, felfigyeltem egy sajátos szóhasználatra: azt szokta mondani, hogy vannak az emberek és vannak a pestiek. Őszintén szólva, nem tudom, minek minősülnék, ha élne a nagyapám, de remélem, ez a kategória kicsit formálódna a fejében - fogalmazott a fővárosi polgármester. - Sokszor érezhették a vidékiek, hogy igazságtalan velük az ország, a főváros, pedig ennek nem szabadna így lenni. Minden második budapesti szülei és nagyszülei vidékről érkeztek az elmúlt negyven-ötven évben, közülük minden negyediknek a szülei, nagyszülei faluból. A talapzatot, melyen az ország, a főváros nyugszik, bizonyos értelemben a vidék jelenti. Az országhatáron belül is sok minden van, amit érdemes megnézni, amiből érdemes tanulni. Most egy olyan település és egy olyan településrész talált egymásra, ahol megvolt az ambíció, hogy megmutassuk, a nehézségek ellenére, a sok-sok nehézség közepette is lehet tenni, cselekedni.