Bevándorlók: megtalálták a helyüket nálunk

Június 20. - a menekültek világnapja

Ez azt is jelenti, hogy az elmúlt években nem változott az idegenellenesek aránya Magyarországon. A helyzet abszurditását jelzi, hogy a TÁRKI felmérése szerint például a nem is létező piréz etnikum tagjait a lakosság kétharmada nem engedné be az országba. Tekintettel a menekültek június 20-án tartott világnapjára is, arra voltunk kíváncsiak, mit tapasztaltak azok a határon túlról érkezettek, akik nálunk találtak munkára, otthonra, hazára?


Az elmúlt évben a hazánkban huzamos tartozkódási engedéllyel rendelkező külföldiek száma
Grafika: Urbanics Pál

- A fogadtatás más volt abban az időben, mint most, de néha én is román lettem, nem rosszindulatból, hanem tudatlanság miatt - fogalmazott tapasztalatairól Budaházi Tibor festőművész tanár, aki még a rendszerváltás előtt, 1983-ban döntött az áttelepülésről Erdélyből, mert zalaegerszegi lányt választott párjául. - Ez az eleinte rosszul esett, próbáltam kiigazítani, a tévedésüket, de belefáradtam. Szerencsés vagyok, mert Kőszegremetén születtem és ennek hallatán legtöbben azt hitték, dunántúli vagyok - mosolyodik el. - Inkább az bántott, hogy magamra voltam hagyva, mert a hatóságoktól nem kaptam segítséget az ügyintézéshez - tette hozzá. 

- A kérelem beadása után majdnem három évet kellett várnom, mire átköltözhettem, de abban az időben minden lassabban ment. Itt a hontalanok narancssárga igazolványát kaptam meg, havonta jelentkeztem a rendőrségen. Munkahelyet, lakhatást kellett igazolnom. További két és fél évig tartott, mire magyar állampolgár lettem. Harmincévesen újrakezdtem az életemet, de mindenképp el akartam jönni. A családom egy része Magyarországon élt, csak a világháború szétszakított minket - magyarázta. 


Van, aki egyenesen Vietnámból érkezett

- Nem beszélek jól, és nem akarok fényképre kerülni - próbálta kedvesen hárítani érdeklődésemet az egerszegi piac Zsuzsi névre hallgató árusa. A 32 éves Tran Thi Dung 1991-ben érkezett hazánkba Vietnámból. S miért ide?

- Itt kínáltak munkát, a zalaszentgróti Rekord ruhaipari szövetkezetben, fiatal vagyok, akartam megismerni a világot - magyarázta a Hanoi mellől származó kétgyermekes asszony. Három évig dolgozott a varrodában, majd árusítani kezdett.

- Eleinte nagyon rossz volt itt, úgy terveztem három évig maradok - ismerte el. Fia már itt született 1996-ban, majd hét évre rá a kislánya. - Ők jól beszélni magyarul, és szeretik az itteni ételek. Jól érzik magukat, sok barátjuk van az iskolában, óvodában. Szerencsére nem csúfolják őket, hogy mások, mint a többiek. Én is jól érzem magamat itt.

Mint elmondta, eleinte a tartózkodási engedélyt rendszeresen hosszabbította, majd 1995-ben kért letelepedési engedélyt, idén tavasszal pedig megkapták a magyar állampolgárságot is.


"Úgy fogom fel, hogy itt szolgálok" - Orvos Jemenből

- Kicsit féltettem a gyerekeket, hogy érzékeltetik velük a másságukat, de nem tapasztaltak ilyet - árulta el a jemeni dr. Aglan Wahbi, a megyei kórház fül-orr gégész orvosa. Szegeden járt egyetemre 1988-tól, diploma utána hazatért, majd szakvizsgájához tíz éve újra Magyarországot választotta. - Kedvezőbbek a lehetőségek, bizonyos műtétekben könnyebben tudok gyakorlatot szerezni, mint otthon - indokolta. Azóta már az audiológusi diplomát is maga mögött tudja a három gyermekével, feleségével 2006 végén Zalaegerszeget otthonául választó orvos.


Dr. Aglan Wahbi, a megyei kórház jemeni szakorvosa
Fotó: Arany Gábor

- Amikor tíz éve visszajöttem, huzamos tartózkodási engedélyt kaptam, ehhez nagyon sok papírt, igazolást kellett beadni. Ez megismétlődött, amikor hat évvel ezelőtt megkaptuk a letelepedési engedélyt. Olyan papírokat is kértek, amit már korábban beadtunk, de egy hónap alatt lezajlott az egész. A gyerekeket féltettem, de ők könnyen beilleszkedtek. Azt viszont észrevettük, hogy az utcán néhányan eleinte furcsállták a feleségem megjelenését, mert az otthoni viseletet hordja, de nem volt ebből gond. Úgy érzem, befogadtak minket, toleráns embereknek ismertük meg a magyarokat. Én úgy fogom fel, itt szolgálok, mert tartozom ennek az országnak, amiért itt tanultam - mondta.


Hazánk az uniós csatlakozás után a bevándorlók egyik célpontja lett?

Tehát úgy tűnik, a mindennapokban nem érhető tetten az a fajta ellenérzés, amit a kérdőívekre adott válaszok tükröznek. De miért alakulhatott ez így? A területtel foglalkozó szakemberek szerint az előítéletek hátterében az húzódik, hogy a legtöbb magyar polgárnak nincs közvetlen, személyes tapasztalata a hazánkba irányuló migrációról. Sokan vélik úgy, hogy hazánk az uniós csatlakozás után a bevándorló egyik célpontja lett. De a számok azt mutatják, e téren elmaradunk a hasonló népességű nyugat-európai országok mögött. Tavaly például 69 ezren kértek tartózkodási engedélyt, ez 3 évvel korábban 10 ezerrel kevesebb volt.

Korántsem él annyi külföldi nálunk, mint ahogy az emberek vélik. A lakosságon belül azok aránya, akik a határainkon kívül születtek 345 ezer, azaz 3,4 százalék. Csehországban 566 ezer, 5,5 százalék ez a mérték, de Ausztriában már eléri 14,1 százalékot az 1,1 milliós külföldi népesség. A németek 10,6 millió más országban született polgárral osztják meg hazájukat, ami 14,1 százalék.

Akik menekültáradatról vizionálnak, jó ha tudják, hogy az ilyen kérelmet benyújtók száma az ezredfordulótól jelentősen csökkent; tavaly hazánkban 3118 menedékkérelmet adtak be. A tízmilliós Belgiumban ez 12.250, Görögországban 19.880 volt. Hazánkba az üldöztetése miatt elismert menekültek száma tavaly 160 volt és 130 az oltalmazott, aki nem menekült, de visszaküldése esetén súlyos sérelemnek lenne kitéve. Leggyakoribb tévedés a kínaiakkal kapcsolatos. A közvélemény úgy tartja, e nációból kerül ki a legtöbb bevándorló. 
Ehhez képest a többség a környező országból érkezett hozzánk. Az elmúlt évben 77.925 külföldi élt huzamosabb tartózkodásra jogosító engedéllyel Magyarországon. Több mint kétharmaduk Romániából, Ukrajnából, illetve a volt Jugoszláviából érkezett. Bár a környező államokhoz képest nálunk a kínai közösség jelentős, létszáma nem haladja meg a 15 ezret és 80 százalékuk a fővárosban él. 
A hazai 116 ezer bűncselekményből 4.420-at követtek el 2007-ben az átutazó és itt élő külföldiek.

A bevándorlókat nem a magyar állam tartja el. Csak az kaphat tartózkodási vagy letelepedési engedélyt, akinek megélhetése, lakhatása megoldott, egészségbiztosítása rendezett. Ez a feltétel a tartózkodási engedély megszerzéséhez és megtartásához is.