Belföld

2006.07.26. 12:06

Természetesen pályáztak

<div align="justify"><strong>Nemescsó (ni) – A Jurisich </strong><strong>Zrt.-nél, illetve annak jogelődjénél </strong><strong>1985-ben döntötték </strong><strong>el, hogy biogazdálkodásra </strong><strong>állnak át. Az idő </strong><strong>őket igazolta: stabil nyugat- </strong><strong>európai vevőkörüknek </strong><strong>köszönhetően azon </strong><strong>kevesek közé  tartoznak, </strong><strong>akik nem raktárra termelnek. </strong><strong>Az AKG programhoz </strong><strong>2004-ben csatlakoztak.</strong></div>

nincs nev

Talasz Gábor, a zrt. elnök-vezérigazgatója azt mondja, sokan különcnek tartották őket, amikor a megyében elsőként ökogazdálkodásra álltak át. Ma már az általuk művelt terület egészén biogazdálkodást folytatnak: az 1100 hektáron búzát, tönkölybúzát, tavaszi árpát, kölest, napraforgót, zabot termesztenek. Méghozzá stabil nyugat- európai piacra. 

A bioterményeket a hagyományos módon termesztett növényeknél minimum ötven százalékkal többért tudják eladni. Persze a kezdet nem volt könnyű, hisz a háromévnyi átállás alatt a termés kevesebb volt, ám minősítés hiányában a megkülönböztetett „bánásmódot” az árban nem tudták érvényesíteni. 
Talasz Gábor ezzel magyarázza, hogy a biogazdálkodásért lelkesedők egy részének korán elfogy a türelme. Ráadásul előfordul, hogy a bioterményt csak a betakarítást követő évben – a vevők igényeihez igazodva – tudják értékesíteni, és ez a tőkeszegényebb gazdálkodóknak likviditási problémákat okozhat.
A nemescsóiak számára természetes volt, hogy 2004- ben pályáznak az agrár-környezetgazdálkodási program
(AKG) ökológiai szántóföld célprogramjára. Az AKGprogramhoz történő csatlakozás nem jelentett különösebb
problémát számukra, hisz az ökogazdálkodást előtte is szigorú feltételek mellett végezték. Az elnök-vezérigazgató
szerint az adminisztráció sem jelent pluszmunkát, és az időközben a pályázatírásba is beletanult szakembereik
is könnyen vették az akadályokat. 

A Jurisich Zrt. az EU-s kontrollon is átesett, legutóbb tavaly ősszel jártak náluk ellenőrök. A programnak köszönhetően tavaly a területalapú támogatáson felül hektáronként 31 ezer forint pluszpénzt kaptak. 

Talasz Gábor az ökogazdálkodás  neuralgikus pontjáról is említést tesz. Ez pedig a hazai birtokszerkezet  elaprózottsága. Mint a legtöbb társaság, ők is területeik nagy részét bérlik. És bár a szerződéseket öt-hat évre kötik, mégis fennáll a veszélye, hogy az átállás első három évében a pénzt jobbára csak „vivő” földek tulajdonosai másnak adják bérbe a földet. Ezért szerinte megnyugtató megoldás lenne, ha az ökológiailag művelt területeket természeti oltalom alá helyeznék. 

Talasz Gábor azt mondja, nem bánták meg korábbi döntésüket, hisz úgy gondolja, hogy ökológiai és ökonómiai szempontból egyaránt az ökogazdálkodás lehet a jövő útja. A biotermények ugyanis – főleg Nyugat-Európában –
kelendőek, ellentétben a hagyományosan termesztett gabonával, amiből évek óta túltermelés van. És bizony az sem logikus, hogy a hagyományosan termesztett szántóföldi növények esetében nemcsak a termelést, hanem a raktározást, az értékesítést és a szállítást is támogatni szükséges. 

Talasz Gábor szerint az is nehezen érthető, hogy az integrált szántóföldi növénytermelési célprogram magasabb
támogatásban részesül a sokkal szigorúbb feltételrendszerű ökológiai termelésnél.

Ezek is érdekelhetik