Savanyú lett a káposzta

A településen arra szövetkeztek a gazdálkodók, hogy egységes minőségben állítanak elő zöldségféléket, gyümölcsöket, melyek egy részét a környéken saját üzletben értékesítik. A termékek nagyobbik hányadát pedig országos értékesítési csatornákon helyezik el. Jól tudták már a tervkészítés időszakában is, hogy a meghatározó

láncokba csak szépen csomagolt és olcsó áron kínált termékekkel jutnak be. Arra azonban nem számítottak, hogy éppen az elismertetésük idején olyan mélypontra zuhan a káposzta ára, hogy nemhogy csomagolni, de még felszedni sem lesz érdemes.

Abban  az időben a szövetkezet tagjai ingyen ajánlották fel a termékeiket bárkinek, aki elviszi, de még így sem kellett. A burgonya ára is erőteljesen hullámzott, s ezen az sem változtat, hogy ezt már megszokhatták. Nehéz megmondani ősszel, hogy mi a helyes, ha szakszerűen tárolják a termést és részenként adják el, vagy ha gyorsan megszabadulnak tőle a látszólag alacsony betakarításkori áron és többet nincs vele gondjuk. 

Egy ilyen nagyságú szövetkezet akkor maradhat meg a piacon, ha egész évben folyamatosan ki tudja szolgálni a vevőket. Ahhoz pedig nemcsak árualap kell, hanem megfelelő tárolóhely, csomagolóberendezések. A háziasszonyok és a termelők részéről egyaránt lenne igény arra, hogy a burgonyán feltüntessék a fajtát és a felhasználási javaslatot, de még annak is örülnénk, ha mindig pontosan tájékozódhatnánk a termelőről.

Az Olaszfaluban gazdálkodók ezt szívesen teszik, hiszen közismerten jó minőségű az itt megtermelt burgonya, káposzta, nem félnek attól, hogy elpártolnak tőlük a vevők, de nulláról indulva nem lehet mindent megvenni és még olcsón is árulni a piacon.