Kérdés: bölcsi vagy nem bölcsi?

Mindenkiben ott bujkál a kétely, hogy jót tesz-e a gyermeknek a korai leválás az anyáról? Sokszor sajnos nem adatik választási lehetőség, ugyanis sok esetben a munka miatti kényszer viszi őket erre a döntésre.

Magyarországon divatos elképzelés, hogy a gyerekek 3 éves korig otthon maradnak a gyesen lévő anyukával. Még a bölcsődei dolgozók is azt mondják, hogy minél tovább tartsuk őket otthon.

Mindnyájunkban felmerülhet a kétség: jó szülő vagyok-e, ha korán bedobom a „mély vízbe" a gyerekemet; vajon hogyan fogja viselni a megpróbáltatásokat; hogy fog nélkülem boldogulni? Hiszen az intézményi rendszerben sokkal kevesebb figyelmet tudnak a nevelők fordítani egy-egy gyerekre, hiszen 10-15 kicsivel kell foglalkozniuk egyszerre. Nem minden úgy működik, ahogy a porontyunk otthon megszokta, és nem csinálhat mindig mindent kénye-kedve szerint.

Anyukaként nekem is meg kellett hoznom ezt a nehéz döntést, hogy itthon maradjunk-e még a két éves kisfiammal, vagy nyissunk mindketten a világ felé? Bár meg voltam róla győződve, hogy a visszahúzódó gyerekemnek az utóbbi lesz a legjobb megoldás, úgy léptem be először a bölcsőde kapuján, mint egy reszkető nyárfalevél.

Mit mondanak a friss kutatások?

Rengeteg vizsgálatot készítettek a kutatók a bölcsőde hatásairól, hosszú távú megfigyeléseket is alkalmazva. Az eredmények szerint egy kellően magas szintű bölcsődébe járt gyermek aktuális kognitív fejlődése gyorsabb, mint otthon lévő társaié, de a szakképzetlen, alacsony szintű intézménybe jártak fejlődése még az otthon levőkkel szemben is lassabb volt. Ezen kívül a bölcsőde pszichológiai és más hatásairól nagyon változatos eredmények születtek, a kutatások sem azt nem tudták szignifikánsan bebizonyítani, hogy a bölcsőde jót tesz a gyereknek, sem az ellenkezőjét. Ennek oka abban rejlik, hogy minden gyerek más, különbözőek a szükségleteik, a lelki állapotuk, az alkalmazkodóképességük és a nyitottságuk a világra. Más családi háttérből jönnek, ami szintén befolyásoló tényező abban, hogy ki milyen könnyen fogadja a változásokat.

Amit a szakemberek ajánlanak

A szakemberek szerint, ha az otthoni környezet stabil, a családi élet kiegyensúlyozott, a szülők egymáshoz és a gyermekhez való viszonya szoros, akkor a kicsi könnyen veszi a bölcsődei akadályokat. A legfontosabb, hogy az otthon töltött órákban sok törődést, figyelmet adjunk a kicsi gyerekeknek és sokat foglalkozzunk velük, hogy biztonságban érezzék magukat.

Miért ne féljünk?

Sok szülő tapasztalata, hogy a gyerekek megérzik az anyák érzéseit, ha azok félnek, sajnálják a gyereket, és reggelente sokáig vigasztalják, akkor bizony a gyerek is bizonytalan lesz, átveszi a félelmet és sok esetben az anyán csimpaszkodik, míg a nevelőnők le nem fejtik róla. Ezt az aggodalmat és a reggeli túlzott „tutujgatást" ki is használhatják, és később is „elvárják", hogy minden reggel újabb és újabb vigasztaló procedúrán izzadjuk át magunkat. A beszoktatás egyéntől függően 1-3 hétig tart, és akár több órás sírás is kísérheti, erre előre fel kell készülnie minden anyának. Sok esetben csak addig tart a sírás, amíg a szülők ott tartózkodnak, napközben pedig jól telik a kicsi napja. A kitartó szülők egy hónap múlva azt tapasztalják, hogy egy igazi játszóházban érzi magát a kicsi, ahol sok-sok élmény vár rá, és délután már haza sem akar menni.

Előnyök-hátrányok

Anyukaként és bölcsődei dolgozóként átélt tapasztalataim alapján főként a bölcsi mellett tudok érveket felsorolni, bár én magam azt vallom, hogy másfél éves kor előtt, ha lehetséges, maradjon otthon a gyerek. Optimális esetben, ha az együtt töltött órákban valóban sokat foglalkozunk, játszunk vele, akkor eleget kap a szülői szeretetből. Egy kedves, türelmes és kellően lelkes gondozó néni segítségével pedig valószínűleg problémamentes lesz az első időszak is.

Az aggodalmaim elszálltak, és mára nagyon hálás vagyok, hogy a közösségbe iratkozás mellett döntöttem, mert napról napra egy érettebb, önállóbb kisfiút kapok vissza. A bölcsőde hatására általában a gyerekek sokkal nyitottabbak, alkalmazkodóbbak lesznek, megtanulják a társas viselkedést, fejlődésük felgyorsul, énekeket, mondókákat fújnak, rendszereződik a napirendjük, és még a szobatisztaságra is szinte maguktól fognak rájönni. Nem is gondolnánk, milyen önálló és talpraesett lesz egy jó bölcsődés rendszerben a két-három éves gyerek, és ez a későbbiekre nézve is előnyt jelent majd számára. Természetesen gyakrabban lehet beteg, hiszen zárt közösségbe jár, de ezen előbb-utóbb át fog esni, és vitaminokkal, elővigyázatossággal sokszor megelőzhető a betegeskedés.

Hogyan könnyítsük meg a beszoktatást?

Ha már egyszer elhatároztuk, hogy bölcsődébe íratjuk gyerekünket, akkor hozzuk ki belőle a legjobbat! Nem szabad rágörcsölni az első napokra, hiszen a félelmeinket a gyerekek is megérzik, elbizonytalanodnak, és nagyon nehéz lesz az elválás. Bele kell törődni abba is, hogy az első egy-két héten reggelente sírni fog, nem akar elindulni, de határozottan meg kell nyugtatni őt, és biztosítani arról, hogy nincs oka a félelemre. Ha azt érzi, hogy anya biztos a dolgában, nincs apelláta, és nem tudja kihasználni az anya érzelmeit egy kis extra vigasztalásra, sokkal gyorsabb lesz a beszoktatás. Természetesen szükséges több szeretet és játék, de csak természetes formában.

Készüljünk fel!

Két éves kor alatt nagyon fontos, hogy tudjon a gyerek kötődni a nevelőjéhez, ezért lényeges lépés a nevelőnővel kialakított jó kapcsolat. A bizalom és a szimpátia kulcsfontosságú, hiszen a szülő is nyugodt, ha olyan ember mellett tudhatja csemetéjét, akit kedvel. Ezért próbáljunk inkább nevelőnő szerint bölcsődét, csoportot választani.

Szerencsére sok zalaegerszegi bölcsődében lehetőség nyílik játszóházas látogatásokra, amiket érdemes kihasználni. Ezeken az alkalmakon gyermekünk ismerkedhet az új környezettel, nevelő nénikkel, mégis a szülei biztonságában tudhatja még magát. Megengedik azt is, hogy a bölcsi elkezdésekor egy-két hétig a szülő benn tartózkodhasson gyermeke mellett. Amerikában például erre nincs lehetőség, ugyanis ott azt tartják jónak, ha már az első nap megismerkedik a gyermek azzal, ami rá vár, a szülő jelenléte pedig csak késlelteti a beszokást. Az én kisfiam így került be először közösségbe, és a meglehetősen visszahúzódó, félénk gyerek egész könnyen vette a megpróbáltatásokat, amit csak kevés sírás kísért. Hogy mi a titok?

Járjunk együtt közösségbe, ismerkedjünk!

Sokat segít, ha gyermekünknek van tapasztalata a közösségi életben, esetleg játszóházba járt heti 1-2 alkalommal. Rengeteg baba-mama klub létezik, ahol a kicsi gyermekünk korán megismerkedhet a közösségi élettel, még akkor is, ha végig mellette vagyunk. Megtanulják, hogy létezik olyan helyzet, amikor más is szeretné ugyanazt a játékot, és könnyebben barátkozik majd idegenekkel is. Ha egyke gyerekről van szó, kifejezetten fontos, hogy a bölcsődei élet előtt ne csak a szűk családi körrel legyen kapcsolata, tapasztalata.

Bátorítsuk mesével!

Ha előzetes felkészítés nélkül, hirtelen adjuk be a gyerekünket a bölcsődébe, értetlenül fog állni a változások előtt. Legalább egy héttel a bölcsi elkezdése előtt beszélgessünk vele arról, hogy mi vár rá. Nyugodtan kérdezzük ki a napirendről a nevelőket, és ágyazzuk ezt mesébe a gyermekünknek. A legjobb, ha bábokkal, plüssökkel eljátsszuk neki, amint „a maci elmegy az anyukájával reggel a bölcsődébe, játszik a többiekkel, a leendő tanító néni énekel nekik", stb. Később a „maci" már lehet maga a gyerekünk is a bábjátékban, a lényeg, hogy élvezze a mesét és szeressen benne szerepelni, ismerje a nevelőket maga körül. Ez a kis játék tapasztaltabbá fogja őt tenni, hiszen nem lesz minden ismeretlen számára, amikor a valóságban belecsöppen ebbe a világba.

Éld túl az elejét!

Ritka eset, de lehetséges, hogy egy gyerek zökkenőmentesen illeszkedik be a közösségbe. Aki nagycsaládban, sok gyerek, testvérek mellett nő fel, bizonyára előnnyel indul, de egyénenként nagyon változó, hogy ki hogyan éli meg az elválást. Az első időszakban a gyerekek sírósak, hisztisek, agresszívak vagy elutasítóak is lehetnek az anyukájukkal szemben, mert „haragszanak rá", amiért az magukra hagyta őket. Sokszor ez rajtunk is múlik, és tehetünk az ügy érdekében. A legjobb, ha mi nyugodtak és határozottak maradunk, és próbálunk jó hangulatban elindulni otthonról. A kétségeinket ne mutassuk gyermekünk előtt. A bölcsiben fogjuk rövidre a búcsúzkodást, minél tovább maradunk, annál tovább fogja nyújtani a szívfacsaró „önsajnálatot", ami csakis a szülőknek szól. Esetleg vigyük be a kedvenc plüss állatát, ami a társa lehet a kezdetekkor.

Az én kisfiam három hétig még az udvarra is cipelte magával az alvós csacsiját. Szépen mindenkinek meg fog jönni a bátorsága és idővel barátokra talál, élményekkel telve jön haza, csak kitartónak kell lenni. Amit tehetünk: türelem, biztonság, szeretet és kellő határozottság.

A beszoktatás nem könnyű, a szülőknek és a gyermeknek is készen kell rá állni. A munkába visszatérést halasszuk legalább egy hónappal későbbre, hogy maximális törődést tudjunk biztosítani ebben az időszakban. Ha túl vagyunk az első két héten, egyre könnyebb lesz a dolog, és hónapok múlva eszünkbe sem fognak jutni a kezdeti nehézségek.