A futballista Dvéri Zsolt kicsi kora óta imádja az állatokat

"Falun nőttem fel és élek jelenleg is, természetes volt, hogy kutyák, tehenek, lovak vesznek körül. Különösen az utóbbiak gyakoroltak rám nagy hatást, amikor aláírtam a szerződésemet az azóta megszűnt Gázszer FC-hez, megvettem az első lovamat. Aztán úgy gondoltam, egy ló nem ló, szereztem még egyet, valamint egy hintót is. A szülői háznál kezdtem állattartásba, később ingatlanokat és földeket vásároltam, egyre jobban belemelegedtem a dologba. Nemcsak sertéseket és szarvasmarhákat kezdtünk tartani  a legtöbbet édesapám dolgozik, valamint az öcsém és egy ismerős a  gazdaságunkban , két hintót vettem, kocsikázni kezdtem. Amikor két évre búcsúztam az élvonaltól  elegem lett a honi futballviszonyokból , a megyei másodosztályban töltöttem két szezont, megfordult a fejemben, hogy fogathajtóként versenyzem. A kettes és a négyes is érdekel. Ez nem olcsó mulatság, a hintó  milliós nagyságrend, a szerszámok megvásárlása, a paripák szállítása is komoly összegeket emészt fel. A terveket végül nem követte tett, visszatértem az élvonalba. A fogathajtásról  nem tettem le, ha végleg szakítok a labdarúgással, alighanem megpróbálkozom vele, versenyszerűen" - mondja Dvéri Zsolt, akit a futballtársadalom tagjai csak Drazsénak szólítanak.  



A két legkedvesebb ló, Vivi és Baba, valamint a négyszeres válogatott futballista, Dvéri Zsolt
Fotó: Horog László

A középpályás első fogatos versenyét három éve nyerte, a fehérvári élklubok  a női kézilabdázók, a férfi kosarasok és a hokisok, valamint a futballisták  a Kunos Lovardában viaskodtak, a Fehérvár FC középpályása irányította a labdarúgók fogatát, két segédhajtója a nemzeti együttes kapuján kopogtató ifj. Horváth Gábor, valamint védőtársa, Mohl Dávid volt. Nagy fölénnyel nyertek, hibátlanul teljesítették a pályát.
Dvéri  mostanában kiscsikókat vásárol, s 45 évesen értékesíti a már érett lovakat. A két versenykocsit nemrég eladták, jelenleg jártató hintót használnak. A családtagok jövedelme a mezőgazdaságból, az állattartásból származik, ám a középpályás anyagi biztonságát a futballnak köszönheti, jövedelme jelentős része a labdarúgásból származik. 

" A családtagjaim mindig mellettem álltak, nem tiltottak soha semmitől. Amikor fogatozom, a nejem természetesen félt, de lebeszélni nem próbál róla. Tudja, hogy a futball mellett ez az életem. Volt tanyám is az Alföldön, Bács-Kiskun megyében, Fülöpszállás és Soltszentimre között, de eladtam. Az öcsém ott élt, gondozta az állatokat, de nekem is gyakran kellett lejárnom, azonban a heti háromszor oda-vissza megtett 160 kilométeres távolság túl soknak bizonyult. Az élsport mellett nem fért bele, két éve megszabadultam a tanyától."

Egy decemberi  szemsérülés miatt   csak január végén kezdte az edzéseket, hosszú heteken át csak úszott, kerékpározott és kocogott. Két hete dolgozik együtt a csapattagokkal, reméli, rövidesen bajnoki mérkőzésen is szóhoz j
uthat a Fehérvár FC-ben.
A  csapat kutyáját, Vidit, a barna foltos bernáthegyit is  Dvéri neveli. A játékostársak néha meglátogatják, mosolyogva nézik a nagytestű ebről készült fotókat, ám a napi feladatok az irányítóra hárulnak. "A jelenleg a Haladást erősítő csapattársam és barátom, Kuttor Attila kapta a szurkolóinktól 500. élvonalbeli mérkőzése, a nagyszerű jubileum alkalmából, ám ő nem sokkal korábban vásárolt két berni pásztort, ezért egyszerűen ne tudott mit kezdeni a bernáthegyivel. Nekem már volt négy kutyám, úgy gondoltam, elfér az ötödik is, magamhoz vettem, nevelem."