A záró negyed hozta a döntő fordulatot – legyőzte a ZTE a Kaposvárt

Zalakerámia-ZTE KK – Kaposvári KK 78-72 (16-26, 18-18, 19-16, 25-12)

Zalaegerszeg, Zalakerámia Sport- és Rendezvénycsarnok, 1500 néző. Jv.: Győrffy, Jakab, Fodor.

ZTE: Vaughn 17/12, Horváth 13/12, Szabó 17/12, Benke 17/3, Radic 4. Csere: Jeffers 5, Mohácsi 5, Kis. Vezetőedző: Bencze Tamás.

Kaposvár: Evans 3/3, Hendlein 15/3, Ivosev 11/3, Dunn 17/3, Spica 23. Baki 3/3, Bogdán, Hock. Vezetőedző: Fekete Ádám.

A két csapat ellentétes utat járt be tegnapig a szezonban. A somogyiak remekül, négy sikerrel kezdtek, utóbbi két fellépésük alkalmával viszont (Szombathelyen, illetve otthon, az újonc Debrecentől) kikaptak. A ZTE ugyanakkor bennragadt a rajtnál, és a felzárkózáson kell munkálkodnia. A két „teljesítménygörbe” ott ért össze, hogy a forduló záró összecsapásán mindkét fél nyerni szeretett volna – de persze csak az egyiknek sikerülhetett.

A Kaposvár kezdett jobban, de a 0-5, illetve a 6-11 sem okozott pánikot hazai oldalon, hiszen rengeteg volt még hátra. A vezetés azonban csak nem akart fordulni, köszönhetően főleg Ivosev és Dunn remek játékának, miközben hazai oldalon csak a kaposvári nevelés Benke látszott igazán elszántnak (9. p.: 10-22). A ZTE álmosnak tűnt, többször is megtörtént, hogy kimaradt hazai dobás után a vendégek egyszerűen átrohantak a zalai csapaton, és könnyű kosárral örvendeztették meg a túloldalon szurkolóikat. A második negyed eleje sem hozott változást a viszonyokban, Dunn ezekben a percekben szinte átjáróháznak használta a hazai védelmet. A 13. percben, 18-34-es állásnál hazai időkérés következett, miközben beszédes statisztikai adatokat böngészhettünk: a dobószázalék 65-35, a lepattanózás pedig 16-5 volt a vendégek javára.

A folytatásban Horváth és Benke is bevágott gyorsan egy-egy triplát, sőt, utóbbi faulttal együtt vállalt egy közelit és értékesítette a büntetőt – mindjárt szebb volt a világ hazai szempontból. A meccsen először pár percig egyenlő erők küzdelme zajlott, de ebből is a vendégek tudtak sajnos újítani. A hazai játékban túl sok volt a megmagyarázhatatlan hiba, valami különös tompultság érződött a társaságon – a félidő hajrájában egyszer már szórványos „Ébresztő!” is felhangzott a lelátón.

A szünetben abba mindenképp lehetett kapaszkodni, hogy az elvesztett első negyed után a ZTE döntetlenre hozta a másodikat, illetve hogy az első játékrész hajrájában egy ütközés után az öltözőbe vezetett Vaughn ott volt a pályán. És folytatva a felzárkózást a ZTE meg is nyerte a harmadik játékrészt, bár ez cseppet sem volt egyszerű menet. A hazai csapat védekezése sokat javult fordulás után, illetve a helyzeteket is ki tudta már alakítani ellenfele palánkjánál, de a dobások nagy része továbbra is kimaradt. Főleg a palánk alatti játék hagyott sok kívánni valót maga után hazai oldalon. Amikor már nagyon szorongatott a ZTE, a Kaposvárt általában Spica segítette ki pontokkal. A negyedik negyed fergeteges hazai szurkolással kezdődött és váratlanul nagy fordulatot hozott. Addig összesen hat triplát dobott a ZTE, mely ebben a tíz percben ezt hét távolival toldotta meg, s főleg Szabó járt élen, a maga négy hármasával. Ennél is többet tett azonban védekezésben, hiszen az egész meccsen 17 lepattanót gyűjtött be például, és ennek túlnyomó részét a második félidőben. A Kaposvár fáradni látszott, a hazai csapat pedig amikor harmadszor támadott a vezetés megszerzéséért, végre meg is kaparintotta azt (38. p.: 70-69, Horváth triplájával). Újabb két hármassal 76-70-re lépett el aztán a házigazda, és ez végképp megtörte a vendégeket.

Bencze Tamás: „A körmendi vereség után, és a következő, szombathelyi utazásunk előtt nagyon kellett ez a győzelem, amit a szünet utáni teljesítményünkkel érdemeltünk ki. Fordulás után kezdtük a saját játékunkat játszani, és ahogy fáradt a Kaposvár, úgy tudtunk felülkerekedni.”

Fekete Ádám: „A koncentrációnk, illetve a csapatunk fogyott el a találkozó végére. Eleve kevesen vagyunk, és az együk külföldi játékosunk a szünetben jelezte, hogy fáj lába, nem tud tovább játszani. Három negyeden át jól kosaraztunk, a végén azonban már nem tudtuk tartani a ZTE-t, melynek gratulálok!”