A zene nyelve a közös hang

A két kanizsai: Varga Dániel és Gayer Mátyás, a grazi zeneművészeti egyetem jazz tanszakának hallgatói.

– Én már negyedéves vagyok, idén végzek, Dani pedig elsős, csakúgy, mint a nevét viselő Varga Dániel Kvintett többi tagja – bocsátotta előre Gayer Mátyás a zenekar szombaton, a Magyar Plakát Házban óriási érdeklődés mellett lezajlott első koncertjét megelőző beszélgetésünk során. – A többiek, Mattheus Jardim Brazíliából, Piotr Lipowicz Lengyelországból, Ivar Krizic pedig Horvátországból érkeztek. Dani szaxofonozik, én természetesen, zongorázom, Mattheus dobol, Piotr gitározik, Ivar pedig bőgőzik a csapatban. Danival nagyon régóta ismerjük egymást, már sokszor zenéltünk együtt duóban, majd egy jó ideig nem találkoztunk, mert ő Pesten volt, én meg Grazban de most hála Istennek, újra egy hajóban evezünk, ha fogalmazhatok így. Ebből született az ötlet, hogy miért ne hozzunk létre egy közös projektet? Ez lett a Varga Dániel Kvintett.

Gayer Mátyás, Ivar Krizic, Mattheus Jardim, Varga Dániel és Piotr Lipowicz a szombati koncerten. Fotó: Szakony Attila

Dani azt mondta, míg duóban zenéltek, több zeneszámot is írtak, melyekről úgy gondolták, nem rosszak, sőt. Már ekkor tudatosan tervezték, hogy ezeket a saját szerzeményeket egyszer komplett zenekarral is a közönség elé viszik.

– Zenekarunk nagyon kozmopolita, éppen, mint a grazi egyetem, ahova a világ minden részéből érkeznek hallgatók – vette vissza a szót Gayer Mátyás. – Igazi multikulturális csapat a Varga Dániel Kvintett, ami reméljük, tükröződik a zenénken is.

– Ezzel együtt, bár sokfélék vagyunk, mégis csak egy nyelvet beszélünk, a zene nyelvét – hallottuk Varga Dánieltől. – Hogy a jazzen belül melyik irányzathoz állunk közelebb? Ha meg kellene fogalmazni, azt mondanám talán, hogy pop és rock elemekkel vegyített dallamos jazzt játszunk.

Azt is megtudtuk, a koncertről dvd-felvétel készült, ami reményeik szerint lesz olyan minőségű, hogy bátran felvállalhatják és közkinccsé tehetik. (Természetesen, kicsit én is belehallgattam a koncertbe, s bízvást állíthatom, a fiúknak nem kell szégyenkezniük. Úgy tűnt egyébként, hasonló volt a közönség véleménye is, mely vastapssal jutalmazta a virtuóz szólókkal teletűzdelt nívós produkciót).

Dani beszélt az elképzeléseikről is. Mint elmondta: a formáció történetének első, közös nagykanizsai koncertje után természetesen szeretnének minél több helyen fellépni, s biztosak benne, hogy még visszatérnek a dél-zalai városba is. És mivel dobosuk brazil, még az is előfordulhat, hogy a nagy vízen túli országba is meghívást kapnak.

– Persze, ezek még csak tervek, tiszteletben tartjuk azt a szólást, hogy ember tervez, Isten végez – mondta Dani. – A csapatból négyen osztálytársak vagyunk, tehát elvileg pár évig még zenélhetünk együtt, de Matyi idén végez és nem tudjuk pontosan, mi várható, meddig maradhat velünk. A zenészvilágban nem könnyű tervezni, én is úgy hiszem, hogy ha befejezem a tanulmányaimat, elmegyek Nyugatra – így hát egyelőre talán leginkább élvezzük a pillanatot, a zenekar létét.