"Jött a rokka, s szólt hozzám" - országos fonótábor a Gébárti Kézművesek Házában

A tűzhelyen pedig nem az ebéd rotyog, hanem gyümölcsfakérgek és dió gubacsok főzete, ezekből nyerik ugyanis a növényi festéket a gyapjú színezéséhez a Zala Megyei Népművészeti Egyesület által szervezett, az NKA által támogatott tábor lakói.

- Debrecentől Győrig, az ország minden szegletéből érkeztek táborlakók, s mindenki hozta a saját rokkáját - mondja Prokkné Tirner Gyöngyi, a Kézművesek Háza szakmai vezetője. - A rokkák között régi darabok is akadnak, ezek javításában Rózsa Péter gyapjúfonó, „rokkagyógyász" és Nagy Béla fafaragó van a segítségünkre.

S nem is először, hiszen tavaly is szerveztek már fonótábort, mégpedig a rokkamentés jegyében. Ez az ősi szerkezet ugyanis számos padláson ott lapul még, csak éppen új életet kell beléjük lehelni. Ezen felbuzdulva az egyesület elhatározta, a nemezelésről a gyapjúfeldolgozás egy másik vonulatára, a fonalkészítésre, fonásra helyezi át a hangsúlyt, s ezt tanítja meg az érdeklődőknek.

A nyers gyapjút persze előbb mosni kell, ami a birkáktól származó szerves szennyeződés miatt kevéssé lélekemelő feladat, nincs is nagy tolongás a vödrök körül. Aztán szárítani, majd kártolni, mely művelet során szépen, egy irányba fésülik a szálakat. Eztán kapjuk a finom, puha kis pamacsokat, amelyeket fonallá sodorhatunk a rokkán.

- Érkeztek a táborba szinte vadonatúj és sokat látott rokkák is, összességében jó az állapotuk, nagyon beteg darab csak néhány akadt köztük - összegez a tavalyi tapasztalatok fényében Rózsa Péter. - Akadt köztük olyan is, amit az utolsó pálcikáig szétszedtünk, de már működik, dolgozik rajta a tulajdonosa.

A rokkák közt talán nincs is két egyforma. Az egyik százévesnél öregebb, a másik modern vonalvezetésű, a harmadik szépen festett. Igaz, ez csak a mosószódás csutakolás után derült ki róla.

- A birkatenyésztőknél felgyűlő gyapjú alig hajt hasznot, hiszen az országban sajnos lassan megszűnőfélben van a gyapjúfeldolgozás - bocsátja előre a táborvezető, Horváth Éva szövő, nemezkészítő. - Mi ezt sajnáljuk, fájlaljuk, ezért szeretnénk visszatanítani a gyapjú otthoni hasznosítását. A táborban a növényi festékkel színezett fonal előállítása a cél, de persze azért hoztam eszközöket a szövéshez, kötéshez is, hogy fel is tudjuk dolgozni az előállított fonalat.

A tábor legifjabb résztvevője kétségkívül a táborvezető 12 éves fia, Bécs Máté. A fiatalember érdeklődését pillanatok alatt felcsigázta a rokka szerkezete, épp hogy csak leült mellé, s hamarosan már munkabemutatón is részt vett.

- Örülök neki, mert a kézműves munka kitartásra nevel - nyugtázza buzgalmát édesanyja, aki az egervári iskolában is igyekszik minél több tanítványával megkedveltetni a kézművességet.

Kovács Gabriella Győrből érkezett, s bár a kötés, horgolás, nemezelés eddig is szerepelt kézműves „repertoárjában", a rokkával való találkozás villámcsapásként érte.

- Jött a rokka velem szembe a bolhapiacon, szólt hozzám, és én megvettem... - meséli derűsen a hölgy, aki amúgy a számok birodalmából érkezett, könyvelőként dolgozik. - A kézművesség tökéletes kikapcsolódást nyújt, a sport mellett mindenkinek ajánlom ezt is pirulák és nyugtatók helyett.

Az újszászi Szabó Pál Antalnét a két hónapja a padláson véletlenül megtalált rokka vezette el Gébártra, a Kaposvár melletti Patcáról érkezett Bálint Angelikát pedig a nagymamája öröksége hozta el a táborba. Angelika 16 éve foglalkozik szövéssel, s nem először jár a fonótáborban.

- A nagymamám anno angóranyulak szőréből készített fonalat evvel a rokkával - mutatja eszközét, amit már a tavalyi táborban rendbetettek a szakemberek. - Nagyon hálás vagyok a reparálásért, s idén ismét eljöttem, hiszen szeretnék tovább fejlődni. A rendbetett rokkámnak s az itt tanultaknak köszönhetően immár saját fonalat használhatok fel a szövéshez.