Akácügy: Meg kell tisztítani a védőtávolságot - jogerős bírósági végzéssel zárult

Az elmúlt évben kétszer is foglalkoztunk az üggyel, amelynek lényege, hogy a zalaegerszegi Csácsi-hegyen, a kápolna kertje mögötti területen egy szűk, hosszú parcellát a tulajdonosa akáccal telepített be, úgy, hogy a telekhatártól egy métert sem hagyott szabadon. Ez ellen telkeik védelmében azonnal felléptek a szomszédok. Első cikkünk megjelenését egy évvel ezelőtt helyszíni szemle követte, az önkormányzat szociális és igazgatási osztálya, illetve az erdészeti igazgatóság képviseletével. Ekkor a hatósági összefoglalóba az került, hogy az erdészeti igazgatóság fennmaradási engedély kérésére fogja kötelezni a tulajdonost, az önkormányzat a válaszlevelében leírja a helyszíni szemlén megállapítottakat, s egyben tájékoztatja a sértetteket, hogy birtokvédelmi eljárást kérhetnek. Ilyen eljárásra hasonló estekben már többször is sor került, melynek során eddig minimum három méter védőtávolság betartását írták elő.

Az ügy folytatásaként a közvetlen szomszéd birtokvédelmi eljárást kezdeményezett, s Zalaegerszeg jegyzője határozatban kötelezte az akácos tulajdonosát, hogy a szomszédos telekhatároktól számítva vágja ki három-három méter szélességben a fákat. E határozat ellen fordult a Zalaegerszegi Járásbírósághoz az akácos tulajdonosa. Az ügyben idén január 27-én jogerős egyezség született.

A tárgyaláson elhangzott, hogy szakmailag minimum öt-hat méteres védőtávolság lenne indokolt mindkét oldalon. Az akácon ugyanis olyan gazdanövények, kártevők telepedhetnek meg, amelyek a szőlőtőkét tönkreteszik, továbbá árnyék, tápanyag- és vízelszívó hatással is kell számolni. A szakértő tanú szerint a jegyző határozatában úgymond csak megsaccolta a három métert, mert ennek nincs szakmai alapja. Akácfa esetében ennél nagyobb védőtávolságra lenne szükség.

A tárgyaláson végül a felperes egyezséget ajánlott: a jegyző birtokvédelmi határozatában rögzített három méter széles sávban kivágja az akácfákat, s kötelezettséget vállal arra, hogy ebben a sávban mindig megtisztítják a hajtásoktól a területet, ha a szomszédok elfogadják, hogy a telekhatáron kerítést, vagy egy méternél nem magasabb élő sövényt emelhet. Utóbbival kapcsolatban a szomszédok kikötötték, hogy az csak fagyalból, tujából, vagy gyertyánból lehet. Az egyezséget elfogadták, az azt jóváhagyó végzés pedig, mivel a felek nem kívántak fellebbezni, a tárgyaláson jogerőssé is vált.

Lezárult tehát a több évig húzódó vita, de nyitva maradt a hasonlók újbóli előfordulásának lehetősége, mert nincs szabályozva a mit szabad és mit nem kérdése a faültetéseknél. A hasonló történetek megelőzhetők lennének, ha a város megalkotta volna azt a rendeletet – ami a bíróságon is szóba került –, amelyikben fafajtánként, szakmai alapon határoznák meg a telekhatártól való ültetési védőtávolságokat. Tavaly ugyan benyújtottak ilyen képviselői javaslatot, azonban az önkormányzat ezt elutasította. Pedig a csácsi akácos parcellához hasonló, s más, nem kellő védőtávolságra ültetett fák miatti viták többfelé mérgezik a szomszédi viszonyokat. Ez a bírósági végzés példa arra, ilyen esetekben is van lehetőség jogorvoslatra, eredményes lehet a birtokvédelem.