Szívből jövő padfirka

Ugyanis az én padomon vagy egy lyuk. Nem feltűnő, de pont ott van, ahova a kezemet teszem, amikor befejeztem az írást. Persze, jó gyerekhez híven nem firkálunk a padra… áh, soha. Viszont… ahol a borítás lekopott, ez a kis lyuk fekete volt. A feketén pedig ugye nem látszik meg a tinta, így előszeretettel húzogattam ebben a kis V alakú mélyedésben a tollam, ha éppen nem jegyzeteltem.

És úgy vettem észre, ezt más is felfedezte, mert már a második héten valaki szívecskévé alakította át. Én fent hagytam, úgyis visszarajzolnák, minek szedjem le? Ebből a kis szívecskéből októberre mandala lett. Aztán valaki törölt belőle, és kaptam egy hernyót. Majd a hernyó alá rajzoltak virágot, a virágnak levelet, a levél szárnyakká nőtt, és most, márciusban, már egy tenyérnyi pillangó van a padomon.

Fél év, és legalább egy tucat gyerek munkája, akik nem is ismerik egymást, és mégis, egymást segítve, a másik gondolatait átformálva, valami egészen szépet hoztak létre.

Kíváncsi lennék, mi sülne ki abból, ha ezek a diákok ugyanennyi időt szándékosan, közösen dolgozva töltenének együtt. Talán feltalálnának valami nagyszerűt, vagy mindannyiuknak színötös lenne a bizonyítványa. De lehet, hogy csak kapnék még egy pillangót. Ki kellene próbálni…

Bazsó Brigitta 10.E

Batthyány Lajos

Gimnázium

Nagykanizsa