Jó reggelt, Zala megye!

A szegedi dóm akkori plébánosa, Lőrinc atya gondosan óvta, őrizte hittanosait – de persze a hit bátorságával elvitt minket kirándulni is. A szabály csak annyi volt: nyilvános helyen tanár úrnak kellett szólítani. Nem mintha otthon ne szerepelt volna szüleink neve ilyen-olyan listákon, de az akkori hatalomnak már vélhetően ez is elég volt. Persze nem minden esetben, sőt… – de ez egy másik történet. Ma már vagy ma még – attól függően, hogy a világrendek gigászi csatájából ki került ki győztesen – itthon bárki szabadon megélheti a hitét, s ha ennek örömét, erejét mind többen megtapasztaljuk, van esélyünk. Odafönn is, idelent is.