Erdőkkel övezett település – ez Hárskút

A településrészek nevének népetimológiai magyarázata Gyertyánkút esetében az, hogy itt „gyertyával keresték a kutat”, illetve „gyertyánfa alatt volt a falu egyetlen kútja”. Hárságy pedig onnan kapta a nevét, hogy „hársfából készített ágyon feküdt Mátyás király a vadászkunyhójában”. A környékbeliek a hárskútiakra falucsúfoló nevet is használtak, „Waldesel”-nek (erdei szamaraknak) nevezték az ott lakókat a környező nagy erdők miatt. A településrészek története nem teljesen ismert, de az biztos, hogy a német anyanyelvű lakosság a kezdetektől meghatározó volt.

A két falu életében 1948. január 14-e és 18-a jelentette a legszörnyűbb napokat. A hárságyi kitelepítési listán szereplőket január 14-én vitték a herendi vasútállomásra, 18-án pedig a gyertyánkúti kitelepítésre váró németeket szállították Zircre. A két falu együttes vesztesége 130 személy volt. A berlini fal leomlása előtt, 1989. augusztus 13-án, a hárskúti lakosság találkozót rendezett a faluból egykor kitelepítettek, elmenekültek, s az itt maradtak számára. A háromnapos rendezvényen közel 300 ember vett részt. Sokan negyven év után ekkor találkoztak ismét.

A tiszta, rendezett falu közelében találhatók a Magas- Bakony nagyobb csúcsai, köztük a 644 méter magas Papod is. 2013-ban itt adta át a Verga Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. a Vitéz Bertalan Árpád-kilátót, ami Hárskút felől a piros jelzésen haladva néhány kilométeres sétával megközelíthető. Útközben piros barlang festés jelöli a Borzás-hegyi sziklaüreghez vezető utat.

A faszerkezetű kilátót az 1956-os forradalom tiszteletére 19,56 méter magasra építették, 15 méteres legfelső pihenőszintjéről szép körpanoráma látható. Tiszta időben a Balaton, a Pannonhalmi Bencés Főapátság is látszik.

A kilátó névadója Vitéz Bertalan Árpád őrnagy, az I. világháború egyik legendás hőse, a magyar ejtőernyős fegyvernem megszervezője. A vitézi rend információs oldala szerint tizenkilenc évesen már hadnagy, haditettéért megkapja a Tiszti Arany Vitézségi Érmet (1918), később a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjét (1928). 1938-tól a honvédség elit alakulatának, az ejtőernyős egységnek megszervezője és kiképző parancsnoka Szombathelyen, majd Pápán. Az önkéntesekből álló, fiatal sportembereket magába foglaló alakulat tagjai különleges kiképzést kapnak közelharcból, mesterlövészetből és minden terhelés elviseléséből. 1939 novemberétől őrnagy. A Veszprém-Jutaspuszta repülőtérről 1941. április 12-én a Délvidékre indul bevetésre öt géppel az ejtőernyős zászlóalj. A vezérgép közvetlenül a felszállás után megbillen, lezuhan és kigyullad. A katasztrófában a repülőgép személyzete, Bertalan Árpád harccsoport-parancsnok és tizenöt ejtőernyőse hősi halált hal.