„Kapornak égig érő vára” - A megye egyik legszebb völgye várja a tájak, s a történelem szerelmeseit

Kapornak ekkori elfoglalásáról Szulejmán szultán hadinaplója is megemlékezik. Mostani török levéltári kutatásokban bukkantak erre a bejegyzésre: „Dzsülhedre havának 29-ik napján, a fenséges padisah katonái elfoglalták Kapornak égig érő várát.” Ez akkor volt, amikor a Bécs ellen vonuló török sereg elakadt Kőszegnél.

A kincstári propaganda már akkor is jól működött. Felmagasztalták az akadályok legyőzést, kapornaknak soha sem volt égig érő vára. Viszont a bencések, több mint nyolcszáz évvel ezelőtt jól kiválasztották az apátság színhelyét, ahova a templomukat felépítették. A kéttornyú kapornaki templom minden irányból uralja a tájat  - mondja Sifter Péter Nagykapornak polgármestere, aki jó ismerője a régi dolgoknak, lévén történelemtanár, s a helyi iskola gyakorló pedagógusa.

- Nagykapornaknak nemcsak  páratlanul szép a környezete, a múltja sokkal figyelemreméltóbb annál, mint amit általában tudni róla. Létezik egy történelmi feldolgozás az 1940-es évekig, de az elmúlt hetven év történetét nem írta meg senki. Mi is többet tehetnénk a környezetünk, múltunk megismertetéséért  - vélekedik a polgármester.  Turisztikai sorozatunkban ezúttal arra vállalkozunk, hogy Sifter Péter kalauzolásában bemutassuk a Nagykapornakot körülvevő táj éppen akácvirágos szépségét, s a falu históriáját, azt, hogy miért érdemes megállni a történelmi faluban.

A bencések az 1200-as évek elején nézték ki a már említett dombot az apátságuk színhelyének, s 1210-re építették fel a nagyméretű, három hajós templomukat.  Egerszeg felől érkezve a Város hegy nyújt pazar kilátást a település völgyére. Az utazót, a 76-os úton, az erdőből kiérve olyan szép látvány fogadja, ha tehetné szívesen gyönyörködne az elé táruló panorámában, amit a két tornyú templom és az egykori rendház ural. Az út legutóbbi rekonstrukciójakor gondolhattak volna erre,  készülhetett volna ide egy pihenő parkoló, sokan megállnának egy kis nézelődésre

-A parkoló egyelőre elmaradt, a tervezett gyorsforgalmú út meg elkerüli Nagykapornakot, tőlünk délre, Misefán túl halad majd a nyomvonala. Belső, települések közötti forgalom akkor is lesz majd bőven, de a nagy távolságokra utazók elkerülnek bennünket. A falu nagyon sokáig elzárt volt, a mostani  főútvonal a hetvenes  évek előtt  nem is létezett. A vasútállomás például azért épült Kapornaktól öt kilométerre Kisbucsa közelében, mert a Pókaszepetk - Zalaszentmihály közötti völgyben a jezsuiták elzárkóztak a vasúttól, a pálya sok földjüket foglalta volna el.

Így egy völggyel odébb létesült a vasút. Egerszeg és Kapornak között az országút is csak 1920-ban épült meg. Mivel korábban a Pókaszepetk és Pacsa közötti út volt a fő közlekedési irány, ezen útmentén épült egybe Nagykapornak Misefával. Az azóta létesült misefai tó víztükre például közös terület, de a tó partja Misefáé. A tó fölött magasodó kapornaki Büki hegyre Misefán át lehet felmenni, s ennek ormáról tárul elénk a másik, páratan szépségű panoráma. Misefával nagyon jó a kapcsolatunk, közös az öregfiúk focicsapatunk, s közösen használjuk az intézményeinket is – mondja Sifter Péter.

A főúton, a falut Balaton felé elhagyva, egy ágas fára kitűzött tábla hirdeti: Remetekert. Ide tartva, öreg fák árnyékolta erdei úton autózunk.

- Az ősi Mária zarándokhelyet rejti ez a szép erdő, melybe sokan járunk gombát szedni.  Valamikor Boldogasszonyháza falu volt erre, ami a török korban pusztult el, mint ahogy a közeli Geszteréd is, amit csak tábla jelez az útókornak. Remetekert azonban megmaradt zarándokhelynek, az erdő a Mária forrást rejti. Minden évben megtartjuk a Nagyboldogasszony búcsút, ami az augusztus 15-ét követő vasárnapon van. Ilyenkor a környék falvaiból eljön ide legalább félezer ember. A kis kápolna melletti haranglábat Makovecz Imre vázlata alapján mi készíttettük.

Makovecz Imrének egyébként rokonai élnek a faluban. Munkatársam, Makovecz Károly is rokona, ő a fafaragó táborok egyik szervezője. A tábort évről évre megszervezzük a falunkban, az ő munkáikból látható itt is néhány szobor. Azért hívják Remetekertnek a helyet, mert az ezerhétszázas évekig, míg II. József meg nem tiltotta, remeték éltek itt. A Mária búcsút szintén az 1700-as évektől tartja a falu – mutatja be Sifter Péter a tölgyfák alatt szunnyadó zarándokhelyet, amely megér egy kirándulást.

Visszafelé menet meglátogatjuk  Baksa hegyet, ami keletről szegélyezi a települést, s szintén Nagykapornak zártkertje. A gerincről a pillantás egészen az Alpok hegyláncáig szaladhat, s innét látszik csak igazán, hogy milyen pompázatos az a völgy, amelynek közepén Nagykapornak megtelepedett. Baksa hegy valamikor szintén falu volt, a tetőn már csak néhányan művelik szőlőjüket, gyümölcsösüket. A domb aljában, amit egy másik úton könnyebb megközelíteni, még jobban kitartanak a tulajdonosok a szőlőjük és a gyümölcsösük mellett, bár egyre több erre is az elhagyott, jobb sorsa érdemes telek, hegyi hajlék.

- Végérvényesen átalakulnak a zártkertek. A földet, a növényt gondozni nem akkor kell, amikor valakinek szabadideje van, hanem, amikor az megkívánja. Ezek a telkek ma annyi hasznot sem hoznak, hogy a művelésükbe fektetett munka megtérüljön – mondja Sifter Péter, akivel közben megérkezünk Kapornak történelmi bölcsőjéhez, a templomhoz, s a rendházhoz, amelynek egyik szárnya ma öregek otthona.

Hajdanán, 1335-től a 16-ik századig többször volt a megyegyűlés színhelye, sőt nemesi törvényszék is működött Kapornakon, majd 1459-től mezővárosi rangot kapott.  1567-ben  a török elpusztította az apátságot, ám annak vagyonát és értékes könyvtárát sikerült átmenteni Zalavárra. 1570-ben az apátságot végvárrá alakították át, majd 1601-ben tovább erősítették, de a törökök 1664-ben elfoglalták és fel is gyújtották a még megmaradt települést.

- A templomot az ezerhétszázas években építették újjá, de már nem három hajóssá, mint  amilyen az Árpád-korban a román stílusú templom volt, hanem egy hajós barokká. A templom mögött azonban látszanak az egykori másik két hajó alapjai is, tehát el tudjuk képzelni, hogy mekkora lehetett eredetileg a templom, amit akkor kisbazilikának is neveztek.

Az újjáépítéskor a toronyban török ágyúgolyókat is találtak, sőt a déli toronyban az eredeti Árpád-kori ikerablak látható. Sajnos egy ilyen történelmileg is fontos templomnak ma nincs önálló plébánosa. A templom látogathatóságát az öregek otthona segítségével oldjuk meg – mondja a polgármester, aki szakavatott idegenvezetőként mutatja be  a templomot egy éppen betérő keszthelyi házaspárnak.

A falu közepén az 1800-as évek derekán betelepült jezsuiták  egykori mintagazdaságnak épületei várnak jobb sorsukra, ezek azonban, mint ahogy a valamikori barokk műemlék Városháza fogadó és a volt szeszgyár is magántulajdonban vannak, az önkormányzatnak így nincs módja pályázni az épületekkel.

-A régi cselédházból sikerült turistaszállót létrehozni, amelyben negyven vendég is elhelyezhető, most a környéken dolgozó munkások laknak benne. Legfontosabb turisztikai célunk, felhívni az átutazók figyelmét a történelmi és táji értékinkre, s arra, hogy ezek miként közelíthetők meg – mondja terveikről Sifter Péter.