Utazó

2011.08.03. 07:50

Rocky és a harang

Történelmi időutazásra hívjuk az olvasót Rocky városából a szövetségi kormány székhelyére. Az Egyesült Államok keleti partjának két központjában, Philadelphiában és Washington D. C.-ben néztünk körül.

Takács Gábor

New York kínai negyedéből két és fél órás buszozással érkeztünk meg Pennsylvania központjába, Philadelphiába, az amerikai függetlenség bölcsőjébe.

Napjainkban az agglomerációval együtt közel hatmillió ember él a metropolisban. Itt írták alá a függetlenségi nyilatkozatot 1776. július 4-én, amikor az Egyesült Államok központja Philadelphia volt. A lakosság természetesen erre nagyon büszke, számos kiállítás mutatja be a város történelmét, kultúráját és a függetlenségért vívott harcukat.

Az év minden időszakában csak hosszas sorban állás után lehet bejutni az ingyenesen látogatható Independence Hallba (függetlenség csarnoka), ahol megfogalmazták az Egyesült Államok alkotmányát. Tüzetes ellenőrzésen átesve és egy kis közelharc árán sikerült megközelítenünk a szabadság harangját (Liberty Bell), a függetlenség szimbólumát. Ezután tettünk egy laza sétát a közeli parkban, ahol érdemes megnézni a régi városházát (Old City Hall), amely 1800-ig a legfelsőbb bíróságnak adott otthont. Innen néhány hangulatos utcán keresztül, nekünk, magyaroknak a fájó emléket őrző  Delaware folyóhoz vezetett az utunk. (2010 júliusában kétéltű turistabusz és egy uszály balesetében két magyar fiatal fulladt a folyóba.)

A parttól a kilátás csodálatos, elénk tárul a Delawaren átívelő Benjamin Franklin híd, amely elkészültekor a világ legnagyobb acél függőhídja volt. Egy kis ejtőzés után újra a belvárost céloztuk meg, a művészeti South Streeten keresztül sok szép régi épület mellett haladtunk el. Philadelphia központjában rengeteg barna téglás ház áll, többségében múzeumokat találunk. Aki megunja az andalgást, felpattanhat egy lovas- konflisra, az ára nem megfizethetetlen. Mi továbbra is a gyaloglást választottuk, egészen a Museum of Artig (Szépművészeti Múzeum). Hatalmas felhőkarcolók között sétáltunk, elértünk egy nagy szökőkutat, majd egy sugárutat, ahol villanyoszlopokon lengedezik a világ összes országának zászlaja, Magyarországé kissé megtépázva ugyan, de köztük lobogott.

Az út végén - még volt kellő energiánk - megmásztuk a híres "Rocky lépcsőket", mellette áll Sylvester Stallone szobra. A filmben ezeken a lépcsőkön futott fel a főszereplő, és győzelme jeléül az égbe emelte a kezét. A mai napig rengeteg  rajongó,  turista látogat el a  szoborhoz, majd házi futóversenyt rendeznek fel a Szépművészeti Múzeumhoz.

Amúgy a "testvéri szeretetet városa" teljes nyugalmat áraszt a zajos és nyüzsgő New York City után. Annak ellenére, hogy Philadelphia óriási, egy nap elegendő, hogy a legfontosabb nevezetességeket megtekintsük. Mi sem tettünk máshogy, így másnap már egy újabb 2,5 órás buszozást követően Washington D. C.-ben találtuk magunkat.

Az Egyesült Államok fővárosa a maga 500 ezer lakosával csak közepes méretűnek számít. Itt nincsenek felhőkarcolók, hiányzik a hatalmas tömeg is. A nevezetességek többségét ingyen meg lehet nézni, viszont előre - legalább egy hónappal - be kell jelentkezni, hogy esélyünk legyen a bejutásra.

Túránkat a Pentagon megtekintésével kezdtük, a metróból kilépve a Védelmi Minisztérium székhelye tárult elénk. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás óta nagyon ügyelnek a rendre, még fényképezni is tilos, persze azért párat így is kattintottunk. Egy rövid kis metrózás vissza a város felé, és máris a 200 hold nagyságú arlingtoni temetőben találtuk magunkat, ahol a több tízezernyi egyforma sírkereszt megdöbbentő látványt nyújt. A tölgyek, a magnóliafák és a pompázó virágok között a bejárattól tíz perc sétával érhető el John F. Kennedy és felesége, Jackie sírja, amelyet egy egyszerű kereszt, márványtábla és örökmécses jelez. Érdemes a közeli dombra is felkapaszkodni, innen a csodálatos washingtoni panoráma tárul elénk.

A város egyik fő látványossága mégis a Fehér Ház, ahol egyből kiszúrtuk a háztetőn készenlétben álló mesterlövészeket. Az elnöki rezidenciát kétszer is körbejártuk, majd a Washington-emlékmű (Washington Monument) felé vettük az irányt. Amerika álló szimbóluma után a Lincoln-emlékmű szemrevétele következett, előtte található az a hosszú medence, ahol Forrest Gump hosszú idő után Jenny karjába borult a népszerű filmben. A következő állomás a Capitolium volt, útközben,  amerre csak a szem ellátott,  a hatalmas zöld mezőn fiúk-lányok kickballoztak (a baseballhoz hasonló játék).

A három kilométer hosszú Mallon számtalan érdekes és ingyenes múzeum található, itt április végi, május eleji látogatáskor megcsodálható a cseresznyefák virágzása. A gondozott parkokban rengeteg mókust is láthatunk. Szinte már-már tolakodóak, ahogy ételt "kéregetnek" az arra járóktól.

Lassan besötétedett, mire elértük a Capitoliumot, summáztuk, élőben nagyobb élmény megnézni, mint a televízióban. Így másnap ugyan fáradtan, de élményekkel gazdagodva ismét New York felé vettük az irányt, a pénteki dugóban a közel hétórás buszút nem volt valami kellemes, arról nem is beszélve, hogy a gigantikus nagyságú New York-i Penn Stationon rohanni kellett egy másik buszra. Irány New Jersey, Montvale, ahol az ott élő magyarok szeretetükkel bearanyozták a keleti parton történő kirándulásunkat!

Ezek is érdekelhetik