A ZTE-pálya varázsától a mai aréna hangulatáig

Felfoghatjuk mindezt egy újabb "egykor és ma" beszélgetésnek, ami kiválóan sikerült. "Gabi bácsi" és "Szapi" remekül elbeszélgetett egymással. Nekünk szinte csak jegyzetelni kellett.

- Én 1957-ben kerültem Egerszegre, s emlékszem, ez a rész abszolút mocsaras volt - mutatott Madár Gábor a pálya déli oldala felé, hiszen a pályatest immár közel száz éve ugyanott van. - Amikor esett, az ember szinte elsüllyedt itt. Aztán 1972-ben, amikor a csapat feljutott az NB I-be, Mosonmagyaróvárról hoztak gyeptéglát és agyaggal is feltöltötték ezt a részt. Ám később is, amikor esett, jött fel a víz, ha meg száraz idő volt, akkor betonkeménységű lett. A feljutáskor én már szakosztályvezető voltam, épült a pálya, mindenki a lapáton támaszkodott... A munkások folyamatosan kérdezgették a játékosokat, hogy bent tudunk maradni? Azt mondtam, ez így nem megy. A pálya nem készül, ráadásul beszélgetve edzeni sem lehet. Megállapodtunk a gellénháziakkal, a csapat átmenetileg ott edzett.

Szappanos Péter aztán gyorsan megjegyezte, olyan ma már nem fordulhat elő, hogy elsüllyedjenek.

- A tavalyi bajnoki záráskor, amikor az Ajkát fogadtuk, akkora eső esett, hogy állt a víz a pályán, de egy óra múlva már lehetett rajta futballozni - mondta. - Szerintem külföldi összevetésben is megállná a helyét. Többször láttuk már, amikor megérkezik az ellenfél, bizony van, hogy előkerülnek a telefonok, s fényképezik a stadiont. Egy profi labdarúgónak nem biztos, hogy ezzel kellene foglalkozni, de úgy látszik, a látvány még sokaknak új.

Szappanos Péter és Madár Gábor is szeretné, ha sokszor felharsanna az arénában a Hajrá, Zete! Fotó: Pezzetta Umberto

Gabi bácsival egyébként órákig lehetne beszélgetni a régi idők focijáról. Nincs is ezzel baj, hiszen az egerszegi futball múltjából kulisszatitkokat megtudni mindig érdekes. Ám Madár Gábor is tudja, hogy a múlt szép, de más a mai futball.

- Nem lehet összehasonlítani a negyven-ötven évvel ezelőtti futballközeget a maival, hiszen változott a világ is - mondta Madár Gábor. - Az embereket akkoriban szerintem nem érdekelte, milyen az öltöző, és a többi. Az volt az érdekes, hogy ma meccs van, s aznap mindent ehhez az időponthoz igazítottak. Ahol most ülünk, talán éppen itt, a pálya körüli fákon is lógtak az emberek, akár az NB II-ben, akár az NB I B-ben szerepeltünk. Nem beszélve a feljutás utáni időkről. Szép idők voltak. A stadion korábbi fejlesztései nem érnek fel a mostanival, ezt tekinthetjük már egy új arénának.

Szappanos Péter figyelmesen hallgatta e szavakat, akinek megjegyeztük: három éve véd a ZTE-ben, s a mai világban ez már szinte hosszú időt jelent egy helyen.

- Úgy gondolom, hogy gyorsan beilleszkedtem nemcsak a csapatba, de az itteni életbe is - mondta a hórihorgas hálóőr. - Sok barátra találtam Egerszegen, felismernek ha a városban vagyok, sok pozitív élmény ér. Látszik, hogy mindekit érdekel a futball, csak... Azt sajnálom, hogy a labdarúgást sokszor ellenséges hangulat veszi körül. Mindenhol és mindenki által a legjobban kritizált sportág a miénk, pedig szerintem nem érdemli meg. A színvonal emelkedik, de persze olyan mértékben nem tud, hogy a topligákkal össze lehessen vetni. Ahogy Gabi bácsi is mondta, régen a bajnoki meccs ünnepnapot jelentett, de ma már annyi minden érdekli az embereket, hogy ezek az idők talán nem is térnek vissza. Szombaton viszont nagyon örülnék, ha sokan jönnének ki a stadionavatóra. A szervezők tényleg mindent elkövettek, műsort, programot szerveztek és nívós csapatokat nyertek meg a Sturm és a Dunaszerdahely személyében.