Másodszor is így csinálná - Az Életfa-díjjal kitüntetett Dobri Lajos militaryról, huszárokról

Dobri Lajos 1945. március 8-án született Zalaszabaron, s a lovak iránti tisztelet édesapjától örökölte, aki marha-, és sertéstartással foglalkozott. Az apa korai halála után a család Nagykanizsára költözött. Fiatalként a törvénnyel is meggyűlt a baja, hiszen az akkori hatalom az 1956-os forradalomról hangoztatott iskolai véleménye miatt másfél évre javító-nevelő intézetbe zárta. Dobri Lajos később a villanyszerelő szakmát tanulta ki. Közben pedig folyamatosan lovagolt, a díjugratásban is kipróbálta magát, sok jó eredményt szerzett.

– A ló nemcsak a kemény munkában társ, hanem remek és hűséges barát is – mondta Dobri Lajos. – A sporton keresztül egy életre szóló szerződést kötöttem a négylábúakkal, ezért 1978-ban lovas iskolát alapítottam, hogy a fiatalok is kipróbálhassák ezt a szenzációs sportágat. Nem sokkal később az iskola alapjain létrehoztam a Kanizsa Lovas Klubot.

Ezzel egy időben a Kisbéri-félvér Országos Egyesület tagjaként, a városban is ménest alapított saját 35 kisbéri-félvér kancával. A tenyésztők között szintén sikereket ért el, az országos szemléken több első díjat is kapott. Majd „Aranykoszorús tenyésztő" címet vehetett át.

– Bár a villanyszerelő vállalkozásom tökéletesen működött, a lovaglásról soha nem mondtam le, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve eldöntöttem: a festői szépségű Csónakázó-tó partján lovas pályát építek – folytatta. – A város akkori vezetőivel és az erdészet szakembereivel bejártuk a terepet. Az ötletem a polgármesternél kicsapta a biztosítékot, eléggé nehezen barátkoztak a gondolattal, hogy egy tó partján otthonra találhatnak a lovak.

Dobri Lajos és Tikkasztó Többsincs. Ha Isten is úgy akarja, a sárvári díjugrató viadalon rajthoz állnak. Fotó: Szakony Attila

Dobri Lajos viszont nem törődött a szkeptikusokkal, miután beszerezte a szükséges engedélyeket saját költségén megkezdte a földmunkákat, s a következő évben már meghirdették az első lovastusa (military) viadalt.

– Miután éppen 15 évvel ezelőtt nemzetközivé minősítették a pályát, hamar elterjedt a híre a határokon túl is – tette hozzá a szakember. – Állandó vendégekké váltak itt az osztrák, német, szlovén, belga és francia lovasok. S titkon bíztam benne, hogy a folyamatos fejlesztéseknek hála a pálya egyszer legalább ifjúsági kontinensviadal helyszíne is lehet.

Azt azonban még Dobri Lajos sem gondolta, hogy egyszer a felnőtt amatőr lovasok Landliche Military Európa-bajnokságának mezőnyét fogadhatják. A pályázatuk 2009-ben sikerrel járt, s ennek köszönhetően 53 lovas, 104 lóval nevezett. A nemzetközi szövetség kiválóra minősítette a kanizsai rendezést.

– Azóta számos nemzet képviselője megfordult a városban, de mégis a legnagyobb élményt az jelentette, amikor az egyik külföldi csapat a bírói torony elé lovagolva magyarul elkiáltotta magát: jövőre újra itt leszünk – így az ötletgazda. – Ez a gesztus jól mutatja, hogy visszavonhatatlanul felkerültünk Európa lovas térképére.

Dobri Lajos tíz éve áll a Zala megyei Lovas Szövetség élén, s ha a mandátuma lejár, távozik a tisztségből. Szerinte elérkezett az idő a vérfrissítésre, ám „gyermeke" a Kanizsa Lovas Klub mellett kitart. Ahogy a szíve csücske marad a 18-19. századi Császárhuszárok Hagyományőrző Egyesület is, amit 17 éve alapított meg, s amely jelenleg közel húsz tagot számlál.

– A történelem különösen lényeges, főleg a gyermekek körében érdemes olykor időutazást tartani – tette hozzá a hagyományőrző huszárőrnagy, akit a Nemzetközi Szent György Lovagrend 2009-ben tagjai közé emelt. – A császárhuszárok komoly szerepet játszottak a történelemben, így az egyenruhának minden esetben kijár a tisztelet. A tagjaink között van rendőr és mozdonyvezető is, ám a fiatalításra, a gyerekek bevonására ezen a területen is nagy szükség van.

Dobri Lajos elégedetten tekint vissza az életére, és fontosnak tartotta hozzátenni: mindez a család összetartása nélkül nem ment volna. Ha még egyszer kezdhetné, ugyanígy dolgozna, hiszen a földműveléssel foglalkozó szüleitől a túlélés minden praktikáját elsajátította.

– A feleségem, a gyermekeim és az unokáim mindenben támogattak, ettől lett oly' kerek az életem – mosolygott. – Kikapcsolódásként pedig még mindig ott vannak a lovak, mostanában a militaryra kiképzett, 11 éves Tikkasztó Többsincs a legjobb partnerem. Azért, hogy formában legyek, a díjugratást gyakorlom, s ha az Isten is úgy akarja a sárvári Skublics Imre tiszteletére rendezett emlékversenyen elindulok.