Tóth Dánielnek nem számít milyen posztról lövi a gólokat

Tavaly is ő lett a gólkirály , azonban most duplán ünnepelhetett, hiszen csapata, a Zalaszentgrót is révbe ért a bajnoki címmel.

– Hány fok van most Szengtróton?

– Harmincnégy vagy harmincöt biztosan.

– Azt hittem rávágja: harminchét!

– Ja, így már értem, elsőre nem is kapcsoltam... Azért kaptam rendesen támogatást is a fiúktól a góllövéshez, úgyhogy nekem nem volt más dolgom, mint hogy belőjem a helyzeteket. Közben akadtak persze nagyon jó napjaim is, de összességében a csapatnak köszönhetem a gólkirályi címet. Páli Norbi meg rengeteg gólpasszt adott, ezt is szeretném, ha leírná.

– Azért a tavalyi huszonhat góljára most alaposan rátett.

– Ez igaz, de sérült voltam a tavalyi szezon elején és csak a kilencedik fordulóban léptem először pályára. Úgyhogy lehetett volna az is több.

– Mindig az volt a feladata, hogy gólokat lőjön?

– Türjén nőttem fel, aztán hét évig a ZTE-ben futballoztam, majd visszamentem Türjére, utána a Szentgrót következett, aztán Zalakaros és újra Zalaszentgrót lett az állomáshelyem. Mindezt csak azért soroltam fel, mert a ZTE-ben irányító középpályás voltam, aztán csatár, majd Rózsa László edző most bal oldali szélsőnek állított.

– Végül is minek nevezné magát: csatárnak, lesipuskásnak vagy egyszerűen csak mindig jó helyen van...

– Na látja, ez tényleg egy jó kérdés. Csatárnak már nem érzem magam, de az irányítóposzt az továbbra is érdekel. A bajnokság végén már sérüléssel bajlódtam, s nem is törekedtem arra, hogy én lőjem be feltétlenül a gólokat. Az volt a lényeges, hogy a csapat eredményes legyen, de ez is sikerült. Szóval a bal oldalon van területem és a gyorsaságomat itt jobban ki tudom használni. Ebben az osztályban biztos, de sokan mondják, hogy az NB III-ban is megállnám a helyem.

– Jó hogy említi ezt, hiszen rebesgetik, hogy harmadik vonalbeli csapatok is szívesen látnák. Nem vonzza a lehetőség?

– Nem gondolkodom ezen. Már csak az iskola miatt sem, hiszen rendészeti szakközépiskolás vagyok és egy év múlva hivatásos állományba kerülök. Szeptembertől már Budapesten szolgálok, de úgy tervezem, hogy amikor tudok, akkor jövök haza futballozni. Az biztos, hogy ebből a szempontból a következő szezonom kissé bizonytalan, de mások is hasonló cipőben járnak mint most én. Ők is futballoznak, s ha meg tudják oldani a kettőt együtt, hogy a hivatás mellett játszanak, szerintem nekem is sikerülhet.

– Milyen lesz a Zalaszentgrót csapata jövőre? Bajnokként valószínűleg mindenki le akarja majd győzni.

– Ha így, ebben az összetételében megmarad a csapat és nem megy el senki, illetve érkezik hozzánk erősítés, akkor még a mostaninál is jobb teljesítményre leszünk képesek. Azért is kellene, ha kiegészülnénk, mert kevesen vagyunk és ha akadnak a keretben sérülések, akkor gond van. Azt gondolom, hogy mindenki dolgát meg fogjuk nehezíteni, de erősebb is lesz a bajnokság, ebben biztos vagyok. A Hévíz és az NTE is visszajön a megyeibe, ott van még a Csesztreg, a Lenti vagy éppen a Zalalövő és persze mi is. Jó erős bajnokság lesz.

– Említette a ZTE-t, hogy ott is játszott. Még csak 24 éves, de nem álmodik arról, hogy egyszer tényleg magasabb osztályban szerepeljen?

– A ZTE-ben valóban hét évig futballoztam, s amikor lett volna lehetőségem feljebb kerülni, akkor visszatettek a serdülőbe. Talán nem bíztak bennem eléggé, mert nem voltam annyira magas. Ahogy említettem, a következő szezonom bizonytalan és inkább apu sajnálja, hogy nem jutottam előbbre a ZTE-ben, ami a mai napig látszik rajta.