Masszőr az aranyak világából

- Hogy került a kosarasokhoz?

- Négy esztendőnyi munkálkodás után Gellér Sándor, a kosarasok akkori trénerének, a legendás játékosnak a hívására mondtam igent. Itt négy esztendeig dolgoztam, ez idő alatt három bajnoki elsőséget, egy Magyar Népköztársaság Kupa győzelmet tudhatott magáénak a gárda, hogy csak a legnagyobb sikereket említsem. Az első évben három elsőséget ünnepelhettünk, bajnoki cím, MNK és a Duna Kupa. Olyan legendás kosarasok közé kerültem mint Szűcs József, Góczán Gábor, Dobi Antal, Kovács Attila, Farkas László, Bodrogi Csaba, vagy a fiatalabbak közül Bencze Tamás, Gáll Tamás. Farkas Sándor edzősködése alatt két bajnoki aranyat és egy ezüstöt nyertünk. Így aktív részese lehettem a Pro Urbe-díjátadásnak, ami érthetően felejthetetlen emlék számomra. A négyes szám úgy látszik bűvös számomra, hiszen 92-őt írtak, amikor Mészáros Lajos, a Tungsram Honvéd Budapest kosárlabdacsapatának vezetőedzője a fővárosba csábított. Oda is igazi sikercsapathoz igazoltam . Két bajnoki szezont töltöttem náluk, két aranyérmet nyertünk. Felejthetetlen évek voltak ezek is, hiszen többek közt dolgozhattam Dávid Kornéllal, Orosz Benővel, Mészáros Zalánnal, Boros Zoltánnal, Viktor Kuzminnal, Heinrich Róberttel és még hosszasan sorolhatnám.

- Huszonnégy hónap után aztán visszaköltözött Egerszegre.

- Igen, az élet úgy hozta, hogy Ausztriában egy alacsonyabb labdarúgócsapatnál dolgoztam. Két év után Pusztai László, a Zete futballistáinak vezetőedzője hívott, és végleg hazaköltöztem. Ez a korszak is bearanyozódott, a futballisták első bajnoki címének részese lehettem masszőrként, és néha szertárosi feladatokat is elláttam. A focistákkal is Pro Urbe-díjat kaptam. A 2002-es siker után volt még egy bronzérem, ezt sem kell szégyellni. Azóta is a labdarúgóknál tevékenykedem.

- Melyik időszakra a legbüszkébb?

- Ki tudná letagadni - ha egyáltalán akarná - a kosarasok aranykorszakát, vagy a futballisták bajnoki címét. Aztán a magyar kosárlabda válogatott 1999-es sikerét, amikor kijutott a gárda az Eb-re. Abban az időszakban én voltam a masszőr legjobbjainknál. Ez a korszak is bekerül a történelemkönyvbe, és az én életemből sem törölhető ki ez a tíz esztendő. Olyan szövetségi kapitányokkal dolgoztam, akikre mindenki felnézett, Ránky Mátyás, Patonay Imre és Mészáros Lajos. A futballistáknál meg Bozsik Péter, vagy mapjainkban Csank János. Kellemes emlék a Kugler László és a lokálpatrióták által újjáélesztett andráshidai focicsapat, ahol a két aranyérem megnyerésének idején szabadidőmben segítettem. A mi világunk elég szűk, de büszke vagyok arra, hogy van köztünk néhány jegyzett szakember. Polster Péter már négy éve a válogatottnál dolgozik, vagy Tanai Zoltánra, aki a Zete kosarasokkal ezüstérmes volt, a focistákkal bajnok, majd a Falco együttesével ő is átvehette az aranyérmet.

- A sport megszállottja.

- Azt hiszem fogalmazhatunk így is. Aki több mint közel harminc évet aktívan a sportolók közt tölt, annak szeretni kell ezt a világot. Egyébként a feleségem, Ács Judit magyar bajnok atléta, sokszoros válogatott volt, a fiam, Bence pedig a Páterdomb együttesében futballozik. Ők legutóbb megyei bajnokok lettek a serdülőknél. Így aztán jól megértjük egymást, legalábbis tudomásul vesszük, ha a hétvégéink meglehetősen foglaltak. Nálunk is, mint a sportcsaládokban, többnyire csak a karácsony jelent igazán kikapcsolódást, s lehetőséget arra, hogy együtt lehessünk.


A CSATÁR SZERINT REMEK SZAKEMBER
Sok ismert játékostól kérhettünk volna véleményt Boronyák Róbertről. Mi Waltner Róbertet választottuk, aki a ZTE bajnokcsapatának tagja volt, játszott a válogatottban, és külföldön is több országban is légióskodott. – Robi nagyszerű szakember és igazi jó barát – kezdte az osztrák első osztályban futballozó gólerős támadó. – Még napjainkban is gyakran megkérdezem a véleményét egy-két szakmai dologról. Éppen úgy segít, mintha ma is a Zete futballistája lennék.