A környezetkímélő gazdálkodás szerepe a vendégfogadásban, avagy hogyan válik az ősi gazdálkodás új turisztikai vonzerővé? (x)

Talán húsz éve történt. Az egyik hortobágyi csárdában a szomszéd asztalnál folyó párbeszédre lettem figyelmes. A német vendég kérte a pincért, hogy ajánljon neki sört. A pincér sorolta a náluk kapható világmárkákat, de a vendég hírtelen közbevágott - Uram, nem azért jöttem Magyarországra, hogy azokat a söröket igyam, amit otthon is megvehetek. Ajánljon nekem magyar sört!

Szegény pincér sokáig levegőt sem kapott megdöbbenésében, mert azt hitte, mindent megtett, hogy a vendég kedvébe járjon. Nem értette a helyzetet. S azt hiszem sokan mások sem értették még akkor hazánkban.

Az a vendég már akkor azt fejezte ki a kérésével, hogy a helyi termékeket részesíti előnyben, mert az munkát teremt és a nemzeti közösséget erősíti. Meg nem kell a terméket ezer kilométernyi távolságról utaztatni, s így a szállítással járó környezeti kockázatok is jelentősen alacsonyabbak. Arra már nem emlékszem, hogy az étlapról tudott-e egyedien magyar, a csárda üzenetéhez méltó ételt választani, hiszen abban az időben terjedtek el a gyorsfagyasztott, panírozott, dobozos, fóliás, agyoncsomagolt, egyen fűszerezett, ízfokozós, de mégis ízetlen, „konyhakész”, mindenütt ugyanaz étkek. Gyanítom az étel választásánál ismét előbújt az értetlenség.

Pedig akkor, még ha csírájában is, a térségben létezett már más minta is. Az egyik legismertebb európai bébiétel gyáros Hortobágyon járt. Megismerkedett a magyar legeltető állattartás több évszázados hagyományával. Arra ösztökélte a helyi magyar szürke tenyésztőket, hogy térjenek át az ökológiai szemléletű állattartásra. Bátran tehette, hiszen kevés többletfigyelemmel az ősi magyar állattartás megfelel az ökológiai állattartás követelményeinek (is). A magyar szürke szarvasmarha itt alakult ki a Kárpát-medencében, alkalmazkodva a legszélsőségesebb időjárási és legeltetési feltételekhez. A nyáron pusztai legelőn, majd télen a nemzeti park bolygatatlan területein gyűjtött szénáján tartott jószág alapvetően kiváló minőségű húst produkál. A kötelező állategészségügyi kezelések szelídítésével, a fitoterápiás és homeopatikus kezelések bevezetésével miden elvárásnak megfeleltek a tartási és kezelési körülmények. Már akkor felhívta a figyelmét a tenyésztőknek, hogy az európai népesség egyre nagyobb figyelemmel tekint az elfogyasztott élelmiszerre, a biotermékek piacának tartós növekedésével lehet számolni. S ez a tendencia a kelet-európai országokban is érvényesülni fog.

Megfogadva a tanácsát sokan áttértek az ökológiai szemléletű állattartásra, sőt a takarmányozási biztonság megteremtése érdekében a szántóföldi növénytermesztésben is vállalták a szemlélet érvényesítését. Persze ezt segítette az állatlétszám növekedésével megjelenő fölös szerves trágya mennyiség is. Lassan bővülve Hortobágyon alakult ki Magyarország és Európa legnagyobb összefüggő környezetkímélő gazdálkodást megvalósító, ellenőrzött ökotérsége.

A legelő állatok létszáma alig tíz év alatt a hétszeresére növekedett. A nemzeti parki legelőket ma már közel négyezer magyar szürke rágja, tapossa, trágyázza.

A szórvány szántókon műtrágya, gyomirtó- és növényvédő szerek felhasználása nélkül folyik a növénytermesztés. A hatalmas gulyák újra a Hortobágy, a nemzet parkjának meghatározó látványosságaivá váltak. Sőt, más régi magyar állatfajták is megjelentek. Nóniusz ménes, házi bivaly gulya, mangalica konda és racka nyáj is színesítik a látnivalók sorát.

A jószágállományok növekedése megfiatalította és megerősítette az egész országra mindig is nagy kisugárzású hortobágyi pásztorságot. Böszörmény, Újváros, Görbeháza, Margita, Csege, Füred, Nagyiván, Karcag, Kunmadaras, Kisújszállás, Ladány, Szoboszló, Nádudvar elfeledettnek vélt pásztordinasztiáinak fiai tértek vissza az ősi mesterséghez.

Kiépültek a bemutató helyek, ahol a vendégek akár a pusztában vagy cudarabb időben állatkerti környezetben találkozhatnak a legnagyobb hazai régi magyar házi állatok génbanki bemutatójával. Az idelátogató azonban nem csak a bemutatóhelyeken, hanem a napjainkra rendkívül népszerű pásztorrendezvényeken is találkozhat e speciálisan magyar életformával. A kihajtási ünnep Szent György napkor, a magyar szürke gulyások versenye pünkösdkor, a lovas napok július elején, a hídi vásár augusztusban, az októberi magyar szürke bikavásár, a behajtási ünnep november végén közel százezer vendégnek nyújt rendkívüli, a nemzeti hagyományokat újrateremtő élményt.

A pusztai tájban megcsodált jószágok húsából készült ételeket kínálja a csárda, de ez segíti megismertetni a térség kiváló minőségű biotermékeit is: a gabonából, tejből, gyümölcsből, tojásból, zöldségből való kézműves módon előállított készítményeket.

A vendégek zöme, a külföldiek, a hazaiak közül különösen a kisgyermekes családok, ezt a különleges minőséget ismerik, vagy szívesen ismerkednek vele, örülnek neki és díjazzák.

Hortobágy kétségtelenül az egyik legismertebb térsége hazánknak, de az értékek megmentésével, gyökereik megőrzésével más térségek számára is (turisztikai) lehetőség (is) a környezetbarát gazdálkodási hagyományokra építő hagyományos termékkínálat megteremtése és megerősítése.

Gencsi Zoltán

A projekt címe: "Zöld hullám – Dunántúl" (KEOP-6.1.0/B/09-2010-0014)

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.

További információ: www.okoregio.eu