Zalaegerszeg fél évszázaddal ezelőtt - Felismer valakit a fotókon? (képgalériával)

Dr. Boncz Imre (1918-1989) megyei bíró emblematikus alakja volt a megyeszékhelynek, s húszéves korától szenvedélyesen fotózott. 

- Ahol két cintányért összeütöttek, ő már biztosan ott volt a masinájával... - idézi fel szeretettel a fényképezés iránti lelkesedését  fia, Boncz Barnabás, akit színházi és képzőművészeti szervezőként, szakemberként egyaránt ismerhetünk. - Ő maga hívta elő, laborálta a képeket, ma is emlékszem a magnézium felvillanó fényére egy-egy családi kép elkészültekor - folytatja. -  Apánk  halálának  húszéves évfordulója alkalmából szántuk rá magunkat a húgommal (Pintér Károlyné Boncz Beatrix) e tárlat megrendezésére, hiszen már régen aktuális lett volna a ránk maradt hatalmas fotóanyag feldolgozása, rendszerezése. 


Május 1. az '50-es évek elején. A felvonulóknak megmutatták, micsoda furcsa szerzetek élnek a vasfüggönyön túl
Fotó: illusztráció

A bíró úr  kamerája érdeklődéssel fókuszált  minden egerszegi eseményre, de azért a sport volt szívének a legkedvesebb. Több sportágban bírói képesítéssel is rendelkezett, s ha az ország valamely távoli pontján játszott a focicsapat, bevett gyakorlat volt, hogy Boncz Imre telefonon élőben tudósított a meccsről, az egerszegi szurkolók pedig a mai  színházban  hallgatták a kihangosított közvetítést. Drukkerként is elhivatott volt, foci, kosárlabda, úszás,  ping-pong egyaránt érdekelte, temérdek felvételt készített a viadalokról. Ezek javát a Göcseji Múzeum őszi, Zala megye sporttörténetét bemutató tárlatán láthatja a publikum, e kiállítás csak ízelítőt nyújt a merítésből. 

- Most inkább a sokszínűség volt a rendező elv, így a kulturális élet, a zsáner, a városkép határozza meg a válogatás karakterét, s persze a kedvenc témám, a Zala folyó egykori arcát mutató képek - részletezi Boncz Barnabás. - Ma már szinte hihetetlen, de a régi Zalán még úszóversenyeket is rendeztek, és nem hosszában ám, hanem keresztben... Gyönyörű holtágak kanyarogtak, hajót építettünk, fürödtünk, temérdek élményem kötődik hozzá. 


Kisfaludi Strobl Zsigmond látogatása Németh János műtermében (1970). A mikrofont beszélgetőtársunk, Boncz Barnabás tartja...
Fotó: illusztráció

Amelyek persze a képek átválogatásakor sorra törtek elő, így számára kész érzelmi kalandtúrával ért fel a fotók rendszerezése. Felidéződött benne a régi szabadtéri színpad, ami a mai megyei könyvtár helyén állt, a Cyklon együttes számos koncertje a '60-as évek végéről, az Arany Bárány régi presszója, Kisfaludi Strobl Zsigmond látogatása Németh János keramikusművész műtermében és sok-sok kép a korabeli május elsejei felvonulásokról. 

A gyűjtemény legrégebbi felvétele kuriózum, s kakukktojás is egyben, azt ugyanis nem Boncz Imre fényképezte. A ZTE focicsapatát ábrázolja 1922-ben, s úgy került a családi archívumba, hogy korabeli rendfenntartóként a nagypapa is ott feszít a focisták mellett a képen. 


A Zala  egykori, a mainál jóval romantikusabb  arca
Fotó: illusztráció

A fotókra kattintva tekintse meg képgalériánkat! 

Mint Boncz Barnabás elmeséli, egy nagykapornaki hegyi hajlékban pihenő termetes láda rejtette a családi gyűjteményt, a mintegy 800 papírképet, 6-700 diát és vagy 4 ezer negatívot. Eddig talán a dokumentumok felét sikerült áttekinteni, digitalizálni, ebből született a főként az '50-es és '60-as évekre ablakot nyitó kiállítás. A testvérpár amúgy a Göcseji Múzeumra örökíti majd a megyeszékhely helytörténete szempontjából roppant értékes forrásanyagot.



Kapcsolódó cikkünk: 
Így éltünk a hatvanas években (képgalériával)