Mandala, a mágikus kör

Hiába, az alkotókedv utat tör magának, bármilyen elfoglalt is az ember. Főző Laura négy, Csiszár-Kalmár Annamária kettő gyermek mellett, Pataky Tímea pedig rengeteg munka után talál módot arra, hogy festékek, üvegek mellé telepedve készítsen szívet-lelket nyugtató, úgynevezett mandalákat. A három zalaegerszegi hölggyel – akiknek pénteken nyílik közös kiállításuk a Hevesi Sándor Színházban – egy ilyen munkás délelőttön találkoztam.

Főző Laura, Pataky Tímea és Csiszár-Kalmár Annamária egy-egy saját alkotását mutatja

– A mandala szanszkrit szó, szent vagy mágikus kört jelent, de valójában minden népművészeti és képzőművészeti alkotásban benne rejlik a középpontból kiinduló díszítő formakincs jelenléte – tudom meg elöljáróban tőlük, miközben az asztalon gyülekeznek a speciális festékkel a kör alakú üveglapokra felhordott színpompás forma, ornamentika, jelrendszer hívogatja az ember szemét, szellemét. Mindhárman keresték a spiritualitás valamilyen formáját, először stresszűző haszna miatt. A meditáció, a hozzá csatlakozó zenei világ érintette meg őket, ma már a mandalakészítés afféle napi szükséglet, amely átemeli őket a minőségi élet egy-egy különös dimenziójába. Tanulni persze ezt a festésmódot is tanulni kell, ezzel is szerencséjük volt, a budapesti Németh Lívia tanfolyamán volt alkalmuk elsajátítani a fortélyokat. A zalai megyeszékhelyen tartott képzés eredményeképpen és a további lelkesedés következtében a mandalák szépen gyűltek, így előbb-utóbb felmerült a vágy, hogy megmutassák alkotásaikat másoknak is. Szenvedélyük gyakorta éjszakai festésre sarkallja őket, néha a pizsama is festékes, de legtöbbször Tímeánál gyűlnek össze, s a közös munka inspirálja őket. Így állnak most nagy izgalommal első kiállításuk előtt.

Amelynek keretében a látogatónak módja lesz látni tömörített formában az emberi létezéssel kapcsolatos sejtelmes, kimondatlan érzelmeket feltáró képeket. Úgy vélik, igaz a tétel: a középpont titokzatos szellemi erőközpont, a létezés szülőhelye, melynek kisugárzása kifelé törekszik, ahol a külső lezáró kör összeköti a belsőt a külsővel.

A színek mindig megkeresik a helyüket

Térhatást érnek el a dupla üveglappal

A munkának persze vannak hétköznapi, profán elemei is: nehéz jó festékeket kapni Zalában, az üveglapok kivágatását is alaposan meg kell gondolniuk – néha a férjek segítenek –, a munkaeszközöket is maguk kísérletezik. Az anyagok beszerzésében az internet ad támpontot Számos mandala kettős üveglapon születik meg, ezzel térhatást tudnak elérni. A színösszeállítás a fantáziára bízatik, de, mint mondják, az összeillő színek mindig megtalálják egymást. A pontszerű festéssel a lapok alul-felül színeket, formákat kapnak, s Annáék tapasztalják, a kezüket sokszor az ösztön vezeti, néha egész más alakul ki, mint amit elterveztek.

A keleti filozófia, a keleti varázs egyre nagyobb teret nyer a nyugati világban, vetem közbe.

– Pedig, ha jól megfigyeljük, a magyar népművészetben is jelen van a szimmetria, a virágmintákkal együtt, ami pedig a természet tökéletességére utal – hallom beszélgetőtársaimtól. – Nagyanyáink kézimunkáin, hímzésein, a templomok díszítésein is megfigyelhető ugyanez. Minden kultúrában benne van a mandala.